Girian Ihland

Teljes név: Girian Ihland (Születési neve összetettebb volt ennél, de már maga sem tudja biztosan.)

Alias: Girian, Feu, Zahratar, Bartek, Prospero, Molior…

Nem: férfi

Születési hely, idő: Mannheim, Németország; 1841. szeptember 10. (171)

Faj: Homo Sapiens Lamianus

Kinézet: Alapvetően teljesen átlagos megjelenésű, seszínű piszkosszőke, hosszú hajú férfi. Különösebben nem egy vonzó jelenség, sőt az esetek többségében inkább taszító vagy borzongató benyomást kelt. Úgy két méter magas, viszont inkább szálkás izomzattal rendelkezik, ami első pillantásra nem ad valami látványos külsőt számára. Szeme színe hivatalosan sötétebb árnyalatú fakózöld, viszont érdekes tény, hogy egyes személyiségeinek mégis kék, pl Feu, Prospero. (Recesszíven jelen van az allél, és ilyenkor képes kifejeződni.) Ezt általában az eltérő fényhatásokra fogja, ha észrevenné valaki. Külseje a váltások során a határokon belül változik. Ha valaki pontosan tudja mit kell figyelnie, annak Girian testtartásáról, mimikájáról, mozgáskultúrájáról sokszor szinte ordít, hogy éppen ki van jelen. Persze csak akkor, ha nem ügyel erre eléggé az épp jelenlevő alter, de ez viszonylag ritkán szokott előfordulni nagyközönség előtt.

Különleges ismertetőjegy: Az ajka fölött jobb oldalt van egy apró anyajegy. Ezen kívül mindig van nála valamilyen bábjáték. Az esetek többségében - de nem mindig, - egy furcsa, amolyan bizarr szépségű lenhajú baba.

Öltözködés: Általánosan elmondható, hogy igyekszik beleolvadni a környezetébe, legalább az öltözködésével minél kevesebb feltűnést kelteni. Ruhatára a betondzsungel színeit tükrözi vissza, szürke, fekete, illetve elvétve egy-egy mélysötét színes darab található benne. Nem rendelkezik nagy választékkal, mivel leginkább Bartek az, aki ízlése szerint a tulajdonukban lévő ruhaneműkért felel, pedig egyáltalán nem ért hozzá. Sokszor semleges, stílustalan darabokat válogat össze, épp a feltűnés kerülése végett, de néha különc, művészi ízlése szabta vágyainak nem tud ellenállni és így a kötött pulcsiktól, a furcsa mintás, színes zakókon át a tollas, bundás kabátokig képes elmenni. Viszont meglepő módon a kiegészítőkhöz jobb érzéke van, az egyedi ékszereket stílusosan hordja, nem viszi túlzásba, és talán még fekete kalapja is jól áll neki.
A többieknek a hozott anyagból kell gazdálkodniuk, és az egységes kép érdekében Bartek megjelenéséhez alkalmazkodniuk, amennyire tudnak. Ez a feltűnésmentes semlegességet kellene jelentse, viszont szerencsére Bartek csöndes különcsége miatt néha ők is elengedhetik magukat. Prospero igényes a kinézetét tekintve, maximalista ezen a területen is, nem lehet rajta egyetlen gyűrődés, vagy piszokfolt sem. Ő visszafogottan elegáns, mégis egészen férfias kinézetet tud magának varázsolni, ha kell pusztán egy sötét garbó és ing kombinációjából is. Egyértelműen neki van ehhez a legjobb érzéke. Feu külseje hangulatától és lelki állapotától függ, amilyen végletes a személyisége, olyan végletes néha az öltözködése is. Zahratar csupán földig érő fekete kabátjára érzékeny. Egyébként teljes mértékben hidegen hagyja a téma.
Hajviseletük is különböző lehet, már ha megengedik maguknak, ez azért nem olyan gyakori idegen társaságban. Bartek ragaszkodik a hosszú hajához, amit kibontva hord, de mindig fésülten, ápoltan. Feu ha borzos is, egy-egy fonott tincs sose hiányzik a hajzuhatagából. Prosperot kimondottan idegesíti a hosszú haj, praktikusabbnak találna egy rövidebb fazont. Mivel nem tehet semmit az ügy érdekében, általában hátrafésüli haját. Ha kell, csak ízléses mértékig zselével fixálja, hogy tökéletesen álljanak a tincsek, vagy összefogja. Ez utóbbit teszi Molior is, csak ő kifejezetten szorosan és stílustalanul. Zahratart ez a téma továbbra sem érdekli, kócos tincsei sokszor az arcába lógnak.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: biszexuális

Anyagi háttér:Alkalmi munkákat vállalva szedett össze az elmúlt időszakban egy kis megtakarítást, értéke pontosan 5163$. Nem sokáig marad meg a pénz a kezében, ezt is csak Prosperonak köszönhetően sikerült összeszednie. Semmi egyéb ingósággal nem rendelkezik, ráadásul újfent munkanélküli.


Apa: Aldebrand Gerhard Ihland (egyszerűsítve); elhunyt

Anya: Ivonne Rosalin Ihland (egyszerűsítve); elhunyt

Testvér(ek): -

Volt feleség: Margreta Gertrude Swannhilde, elhunyt

Háziállat: Kompót - egy művészi szabadsággal kitömött macska



Átváltozás: Pontosan már nem igazán tudni mikor, hány éves volt Girian, mikor átváltoztatták. Egy kis német falu közösségi házát támadta meg egy csoport ismeretlen vámpír a faluünnepen, melyen Girian is részt vett. Lemészároltak szinte mindenkit, a kilenc túlélőt vámpírrá tették. Hogy kik voltak a csoport tagjai, miért tették azt, ami tettek, és mi lett a többi túlélővel, máig rejtély. Akadtak már vámpírok, mestervámpírok, akik magukra vállalták volna Girian teremtőjének szerepét, de sorra fény derült ezek valótlanságára. Girian rettegve, kínok között lett vámpír, és teljesen magára hagyatva, egyedül kellett megküzdeni az új életével és élete későbbi nehézségeivel.

Megnevezés: vámpír

Rang: -

Képesség: Szublimáció (A karakter képes gáz, vagy ködformát felvenni):

Mesteri képesség: -

Hívóállat: -

Vérszomj: Bartek megszenved a vérszomj uralásával, de általában sikerrel jár. Leginkább állati vért fogyaszt, ha teheti és csak amennyit muszáj. Zahratar ha tudná, sem akarná visszafogni magát, élvezi ezt az elfoglaltságot. Legfeljebb az étellel való játék ad neki egy kis önkontrollt. Prospero rendelkezik a legnagyobb önfegyelemmel, ráadásul a ködösítésben is kimagasló, viszont válogatós. Feu teljesen vérivás ellenes, inkább a pusztulást választja. Ez neki nem olyan nehéz kihívás, hiszen nem is kínozza a vér utáni vágy, ezt nem érzékeli.

Koporsó: Egyszerű koporsója van, semmi különlegesség nincs benne. A lakozott faburkolaton belül a megsárgult bélést csupán temérdek elszíneződött vérfolt díszíti.


Nincs, általában rögtönöz, abból alkot fegyvert, ami a keze ügyébe kerül, ha nem lenne elég a saját testének agresszív bevetése. Igyekszik távol tartani magát a fegyverektől, megítélése szerint így is épp elég veszélyes...


Jellem: Több személyiséggel rendelkezik, disszociatív személyiségzavara van. De már a rendszer kialakult, a kommunikáció és váltások már egészen kezelhetőek odabent, legalábbis Girian régi önmagához képest.

Két első generációs:

• Feu – Gondoskodó, családcentrikus, egy viszonylag régimódi, konzervatív anyakép megtestesítője. Szeret alkotgatni, (bár érzéke egyáltalán nincs hozzá), főzni, pletykálni, nevelni a körülötte lévő embereket. Végletes személyiség, ha boldog és pozitív, akkor sugárzik, ha bal lábbal kelt, akkor igazi hárpia. Emellett hűséges, állhatatos, szórakoztató és nagyvonalú. Hozzáállása mindenhez magabiztos. Sokszor nélkülözi az alkalmazkodóképességet, emiatt gyakran kerül összeütközésbe. Szereti a játékot, a szórakozást, a társaságot, akkor érzi magát a legjobban, ha a figyelem középpontjában lehet. Meglehetősen hiú, szereti, ha dicsérik és csodálják, gyengepontja, hogy a hízelgésnek nem tud ellenállni. Egyébként végtelenül egyszerű lélek, a logikus gondolkodással sokszor meggyűlik a baja és nagyon könnyen manipulálható. Vannak benne önmegvalósításra késztető hajlamok is, de elnyomja őket. Ezt a feszültséget viszont néha másokon vezeti le a hisztijeivel, előfordul, hogy mártíromkodik. Ezen túlmenően teljes odaadással küzd Zahratar és a vámpírság mint létforma ellen, mélyen vallásos. Az utóbbi időkben személyisége kissé összezuhant és kiszámíthatatlanná vált, talán az őrület szele érintette meg. Legutóbb például semmivel sem törődve kegytárgyakkal akarta kiűzni testéből a gonoszt. Sokáig lábadoztak utána…
  
• Zahratar – A két második generációs, tehát legerősebb személyiség egyike, manipulatív gyűlölet- és életveszélyes agresszív-alter szadista hajlamokkal. Jó érzéke van a legkülönfélébb harcstílusokhoz. Fizikailag is a legerősebb alter, úgy két és félszer nagyobb teljesítményre képes, mint pl Bartek. Hozzá képest gyorsabb is és kevésbé fáradékony, sőt az érzékszervei is jobbak nála. A fájdalmat nem érzi, (viszont az őt előhívja!), de a sérüléseket igen. Az emlékezete minden őt ért valós vagy vélt sérelmet, illetve az azt elkövető személlyel kapcsolatban minden később felhasználhatót rémisztő pontossággal eltárol. (Egyébként szelektív memóriával rendelkezik.) Teljesen végletes ő is, néha olyan, mint egy vadállat, akár tárgyakat is képes megtámadni, néha viszont egészen jól alkalmazkodik és a maga hátborzongató auráján keresztül megnyerő is tud lenni, ha épp arra van szüksége. Egocentrikus és van benne egy csipetnyi megalománia is. Erősen ajánlott elkerülni. Zahratar az egyetlen, aki képes a rendszerrel szembe menni, holott az nagy részben éppen az ő kordában tartása miatt jött létre.
  
  Külső képviselő:
  
• Bartek – Ő képviseli a rendszert kifelé, tehát az ő megjelenéséhez, viselkedéséhez igyekszik alkalmazkodni mindenki. Ő játssza el Giriant. Sokszor a naivitásig kedves, visszahúzódó, félénk személy. Kellemes társalgó, megnyugtató partner, élvezhető humorral fűszerezve. Hatalmas empátiával rendelkezik, de erősen önbizalom hiányos, ezért a háttérbe igyekszik húzódni amennyire csak tud. Tehát egyáltalán nem egy nagy társasági ember, de talán épp ezen tulajdonságainak összessége teszik őt jó külső képviselővé, hiszen az a cél, hogy senki se vegye észre se őt, se a többieket. Nem képes haragot, gyűlöletet vagy agressziót érezni. Humán beállítottságú, a filozófia, etika, irodalom, és a legkülönfélébb művészetek foglalkoztatják. Nagyon kreatív, igazi kis hóbortos, álmodozó művészlélek. Rosszul bírja a nyomást, a rá nehezedő nyomasztó felelősséget, emiatt is dohányzik.
  
  Belső irányító:
  
• Prospero – A racionalitás, gyakorlatias megoldások és az elme embere. Ő látja el a szervezői feladatokat a rendszeren belül. Ismer minden altert, tudja, hogy működnek a dolgok, és mi miért történik. Ennek ellenére előfordul, hogy szembesülnie kell azzal, hogy nem olyan erős, mint szeretné, és csak tanácsot tud adni a rendszernek a hathatós beavatkozás helyett, mellyel máskor mindent a helyére tesz, hisz igazi vezető egyéniség. Elsődleges ismertetőjele a teljes érzelemmentesség, és a hideg, számító, cinikus gondolkodás. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy képtelen felfogni és értelmezni az érzelmeket - gyakran épp ennek ellenkezője jellemző rá, - hanem csak azt, hogy képes kikapcsolni azokat. Emiatt is a manipulatív megoldásokat preferálja, kifejezetten szeret vitatkozni, akár más alterekkel, akár külsősökkel. Jellegzetes vonása még a kritikus szellem, amivel saját és ismerősei tevékenységét egyaránt elbírálja. (Ennek oka lehet talán a lelke mélyén megbúvó kisebbségi érzés.) Alapvetően rendes, sőt pedáns. Könnyen felhúzza magát például azon, ha valami nem a helyére kerül vissza, vagy ha morzsa pottyan a szőnyegre. Még talán épp hogy tűrhetően rend- és tisztaságmániás. Érdeklődési körébe tartozik az orvostudomány, melyben előszeretettel képzi magát, gyorsan tanul.
  
  Protector:
  
• Molior – A belső rendfenntartásért felelős, ő kényszeríti a szabályok betartására a renitenskedő társait, valamint a rendszer külső védelmét is ellátja. Prosperonak engedelmeskedik főleg, de alkalomadtán Bartektől is elfogad utasításokat. Sosem jön elő ok nélkül, tehát ha megjelenik, biztos, hogy sikerült valami olyat tenni, vagy mondani, amit nem kellett volna. Amit még el lehet róla mondani, hogy nem egy teljes személyiség, érzelmektől mentes munka alter végtelen monotonitástűréssel. Épp emiatt általában ő végzi el az egyhangú, de elkerülhetetlen munkákat is, amihez senki másnak nincs kedve. Gyakran asszertíven és rövid tőmondatokban kommunikál, emellett jellemző rá egyfajta hűvös távolságtartás, például az udvarias magázódás. Kívülről talán egy kemény ajtónállóhoz lehet a leginkább hasonlítani, belülről pedig a rendőrségnek.
  
  Eredeti:
  
• Girian – Zahratar megölte.

Szeret:
+ F: gyerekek, kisállatok, pletykálni, romantikus történetek, lovagiasság
+ Z: ha félnek tőle, fájdalmat okozni, hatalom, vér, engedelmesség felé, kínozni Feut
+ B: nyugalom, természet, alkotni, olvasni, meghallgatni másokat, együttérezni velük
+ P: eszmecsere, rend, opera, angol humor, határozott jellem, professzionális hozzáállás a munkához (bármi is legyen az), női szépség

Nem szeret:
- F: kegyetlenkedés, fegyverek, kritika
- Z: ha korlátozzák, ellenszegülnek neki, lenézik, gyávaság, kb mindent és mindenkit
- B: tömeg, feszültség, konfliktus, rosszindulat
- P: rendetlenség, vallás, felelőtlen viselkedés

Félelmek:
~ F: elveszít még egy szerettét
~ Z: halál, Girian babái
~ B: nem tud megfelelni, tűztől, halottaktól
~ P: kicsúszik a kezéből az irányítás

Erősségek:
+ F: főzés, gondoskodás
+ Z: fizikai képességek, fájdalomtűrés
+ B: írás, bábkészítés, empátia
+ P: orvostudomány, manipuláció, vezetői készségek, etikett

Gyengeségek:
- F: józan paraszti ész
- Z: tervezés, mérlegelés, diplomácia, realitásérzék
- B: döntéshozás, emberi kapcsolatok
- P: túlságosan maximalista és ez néha inkább hátráltatja, elvész a részletekben

Rossz szokások:
~ F: hiszti, szerencsejáték, szétszórtság, kegytárgyak
~ Z: agresszió, hullákat a szekrényben hagyni...
~ B: dohányzás, motyogás, koncentrációzavar
~ P: csípős, bántó kritika megfogalmazása, rendmánia, elégedetlenkedés


A kép lassan összeáll. A múlt felsejlik előttem, és annyi sötétségben eltöltött évtized után megfejtettem a rejtélyt. A rejtélyt, hogy kit ábrázol az antik báb, mely végigkísérti életünket, hogy kit takar a lenhajú baba tragikusan szép arca. És ő cserébe megmutatta nekünk ki is volt valójában az alkotója, az alkotónk, Girian.
Különböző leszakított, csonka alterek tudatából kellett lekérnem és módjával összeállítanom életét. Emlékeit elnyomta, elrejtette, megsemmisítette, átírta. Csak a szellemképek, a homályos látomások, álmok vezettek sokszor. Zahratar sem működött együtt, Feu kiszámíthatatlanná vált, több tekintetben mára már egészen hasonlít az alkotójához. Talán egyszer Bartek megírja egy drámájában a történetét, ő ért az ilyesmihez. Hogyan kell érzékletesen átadni egy hátborzongató életutat, hogyan lehet papírra vetni az élményt, az érzelmeket, a szenvedéseket. Neki kellene ezt elmesélnie, de pár részlettől megkíméltem a kis naiv lelkét, így nem adhatna teljes képet. Kénytelen leszek a magam unalmas módján tálalni, anélkül, hogy feleslegesen kitérnék a gyomorforgató részletekre. Azt egyelőre továbbra is megtartom magamnak.
Sokáig azt hittem, hogy Girian csak évszázadok után vált multivá, valamilyen sokkhatásra. Tévedtem. Sose volt könnyű a sora. Embertelenül bántak vele. Az olyanokból, mint ő, ha nem multi lesz, akkor öngyilkos. Még egészen fiatal volt, mikor talán nem is tudatosan, de a túlélése érdekében szerepeket vett fel. Szüksége volt valakire, aki a megváltozott viszonyok között szívből mosolyog helyette, amire ő már nem volt képes. És szüksége volt valakire, aki harcol helyette és megvédi. Így felvett két álarcot, elrejtette valódi arcát, ha épp nem volt kedve előmerészkedni.
Közben zajlott az élet, apja kis híján kitagadta hóbortjai és bogarai miatt. Bejárta Ázsiát, bábkészítést tanult, és még ki tudja mi mindent tett, milyen perverzióknak hódolt, amire nem emlékszünk. Nemsokára viszont apja levélben értesítette, hogy előre elrendezte a házasságát Margreta Gertrude kisasszonnyal. Szerencsés véletlen volt, Girian siheder kora óta titokban mélyen szerelmes volt a hölgybe. Ő volt az egyetlen személy, aki hazahozhatta, aki rávehette, hogy felhagyjon életmódjával. Aki a reményt jelentette Girian számára. A megnyugvást, békét és boldogságot. Amiben addig sosem volt része. A nő iránti érzelmeinek viszont sosem adta jelét, csak titokban járt utána, leste... Elesett, gyáva és szánalomra méltó ember volt, egyre inkább elfajzó lélekkel. Margreta, akit a húga - és, ezáltal Girian is - Creetának nevezett, félt tőle. Érezte, hogy valami nincs rendben a vőlegénnyel. Girian ezzel nem akart foglalkozni, elhitette magával, hogy mindez meg fog változni. A csodált nő az esküvő után beleszeret, és végre megkapja az élettől, amit megérdemel.
Nem így történt. Creeta viszolygott a férfitól, bár ezt igyekezett titkolni. Girian pedig kétségbeesésében egyre erőszakosabbá és könyörtelenebbé vált. Azt akarta, hogy szeressék végre, és ezért bármit képes volt megtenni. Ha a szép szó nem használt, más eszközökhöz nyúlt. Nem ismert határokat. Creeta ennek következtében egyre inkább menekült tőle. Hansen, a szolgálójuk készítette elő a szökését, mely végül meghiúsult. Girian rajtakapta őket, a férfival azonnal végzett. Felesége pedig rabbá vált saját birtokán.
Zahratar készséggel mutatta meg az erről az időszakról szóló emlékképeit. Nem adtam tovább ezeket se Feunak, se Barteknek. Elrejtettem. Teremtőjükről viszonylag egy idealizált képet őriznek, nem is baj, meghagytam nekik. Elég, ha csak én és Zahratar tudjuk, milyen ember is volt valójában. Azt a szerencsétlen nőt összetörte testben és lélekben is. Két éven át kínozta, míg végül Creeta elfáradt és örökre lehunyta szemét. Általában a megkínzottakból lesznek a kínzók. Girian beteg volt. Egy egészséges ember nem kínoz másokat. Főleg nem azt a nőt, aki a világot jelenti számára. De lehet, hogy ő csak így tudta kifejezni ragaszkodását. Mondanom sem kell, nem tudta elfogadni az elvesztését, sokáig dédelgette tovább a tetemet. Egészen, amíg kénytelen volt megszabadulni tőle a felröppent vádak miatt. A mocsárba fektette, elnyelte az iszamó a torz alakot. Ő pedig megalkotta Creetát. A halhatatlan, báb kedvesét, akit tovább szerethetett, s aki végre viszontszerette.
De ahogy telt az idő, egyre kellemetlenebb és sötétebb pletykák kezdtek el róla keringeni. Muszáj volt tennie ellene valamit, nem bírta elviselni a lelkiismerete. Folyamatosan elhatalmasodott rajta a paranoia is, látta Hansent vöröslő szemekkel, ahogy őt figyelte a bokrok árnyai között. Tébolyában felkereste a szolgáló feleségét. Úgy gondolta az a boszorkány tehetett arról, hogy a férfi visszatért a halálból, csakhogy oszló mancsaival őt is magával rántsa. Később elhitette magával, hogy az ünnepség miatt, bábjait értékesíteni ment a faluba. De nem. Mielőtt elvették volna halandó életét, ő már végzett egy asszonnyal és kislányával.
Valamikor akkortájt, talán előtte, talán később, a belső világa már ott tartott, hogy elmélázott néha azon, mi lenne, ha a felvett szerepek önálló személyek lennének? Talán azért, mert így átruházhatta volna másra tetteit, a felelősséget, a kínzó bűntudatot. Ezt nem tudom. A szétválás viszont már véletlen volt, nem akaratlagos. Girian szétesett. Így született meg Feu, aki azt hiszem valójában egy beemelt személyiség. Valószínűsítem, hogy a korai halált halt édesanyját is szerette volna vele pótolni. Mind gyermekként, mikor megteremtette a szerepet, mind később.
Ekkor teremtette meg Zahratart is. Ő eredetileg arra volt kondicionálva, hogy védje meg az eredetit. Azt hiszem Girian valahogy általa ki is akarta élni az agresszióját, már gyermekként. Bántani akart másokat, visszaadni, amit ő kapott, de kezdetben ez még nem volt tökéletes, csak később adta Zahratarhoz ezt a mentalitást, mikor teljesen levált a tudata. Ezen változások után ugyanis Girian megszabadult a tetteitől, a négy gyilkosságtól, melyeket már csak Hans, Trudy, Marge, és Creeta hirdetett. Az általa alkotott bábok, kik az elméjében tovább éltek, hiszen nem volt képes szembenézni tetteivel. Bár Creetán kívül odavesztek mind a későbbi tűzvészben, Zahratar tudatában még mindig kísértenek. Ezáltal a mienkben is.
Visszatérve a történethez, Girian ettől kezdve elfelejtette ki ő, honnan jött, mit tett, arról sem tudott, hogy nincs már egyedül. Teljesen lerázta magáról a múltat. És közben vámpírrá is tették. Nekünk ez már természetes, de azt hiszem ez őt csak még mélyebbre lökte. Fogalmam sincs, hogy ilyen kaotikus, rendszertelen állapotban hogy volt képes annyi évtizeden át életben maradni. Igaz, sok időt töltött tömlöcökben, elzárva a világtól, és az is, hogy eleinte nem volt még oly súlyos az állapota, erősebb volt sokkal mindkét alterénél, könnyen félrelökte őket. Ráadásul egészen normális ember lett. Csak ahogy érték az egyre nyomasztóbb impulzusok, ahogy lassan ráébredt ki is ő valójában, borult az egész felépített illúzió, és nem tudott vele megküzdeni. Mindez Erisbourne-ben érte el a tetőpontját. Az emlékek zavarosak abból az időszakból, Feu keveset oszt meg velem. Annyit tudok, hogy Girian összeomlott, és ebben Zahratar keze is jócskán benne volt. Ahogy Feu tönkretételében is. Sajnálom szegény nőt...
Girian végül felgyújtotta a Hedgecliff-ben a lakosztályát és ámokfutásba kezdett, tagadása közben tömegmészárlásba fogott a város utcáin. Zahratarral karöltve. Végül távoztak Erisbourne-ből, mielőtt szembe kellett volna nézniük tetteik következményével. Ezek után nem tudom mi történt. Se Zahratar, se Feu nem osztotta meg velünk ezeket az emlékeit. Mindketten hallgatnak.
Állítólag Zahratar végzett vele, aki a lelki tortúra után felülírta létének alapelvét, vagy legalábbis ideiglenesen elnyomta, megölte az eredetit és átvette az emlékeit (meg a képességei egy részét is). Nem csoda, hogy saját magát a jogutódjának tekinti. De Feut sem kellett félteni akkoriban, felvette a kesztyűt Zahratarral szemben és kitartóan állta a sarat, ameddig csak bírta. Megalkotta Barteket, szerintem a saját fájdalmából, hogy elvesztette Giriant, akit szinte gyermekeként szeretett. És hála az égnek, Bartek csodával határos módon végre nem sikerült félre. Ő kezdte el a rendszer felállítását, eleinte Feuval, amíg el nem szakadt nála a cérna. Megkapta mindazon emlékeket, tulajdonságokat, amik ehhez elengedhetetlenek voltak. Való igaz, semmivel sem többet. Ő hozott létre már minden későbbi altert, köztük engem és Moliort is.
A szövetségünk pedig erős, így egész hathatósan vissza tudjuk fogni Zahratart. És sajnos néha, ha kell, Feut is. Elégedett vagyok azzal, amit elértünk. Ezért is mertem engedélyezni a döntést, ami született. Hírét kaptuk, hogy Erisbourne-ben milyen változások mentek végbe. A paktum felbomlott, a város vezetője életét vesztette, helyét pedig Nitia, egy régi barát vette át. Bartek Girian régi emlékei nyomán szeretett volna megismerkedni a hellyel a valóságban is. Feu is vágyott vissza, ezt le sem tagadhatta volna. Látni akarta Nitiát és a régi ismerőseit. Zahratar mámora és kárörvendése a hír hallatán egészen elviselhetetlen volt idebent. Győzelmét hirdette, hisz ősellenségének kiáltotta ki még annak idején a Mestervámpírt, Erisbourne Urát. Halála eufóriával töltötte el, ami nála egészen természetellenes állapot. Groteszk volt megélni a boldogságát...
Ekkora egyetértés még sosem volt közöttünk. Így hát belementem én is, nem tudtam nemet mondani. Bár engem ez az egész aggodalommal tölt el. Mi lesz velünk, ha Girian és Zahratar tetteit meg akarják majd torolni? Mi van, ha nem bízhatunk az emlékekben, és Nitia már nem a barátunk? Temérdek indok szól ellene, minket mégis hívogat a lehetőség. Remélem, hogy csak feleslegesen aggályoskodom, hisz ha meglátogatjuk a várost, mely felfalta teremtőnket, talán már nem nagyon lesz visszaút számunkra sem...

Egyszerűen... fantasztikus! Még szép, hogy elfogadom, lakhelyed pedig a 2-es lakrész lesz a Sziklakastélyban.

Jó játékot Girian, örülünk, hogy ismét köztünk vagy