Liz Carter

Teljes név: Liz Carter

Alias: Liz/ Lizi

Nem: nő

Születési hely, idő: Kanada, Észak-nyugati területek, Yellowknife; 1984. április 3. (jelenleg 28 éves)

Faj: Homo Sapiens Sapiens

Kinézet: nőies, kissé teltebb idomokkal rendelkező barna szemű és hosszú barna hajú hölgy. 170 centiméteres magasságával és természetesen fehér bőrével jól beolvad az utca emberei közé.

Különleges ismertetőjegy: egy-egy mindkét alkarját befedő keresztet ábrázoló tetoválás.

Öltözködés: általában sportosabb jellegű, a sötét árnyalatú ruhákat kedveli de ha kell ki tud tenni magáért és felölt valami nőies és csábító darabot, a hozzá passzoló cuki magassarkúval.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: heteroszexuális

Egészségi állapot: makkegészséges

Vallás: római katolikus

Foglalkozás: vámpírvadász

Anyagi háttér:500$ - 5000$ között mozog a juttatásom egy-egy megbízás sikeres végrehajtása esetén; eddig 200 000$ megtakarítás amelyből jelenleg a különböző fegyverújítási kísérleteimet finanszírozom; egy éjfekete Yamaha YZF R1.



Apa: Samuel Carter (elhunyt)

Anya: Victoria Andrews (elhunyt)

Testvér(ek): Victoria Andrews (elhunyt)

Kiskedvenc: Spotty (kölyök Beagle)


Préda: minden természettfeletti lényre vadászok (vámpírok, vérállatok, sárkányok, gargoyleok)

Zászló: őrzők – Divinum Donante

Rang: Penetremus - Erisbourne vadászainak vezetője

Ébredés: ősi és neves vadászcsaládba születtem. Őseink közül többen is a Vadászok Tanácsának a Solidum Animanak voltak a tagjai. E mellett pedig jónéhányuk azok közé tartozott akik elindították az új irányzatot a Divinum Donantet. Ilyen felmenőkkel egyértelmű, hogy engem is vadásznak szántak. A legjobbaktól tanulhattam és ezáltal már egészen kis koromban velük tarthattam a vadászatokra. A kapcsolatom általában kimondottan jó a vadászokkal, tisztelnek nem csak a felmenőim hanem az általam elért eredményekért is. Így lettem mára én A Tanács által megszavazva Erisbourne városának egyetlen vadász vezetője. Ez azért nagy szó mert a Divinum Tradicione körme szakadtáig a sajátjaihoz ragaszkodik, így azóta is szálka vagyok minden oltalmazó szemében. A körzeti tanácskozások során pedig nem átallanak emlékeztetni erre.
A módszereim általában rendkívül változatosak, szüleim nagy hangsúlyt fektette arra, hogy megértsem egy vadász nem ragaszkodhat a régi rozsdás fegyverekhez és elavult módszerekhez. Ez a teória mára már a sajátommá vált ezért csak azt tudom mondani, hogy mindig azzal a módszerrel dolgozom amely a legjobban idomodik az adott helyzethez. A saját fegyvereimmel, a saját ötleteimmel dolgozok és ami még fontosabb gyakran rögtönzök. Nem tudhatjuk melyik vérszívó olvas éppen a gondolatainkban, ráadásul a természetfeletti lények általában nagyon gyorsak ezért nekünk kell lépnünk és meglepnünk őket.


20 speciális ezüst tőr, mind párosával különböző egzotikus mintákkal díszített, színezüst, egyedi gyártmány. Néhány kereszt és szent tárgy amelyeket rendszeresen szentelt vízben áztatok, illetve megáldatom a helyi egyházi méltósággal. Egy bőröv amelyre szenteltvizes és savas kémhatású folyadékokat tartalmazó fiolák vannak csatolva. Combra csatolható speciális, bőr – tőrtartó tokok. Ezeket saját magam fejlesztettem ki, belsejükben ezüst falú tárolóedények vannak, amelyekbe szenteltvizet öntök. A folyadékba folyamatosan „áznak” a pengék így sokkal hatékonyabb társak, egy vérszívó elleni küzdelemben. Egy pár felkarra csatolható bőr - tőrtartó tok. Két ezüst boxer amelyen aprócska keresztek vannak.


Jellem: határozott; magabiztos; nehéz elnyerni a bizalmát; a munkáját tekintve jó csapatjátékos, még is leginkább a magányos farkas pozícióban érzi otthon magát; kötelességtudó; tanulékony; rendkívül kitartó és ami a legfontosabb sosem felejt; szemrebbenés nélkül tud hazudni; áldozatkész; érzelmes; szorgalmas; humánus; megértő; józan gondolkodású; magas a fájdalomtűrő küszöbe; segítőkész; alapvetően gyanakvó; jó a megfigyelő és alkalmazkodó képessége; nehéz kizökkenteni a koncentrációból; precíz; leleményes; kiváló a memóriája; okos; bátor és megfontolt.

Szeret:
+ edzés
+ csokoládé
+ martini
+ fegyverek
+ adrenalin

Nem szeret:
- okoskodás
- túlbizgóság
- spenót
- természetfeletti lények
- oltalmazók


Félelmek:
~ azzá válni amit oly elkötelezetten üldöz
~ elveszti a tekintélyét
~ megöregszik

Erősségek:
+ harc (ugyan jól bánik a lőfegyverekkel is de igazán a "kardforgatásban" jó)
+ bármilyen kilátástalan szituációból kihúzza magát, gyors mérlegelő és döntéshozóképessége segítsgével
+ különös érzéke van hozzá, hogy "kiszagolja" a természetfeletti lényeket valamint a velük járó veszélyt

Gyengeségek:
- nagyon rossz az autóvezetésben
- pocsék házigazda és énekes
- egy kis csokival szinte bármire rá lehet venni
- igen érzékeny a bal lábát ért sérülésekre korábbi sorozatos balesetei miatt

Rossz szokások:
~ dohányzás
~ túlzott vakmerőség és kötelességtudat
~ gyakran mélyen elgondolkodik ha természetfeletti lény van a közelében, azonnal mérlegeli a lehetőségeket


A nevem Liz Carter. Kanadában születtem, Yellowknife településén 1984. április 3.-án. Szüleim neves vadászok voltak, édesapám a vadászok körében jól ismert Carter család leszármazottja volt, akárcsak jómagam. Kisgyermekkorom gondtalan volt egészen addig amíg be nem töltöttem az ötödik életévemet. Ekkor, ahogy ez a mi családunkban tradíció már elkezdtek felkészíteni a vadász életre. Sok ügyességi játékot játszottak velem, erősítették bennem a vallás és tudományok iránt érzett szeretetet valamint a természetfeletti lényekkel szemben érzett gyűlöletet.
Sosem jártam iskolába, ahogyan egyetlen egy vadászcsemete sem. Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem tanultunk meg az iskolai tananyagból. Épp ellenkezőleg, többet tanultunk mint az állami vagy magániskolákba járatott gyerekek. Az alapvető tananyagon felül sokat tanultunk a fegyverekről és természetfeletti lényekről. Olyan óráink is voltak mint például a pszihológia, orvostudományok és színjátszás. Emelett boncoltunk és minden nap edzettünk, az edzések mennyisége kor szerint volt meghatározva. Eleinte csak fél majd 1 később pedig már napi 6 órát edzettünk különböző bontásokban.
Bevallom őszintén eleinte haragudtam a szüleimre. Utáltam, hogy ebbe a családba születtem és meg kell felelnem az ősök diktálta feltételeknek. Sokszor sírva feküdtem le mert minden porcikám fájt, a kézfejem, lábfejem felrepedezett és tele voltam durvábbnál durvább sebekkel amelyek a sok edzés, ezáltal azok felszakítása, mélyítése miatt nagyon nehezen gyógyultak. Emiatt sok kisebb heg található a testemen melyek mind emlékeztetnek arra, hogy mit éltem át annak idején. Sokan azt gondolják vadásznak lenni nem nagy dolog. Megszületsz, kiokosítanak aztán már mehetsz is a harcba.Természetesen ez nem így működik.

Egy vámpírvadász mégiscsak egy ember gyermeke. Mi nem születünk gyilkoló gépeknek. Nincs átlagon felüli fizikai erőnk, gyorsaságunk és semmiféle természetfeletti erőnk. Nem tudunk átalakulni, repülni sem pedig tüzet okádni vagy porrá zúzni egy sziklát. Ha vadász családba születsz nem edzel, nem fejleszted a képességeidet és nem teljesítesz a emberi test tűrőképességének határain túl akkor amint egy vámpír elé állsz halott vagy. Egy vérfarkas szétmarcangol, egy gargoyle agyoncsap.

Nehéz volt elfogadnom, hogy vadásznak születtem. Mint mondtam, sokáig küzködtem ezzel. Minden haragom ellenére mindkét szülőm mellettem állt, valószínűleg azért mert ezen ők is keresztülmentek. Tudták milyen érzés mindig fáradtnak és legfőképpen másnak lenni. A gyerekek nem játszottak velem mert én mindig ügyesebb és gyorsabb voltam. Később nem hívtak el bulizni mert egyszerűen csak sosem láttak, furcsa voltam hisz nem jártam iskolába és gyorsabban futottam a suli díjnyertes futójánál.
Félreértés ne essék, nekem ott voltak azok a gyerekek akik szintén vadász családba születtek. Velük jártam bulizni, velük randiztam és estem túl az első csókon; ők vígasztaltak meg ha kicsúfoltak és fogták meg a kezem ha elestem. Volt valami különleges összetartó kapocs köztünk, olyasmi ami egyszerű embergyerekek között nincs meg. Ők úgy vannak vele, hogy ő is csak egy ember. Idegen számára, nagy eséllyel nincsenek közös élményeik vagy szokásaik, nem részesei ugyanannak a tradíciónak vagy vallásnak. Egy embernek a másik ember csak idegen. Egy vadásznak egy másik vadász pedig sorstárs. Mindegy, hogy honna jött ugyanazt érzi amit te valamint ugyanúgy átélte a borzalmakat és örömöket ahogyan te.
A mai napig emlékszem az első vadászatom minden másodpercére. Amikor beültünk a kocsiba teljes felszereltségben a szívem a torkomban dobogott, a tenyerem megizzadt és rövidesen a homlokomon is gyöngyözni kezdett a veríték. Hét éves voltam. Az út nagyon hosszúnak tűnt pedig nem volt az. Emlékszem rettegtem, elfehéredtem, egyszerre fáztam s volt melegem. Miután megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból, apám intett és én őket követve elindultam a rajtacsapás helyszínére. Egy romos, régi ház volt. Mai szemmel azt mondom a vámpír egy huszadrangú patkány volt akivel akár most rövid időn belül végeznék. De ott és akkor hatalmasnak, döbbenetesen erősnek és szédítően gyorsnak találtam. Egyszer sem kerültem szorult helyzetbe mert a velem érkezett vadászok mindvégig figyeltek rá, hogy biztonságban legyek, ezért is választottak egy ilyen nevetségesen gyenge prédát. Mindezek ellenére úgy reszkettem, hogy valószínűleg ha a kezembe kellett volna venni a fegyvert a vámpírra célozva akár saját magamat is lelőttem volna. Hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a vér, a halál?! Egész egyszerűen elhánytam magam az undortól meg a sokktól, valamint két teljes hétig rémálmaim voltak.
Az első vadászat mindenki számára nehéz, kivéve azokat a kölyköket akik eleve pszihiátriai esetek. Miután ezen túlestem nagy bulit csapott a családunk amelyen kb. 60 ember jelent meg köztük a távolabbi rokonaink is. Tisztán emlékszem Liam Wadlingtonra aki nagyon sokat játszott velem, szórakoztatta a társaságot a különféle történeteikkel és még egy karkötőt is hozott nekem. Az évek során többször is találkoztam vele de aztán egyszercsak végeszakadt a látogatásoknak. Ha említettem őt apám szemöldöke mindig megrándult és bosszús lett az arckifejezése anyám pedig nyomban igyekezett terelni a témát. Azóta sem tudom mi ennek az oka, akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy rákérdezzek azt meg nem tudtam, hogy később már nem lesz rá alkalmam.
Tizenkét éves voltam amikor amikor a szemem láttára elhúnyt az édesapám. Egy közös vadászat során veszítettem el s mintha csak a sors rendelte volna így anyámat is kisértetiesen hasonló szituációban láttam meghalni tizennégy évesen. Talán ez a vadászok sorsa. A gyermeknek látnia kell meghalni a szüleit a szörnyek csapása nyomán ahhoz, hogy igazán gyűlölni tudjon.
Miután örökbe fogadott az O’Neil család megmutatták nekem a helyi Tanácsházán a Hősök Csarnokát. Egy igazán nagy belmagasságú szoba volt amely a talajtól kezdve tömve volt fekete fehér képekkel amelyek még a plafont is ellepték. Azon vadászok képei szerepeltek ott akiket természetfeletti lények öltek meg. A padló telis tele volt égő vagy éppen kihúnyt gyertyákkal, elszórtan egy-egy virágot is láttam. Ezekben a csarnokokban emlékeznek meg a vadászok az őseikről. Az én családom jónéhány tagjának is ott volt a képe. Ezekután még szilárdabb hittel és sokkal intenzívebben vadásztam az Úr botlásának eredményeire.
A vadászok szokásaihoz hívon, ha valaki elköltözik magával viszi a Hősök Csarnokából ősinek képét, hogy azokat annak a körzetnek a csarnokába telepítse ahol Ő maga tevékenykedik tovább. Ennek az az oka, hogy így azok szelleme, emléke és ereje velünk marad. A szüleim halála után nem bírtam túlzottan sokáig Kanadában maradni. Túl sok minden és mindenki emlékeztett rájuk... Így hát tizenhét évesen New Yorkba költöztem majd húsz évesen Londonba, ezután huszonhárom évesen Párizsba ahol huzamosabb ideig irtottam a parazitákat. Mindössze 2 éve költöztem Erisbournbe ahol is rögtön Penetremus rangra léptettek majd, mindössze pár hónapja a Tanács körzeti képviselőjének neveztek ki.
Hogy miért pont Erisbourne? Mostohatestvérem, Clair O’Neil invitálására érkeztem a városba. Vele mindig is nagyon jól megértettük egymást és sokszor harcoltunk egymás oldalán. Nem gondoltam volna, hogy valaha is akkora hibát követ el amekkorát elkövetett...

Nagyon jó előtörténet, elfogadom!

Kérlek írd meg privát üzenetben, hogy hol laknál legszívesebben: a Fayland lakóparkban/panelházakban/Kertvárosban? Azután elhelyezlek és kezdheted is a játékot!

Kellemes időtöltést, jó játékot!