Sam Blackmar

Teljes név: Sam Blackmar
Alias: Sam
Nem: férfi
Születési hely, idő: Erisbourne, 1987.7.13. (26)
Faj: Homo Sapiens Sapiens

Kinézet: Közép magas,vékony, aki csak ránéz elgondolkodik rajta, hogy egy fiatal férfi, hogy lehet ennyire sovány. Beteges kinézetét kiemeli, szakadt ápolatlan külseje. Átható bűz terjeng körülötte, mivel hidrofóbián szenved és egy hónapban egyszer mosakodik, de akkor is csak azért, mert rákényszerítik. Vállig érő zsíros barna haja van, és borostás az arca. Sötét szemei általában búskomorak és kifejezéstelenek. Roma felmenőitől örökölte a sötét bőrét és mentalitását is.

Különleges ismertetőjegy: Egy hármas szám van a jobb kezére tetoválva a hüvelykujja és a mutatóujja alá, jobb karján található még egy indián és felette a felesége neve.

Öltözködés: Általában sapkát vagy kalapot visel, ami eltakarja zsíros haját. Egy-két számmal nagyobb ruhákat hord, ami még inkább kiemeli beteges soványságát. Szakadt, piszkos ruháit a kukából szerzi, vagy ha véletlenül megtetszik neki valami, azt könnyű lélekkel ellopja.

Családi állapot: házas

Érdeklődés: heteroszexuális

Egészségi állapot: Rengeteget dohányzik, sokszor köhögési roham kínozza. Van két fóbiája is: Musofóbia (egértől, patkánytól való félelem) Hidrofóbia (a víztől való irtózás).


Vallás: Valószínűleg nincs megkeresztelve. Istenben hisz, főleg akkor ha nagyon nagy zűrbe keveredik.

Foglalkozás: zsebtolvaj, koldus

Anyagi háttér: Sam hajléktalan, egy bevásárlókocsiban tartja ingóságait. A piacon szokott ételt lopni magának. Koldulással megszerzett pénzét mindig alkoholra és cigire költi


Apa: - nem ismeri
Anya: - nem ismeri
Testvér(ek): - nem ismeri

Felesége: Lydia Blackmar; 24; pincérnő (play by Winona Ryder ). Az árvaházban ismerkedtek meg, ahol Sam felnőtt. Lydia 14 évesen vesztette el a szüleit egy autóbalesetben, jómódú családból származik, azonban nem tudta senki sem örökbe fogadni, így árvaházba került, ahol megismerkedett Sammel. Lydia 15 évesen teherbe esett, ezért megszöktek Sammel az árvaházból. Kislányuk született Peggy, akit Sam már 6 éve nem látott.


Lánya: Peggy Blackmar; 11.

Kutya: Morzsi
Jellem: Sam nem hazudtolja meg ősei mentalitását, hangosan és gyorsan beszél, sokszor érthetetlen a beszéde, mert hadar. Barátai nincsenek, de nagyon sok haverja van, akik szintén hajléktalanok vagy bűnözők. Ha valaki szeretne ezt-azt megtudni az utcán hozzá fordul, mert szinte minden információt megtud szerezni, természetesen busás fizetségért cserébe. Imád lopni, bármilyen haszontalan dolgot képes megfutamítani, csupán kedvtelésből. Sosem kapták még rajta lopáson, olyan gyorsan mozog, hogy emberi szem képtelen követni. Retteg a sötétségtől és a halottaktól, nem szeret kivilágítatlan utcán végig menni. Irtózik minden munkától, legszívesebben koldul vagy lopkod. Ritkán beszél a családjáról, azonban nem hajlandó elválni a feleségétől. Bármennyire is léhűtő Sam, a szíve a helyén van. Szeret másokon segíteni, de általában úgy teszi, hogy ne vegyék észre. Magának való ember, szeret egyedül lenni.

Szeret:
+ lopni
+ dohányozni
+ piálni (almabor a kedvence, de mindent megiszik ami alkohol)
+ semmitevés
+ aludni

Nem szeret:
- fürdeni, tisztálkodni
- dolgozni
- orvoshoz menni
- feleségévél és a kislányával találkozni
- ismerkedni

Félelmek:
~ sötétségtől
~ halottaktól
~ szellemektől

Erősségek:
+ gyorsaság, fürge, egy szempillantás alatt el tud tűnni
+ gyorsan vág az esze, bármilyen helyzetből kivágja magát
+ ügyesen gitározik, érzéke van a zenéhez

Gyengeségek:
- írás, olvasás
- értelmes beszéd
- kislánya Peggy

Rossz szokások:
~ hazudozás
~ köröm rágás
~ szokottnál hangosabb beszéd, enyhe tájszólással


Késő délután volt, én pedig szokásos útvonalon indultam el a piacra, hogy beszerezzem a vacsorához szükséges élelmiszert. Nem volt nagy a tömeg, de így is sikerült észrevétlenül lekapnom egy-két almát a standról. Egy rúd kolbász és három darab paradicsom, cipó, pillanatok alatt a kabátom zsebeibe vándoroltak. Sikerült még egy doboz cigit is kiemelni egy idősebb férfi zsebéből. Félig kilógott … úgy is elvesztette volna. –gondoltam.
Előkaptam az egyik almát, és mint aki jól végezte dolgát komótosan haza indultam. Egy elhagyatott raktárépület volt jelenleg a szállásom. Patkányok, egerek jócskán előfordultak bánatomra. Éjjel mindig rettegve aludtam el, de mióta az utca volt az otthonom, ez mindig így volt. Szerencsére Morzsi szinte mindet elzavarta, ha közel merészkedtek hozzánk. Eldobtam a csutkát és befordultam egy sikátorba. Oda köszöntem Lorennek és Jimnek, akik egy üveg boron osztozkodtak. –Iszol velünk, Sam? –kérdezte Loren akadozó nyelvvel. –Jhaj, máma nem lehet, elkell intéznem egy ügyletet, üzletet. Csak azért gyüttem vissza, hogy Morzsit megetessem. –ordítottam vissza Lorennek, és a megmaradt almát oda dobtam neki. –Nesze, jó lesz ez reggelire. –vetettem még oda nekik és bementem az épületbe. Az első emeleten az ablak melletti sarokba felkapta a fejét drága kicsi kutyám és vidáman csaholva felém bicegett, hogy üdvözöljön. Szegény sántított, de már szépen felépült, mióta megtaláltam pár hónapja félig agyonverve. –Morzsikám, hoztam neked kóbászt. –simogattam meg mosolyogva. Belenyúltam a zsebembe és kihúztam a kolbászt, jó nagyot haraptam belőle, aztán Morzsi felé nyújtottam, aki szintén harapott belőle egy emberes adagot. Csendesen eszegettünk, megvacsoráztunk aztán a tegnapról megmaradt almaborral leöblítettem mindent. Órám nem igen volt, de a lemenő napból ítélve arra jutottam, hogy már most is kések, így elbúcsúztam legjobb barátomtól és neki indultam az estének. Loren és Jim halkan beszélgettek , észre sem vették, amikor elhaladtam előttük. A gettó felé vettem az irányt, szerencsémre pont megállt egy busz a közeli megállóban, felugrottam a hátsó ajtón és elvegyültem a tömegben. Három megállóval odébb leszálltam két telefonnal gazdagabban. Vigyorogva megálltam egy bár előtt és vártam. Szerencsére korábban érkeztem. Előkaptam egy szál cigit és rágyújtottam várakozás közben. Pár perccel később meg is érkezett Ed.
-Szeva’ Sam, rég láttam a fogatlan vigyorodat öreg cimbora. –rázott kezet velem a nagydarab melák. Ed körülbelül két méter magas volt és százötven kiló. Nem szerettem volna magamra haragítani, pillanatok alatt kilapított volna, mint egy palacsintát. –Na heló Ed, gyere üjjünk be a Kóborba. –javasoltam, így elindultunk az út túloldala felé. Az ajtó előtt eldobtam a csikket és benyitottunk. A füstös kis hely zsúfolásig tömve volt, nem volt más választásunk leültünk a pulthoz, Ed pedig meghívott egy sörre.
-Lydiával mikor találkoztá' utoljára? -kérdezte fürkésző tekintettel Ed elővett egy doboz cigit és rágyújtott, engem is megkínált. Rágyújtottam és miközben lassan kifújtam a füstöt eszembe jutott a pillanat, amikor először megláttam Őt.
Az udvaron fociztunk a srácokkal, amikor Mr. Jogging kiterelte a lányt. Hosszú fekete ruha volt rajta, ami kiemelte hófehér porcelán bőrét. Vállig érő sötét haja a szemébe lógott, türelmetlenül hátra dobta és rám nézett. Az volt az a bizonyos pillanat, amiről a filmekben és a könyvekben beszélnek. Kisírt sötét szeme mosolygott, még ha a szája nem is. Nem tudtam levenni róla a szemem, de ő pillanatok alatt elfordult és leült az egyik padra háttal nekem. Már akkor tudtam, hogy az a lány hozzám tartozik. Egy fél év kellett, hogy megtudjam hódítani és sikerült is. Most pedig szóba sem áll velem, a lányomat nem engedi, hogy lássam és velem sem hajlandó találkozni...
-Másfél éve nem beszéltünk, de múlt hónapba' láttam az utcán... nem ismert meg.
-Persze, hogy nem ismert meg, hiszen úgy nézöl ki, mint egy csöves és úgy bűzlessz, mint a csatorna. -tette hozzá fintorogva.
-Jó' van má', hagyjuk ezt... minek híttál ide-e? -kérdeztem türelmetlenül.
-Lenne egy jó meló, lopott kocsikról van szó, benne lennél a buliban? - vágott rögtön a közepébe Ed.
-Már, hogy a pics@ba ne'? Kezet rá! - ordítottam és megragadtam Ed hatalmas mancsát.
Ó, Uram, ha már akkor tudtam volna, hogy mibe keveredek... nem így döntök.

Play by - Jonny Depp

Először is, köszöntelek az oldalon, Sam! Külön dicséretet érdemel a nem mindennapi karakter, az biztos, hogy ezt nem sokan vállalnák be, egyedi választás és őszintén mondom: le a kalappal!

Remélem hasonlóan élvezhető lesz a karakter a játéktéren is, mint itt az előtörténetben, ami nagyon jó lett, csupán egy valami szeretném felhívni a figyelmed, mielőtt elfogadom: kérlek, a színfoglalóban válassz egy színt a karakterednek és az előtörténetben a színes pontoknál írd át a kódot, jelenleg ugyanis az én színemet használod, ami a mintában is volt

Ha ezzel megvagy, dobj rám egy PÜ-t, vagy hagyhatsz itt is üzenetet és elfogadom az előtörténeted!

Köszönöm Sam, most már tökéletes! Az előtörténeted elfogadva, máris belevetheted magad a játékba!

Jó szórakozást, kellemes időtöltést!