Jasper Borden

Teljes név:Jasper Borden

Alias: Jasper

Nem: férfi

Születési hely, idő: New York, Amerika; 12. december 1826. (186)

Faj: Homo Sapiens Lamianus

Kinézet: sötétbarna haj; világoskék szemek; enyhe borosta; halotti fehér bőr; magas, normál testalkatú ( örökkévalóságát egy 28-29 évesnek megfelelő férfi testben tölti)

Különleges ismertetőjegy: egy a lapockáján végigfutó heg melyet még huszonéves korában szerzett egy kocsmai verekedés során.

Öltözködés: előnyben részesíti az öltönyöket melyek leginkább, a XIX. század eleji és a XVIII. század végi tehetősek viseletét idézi; természetesen lépést tart a jelenlegi divattal is - rendkívüli precízséggel ötvözi a régi és mai trendeket ezzel megelőzve azt, hogy túlságosan kitűnjön a tömegből, régimódi öltözködése okán. Szinte mindig viseli a vérvonalát jelképező bőrnyakláncot, amelyre egy borostyán kristály medál van függesztve.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: heteroszexuális

Anyagi háttér: megközelítőleg 4. 000. 000. 000 $ megtakarítás amelynek nagyrészét mesterétől örökölte, illetve a tulajdonában álló néhány Las Vegasi kaszinó bevételéből tett félre. Egy Las Vegas-i luxusvilla és egy hatalmas New York-i kúria tulajdonosa (szülőháza). Imádott autója: fekete, Lamborghini Murcielago.


Apa: Henry Borden (elhunyt)

Anya: Agatha Borden (elhunyt)

Testvér(ek): Susan Borden (elhunyt), Agatha Lizbeth Borden (elhunyt), Emilie Borden (elhunyt)

Kiskedvenc: Toby – egy fekete, szürke szemű perzsa macska akit Jasper 3 éve kapott Velence Város urától.


Átváltozás: mesterem Abraham Edward Navarro ki a híres Bonaparte Napoleon oldalán harcolt, mint hadügyminiszter. Azt mondta választása azért esett rám, mert én fiatalkori önmagára emlékeztettem. Minduntalan azt hangoztatta, hogy én még sokra viszem; úr leszek a senkik között. Kár, hogy az öreg nem érhette meg hadműveletem sikerét. Emlékszem nem tartott tovább pár hónapnál míg a családom közelébe férkőzött. A szüleim a maguk pénzéhes, anyagias és nem utolsó sorban úrias felfogásával külön vadásztak az ilyen gazdag fószerekre. Aztán egy közös vacsora alkalmával a vérem nem hagyott nyugodni és eldobtam az úriember álcáját, mint egy igazi jenki lóra pattantam és elvágtattam. Így utólag átgondolva örülök, hogy nem kellett többé hazamennem... fene tudja milyen szidalmakat vágtak volna a fejemhez. A nagy tekintélyű mestervámpír tehát a gyermekévé tett, ezzel engem is a kárhozottak poklába taszítva.

Megnevezés:mestervámpír

Rang: Udvarnagy

Képesség: Molekuláris manipuláció (A karakter képes átalakítani egy adott tárgy molekulaszerkezetét)

Mesteri képesség: Telekinézis (A karakter képes az akaratával tárgyakat, élőlényeket mozgatni)

Hívóállat: leopárd

Vérszomj: mesteri fokon kontrollálom vérszomjam, egyedül az élvezetek és vágyak ostromlása mellett vagyok képtelen visszafogni magam. Fontos, hogy nyakból csak akkor táplálkozom ha sz#xuális kapcsolatot létesítek valakivel. Egyéb esetben a test más részeit használom fel a táplálkozáshoz. Erre minden körülmények között ügyelek, az udvar (Las Vegas) szokásai szerint a nyakon lévő harapásnyom birtoklást jelent. Más mesterek pedig megérzik, hogy ki volt az aki megjelölte magának az illetőt, ezzel tisztázva az erőviszonyokat és hovatartozási kérdéseket.

Koporsó: klasszikus vonalú, fekete koporsó. Belül a koporsót, külsejéhez illő bíbor, selyem huzat borítja.



Jellem: precíz; bohém; gyors észjárású; intelligens; kissé emelkedett; magabiztos; jó kiállású; manipulatív; könnyűvérű; karizmatikus; érzelmes; néha hirtelen haragú; rendkívüli mértékben bosszúálló típus (nem átall ártatlanokat lemészárolni, még akkor sem ha azok nem állnak bosszúja útjába); hedonista; gyakran önző; agyafúrt; kíváncsi a technikai újításokra és legtöbbször azoknak megfelelően is változtat az életmódján, környezetén.

Szeret:
+ sebesség
+ vívás
+ lovaglás
+ nők (különleges kuriózumként kezeli a halandó hölgyeket)
+ élvezetek
+ szivarok

Nem szeret:
- szolgalelkűek
- túlzott naivitás
- ha nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet
- elutasítás
- erőszakos, érzéketlen nők
- vadászok
- buta egyének


Félelmek:
~ ismét meg kell járnia a poklot szerelmének elvesztése miatt
~ le kell mondania a luxusról
~ egerek

Erősségek:
+ vívás
+ lovaglás
+ szerencsejáték
+ ért a nők nyelvén
+ kiválló kommunikációs képességek


Gyengeségek:
- Liza emléke
- pénz
- vágyak
- halandó nők
- túlzott egoizmus


Rossz szokások:
~ szivarozás
~ gyakran nem figyel oda azokra akik hivatalos zagyvaságokkal zaklatják
~ nagyon rendetlen, általában mindent szanaszét hagy (ezért is tart mindig legalább egy-egy szolgálót maga mellett



1826 decemberében születtem Amerikában. A családunk mindig is tehetős volt. 3 testvéremmel a fejlődés központjában nőttünk fel, Amerika szívében, New Yorkban. Anyám és apám is elég elfoglalt emberek voltak, ez volt az ára a gazdagságnak. Már igen fiatalon megszerettem a dohányok és a fehérnép okozta élvezeteket. Szabadidőm nagy részét ezen két hobbim töltötte ki, természetesen a lovaglás mellet. A szüleink az akkoriban fellelhető legjobb tanárokat igyekeztek mellénk állítani.
A családunk a látszatra épült. Környezetünk gazdagságunkat, előkelőségünket és rangukat emelte ki. vagyunk. Engem ezek közül egy sem érdekelt igazán. Pont ez a pökhendi nagyképűségem tett azzá ami ma vagyok. Minden egy túlzottan puccos és szokás szerint unalmas vacsorán kezdődött. szerint unalmas vacsorán kezdődött. Egy sápatag, gazdag úriember látogatott el hozzánk az ő csodálatos, csupa báj feleségével. Egész este csípős megjegyzésekkel bombázott, engem a gyenge láncszemet. Mielőtt félreértenék elmondom, hogy csupán a jó modorom volt csiszolatlan. A szüleim rettegve figyelték minden mozdulatom akárhányszor társaságba kerültünk. Túlságosan nemtörődöm voltam, és valljuk be az embereket nem győzi meg a tökéletes család illúziójáról egy pimasz, nyers modorú fiatal. Tehát, amikor már nem bírtam tovább ott hagytam a díszes pereputtyot és nyeregbe pattantam. Az esőben vágtáztam abban reménykedve, hogy az majd elmossa dühöm. Nem időztem túl sokáig így letaglózott a látvány amely egy elhagyatott ösvényen fogadott.
A sápedt idegen állt előttem... teljesen eldöbbentem. Mégis, hogy ért ide ilyen gyorsan, ráadásul látszólag gyalog érkezett. Felém nyújtotta a kezét, csak ennyire emlékszem. Mint később kiderült a képessége segítségével valamiféle transzba ejtett engem ezért nem emlékszem az átávltozás körülményeire. vendégünk előttem állt és ráadásul még mosolygott is.
Abraham Edward Navarro, ő lett az én mesterem, apám és legfőbb tanítóm. Ez volt az a pillanat amikor minden megváltozott, én is egy lettem közülük. Én is vámpír lettem.Eleinte kimondottan élveztem a szabadságot. Azt, hogy senki nem győzhet le. Annyi erőt éreztem magamban mint egy bika, hiába is figyelmeztetett a mesterem, hogy a hirtelenkedésem egyszer majd a vesztem okozza, csak nevettem rajta. Hiszen ha úgy vesszük ez már meg is történt, bár ez inkább egy pozitív változás volt mintsem egy olyan amelyből tanulhat az ember. De ahogy mindenki úgy én is idővel megkomolyodtam. Igaz ha úgy vesszük, a testem még most is csak egy 26 éves férfié a tudatom és a lelkem viszont megöregedett. Bölcsebbé és tapasztaltabbá vált. Bevallom forró véremnek gyakran még most is nehezen parancsolok, de az évek során megtanultam miként szabjak korlátokat önmagamnak, ha a helyzet úgy kívánja.A mesterem halálát követően Las Vegasba utaztam, hogy ott újrakezdjek mindent. Hosszú éveket töltöttem tanulással, rengeteg időbe telik a magunkévá tenni azt a tudást amelyet az emberiség felhalmozott az utókor számára. Ez alatt az idő alatt találtam rá magamban arra a férfira aki csendes, elmélkedő és magányra éhes. Rájöttem, hogy a heves, könnyűvérű, bohém természet mögött rejtőzik valami más is. Olyasvalami amit az idő és az öröklét kárhozata alkotott. 111 évesen váltam mestervámpírrá. Hogy örültem e neki? Nem igazán, a testem és a szellemem nem változott. Leszámítva azt az apróságot, hogy valami megmagyarázhatatlan erő birtoklója lettem. Az elmém képes lett "dolgokat" mozgatni, részecskéket...a homokszemnyi vagy szinte láthatatlan darabkáktól, az elképesztően hatalmas dolgokig. Ez így önmagában egyszerűnek hangzik de a folyamat amely az elmében zajlik le az áldozat kiválasztásától egészen a végkifejletig... az valami csodálatos.
Életem következő hatalmas fordulata 131 éves koromban következett be. Én lettem Las Vegas városának teljes jogú, tiszteletre méltó ura. A helyi vámpírok főkolomposa, ha úgy tetszik. Eleinte úgy gondoltam rá mint egy újabb hatalmas lehetőségre, ami részben igaz is... Azonban később már csak a kihívást és minden gondom, indulatom forrását láttam benne. Egy ekkora város urának lenni hatalmas felelősség, akkora nyomás amelybe a gyengébbek hamar beleroppannak. Sok fáradtságomba és kemény munkába került kontroll alatt tartani ezt a hatalmas várost. Las Vegas olyan volt mint én. Fényűző, kétszínű, csábító, alattomos és ravasz. Pontosan tudja, hogyan is kell az embereket manipulálni és mindent a saját hasznára fordítani. A szerencsevadászok városának pompája mögött viszont ott rejlik a romlottság, a sötétség és a fagyos közöny. Mindennek két oldala van, ha mást nem, hát ezt nagyon jól megtanultam.
Végül azonban... belefáradtam a hatalomba, az elvárásokba, a hatalmi játszmákba és egyetlen személy hiányába. Semmire sem vágytam jobban mint egy kis nyugalomra és egy régi jó barátra. A szabadságomat akartam mindennél jobban! Így történt, hogy lemondtam az óriási megtiszteltetésről, ugyanakkor a teherről és ott hagytam a várost amelynek 53 éven keresztül az ura voltam. Még érkezésem előtt 1 héttel levelet küldettem Erisbourn-be, Alphonse számára... meglátogatlak régi jó barátom.




Erisbourneben minden felborult, a paktumnak vége. A Várost már csak névlegesen uralják vezetőik, a harc kiéleződött az emberek , a vérállatok, más természetfeletti lények és köztünk. A küzdelmekben a halhatatlan életem során szerzett egyetlen igaz barátom is életét vesztette. A Város vámpírurának halálával a Tanács által kinevezett Helytartó kapta meg a névleges hatalmat. Egy szeleburdi kislány akinek fogalma sincs arról, hogy is kéne egy várost irányítani...

Vérvonal: Vitae Aeternus - első tagjai Kolombusz Kristóf hajóján érkeztek Amerikába, s bár a vérvonal első sorban Spanyol eredetű, mégis inkább Amerikában terjedt tovább. Elnevezésének jelentése: "Örök, boldog lét". A vérvonal tagjai nem tagadják meg maguktól az élet örömeit. Jelenlegi vezérük a Vámpírok Nagy Világtanácsának is tagja, New York Városának Úrnője, Fiona. Jelképük egy csiszolt borostyán kristály mely az örökkévalóság és az álló idő szimbóluma.

Play by - Rob James - Collier

Előtörténet elfogadva! Lakhelyed a Sziklakastély/1-es lakrész.

Jó játékot!