Genevieve Lourdeaul

Teljes név: Genevieve Lourdeaul

Alias: Veva

Nem: nő

Születési hely, idő: Bourdeaux, Franciaország; 1989. december 27. (23)

Faj: Homo Sapiens Sapiens

Kinézet: 160 cm magas, törékeny teremtés. Félénk megnyilvánulásaival, feltűnésmentes gesztusaival teljes mértékben észrevehetetlen. Pedig természetes szépségű babaarca a finom vonásaival, a szelíd, olívzöld szemeivel egészen maradandó hatást érhetnének el bárkinél, ha tudna velük bánni. Nőies alkata is rejtve marad, nem tud élni az adottságaival, melyekkel nincs is tisztában. Ezért az igazán vonzó jelenség helyett, aki lehetne, még mindig ártatlan, kislányos a kisugárzása, ami azért sokat elárul élettapasztalatai csekélységéről is.

Különleges ismertetőjegy: Frizurája alatt és tarkóján alig észrevehető hegek húzódnak, de ezeket a haja miatt amúgy sem lehet észrevenni.

Öltözködés: Nem követi a divatot, nem hozzák lázba a kiegészítők, a sminkelés. Öltözködés terén a pasztell színeket, és a nőies, de visszafogott ruhákat részesíti előnyben. Sosem venne fel olyasmit, ami nem takarja el kellően bájait. Ízlése finom, a szolid elegancia, vagy a romantikus játékosság jellemzi.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: heteroszexuális

Egészségi állapot: Nagyon ritkán előfordul nála erős migrén, a kellemetlen mellékhatásokkal járó fajtából, egyébként egészséges.

Vallás: Hívőnek tartja magát, de saját elképzelése van a dolgokról, ami talán leginkább a pantheizmushoz hasonlítható.

Foglalkozás: A Bársonyéj Klánházban dolgozik Cherry megbízásából. Házvezetőnő, takarít, főz, ilyesmi.

Anyagi háttér: Teljesen nincstelenné vált, pusztán Cherrynek köszönheti, hogy nem az utcán alszik. Általa viszont bérelhet egy kis lakást a Fayland lakóparkban, valamint fizetéséből (heti 250$) meg tud élni. Már sikerült pár ruhadarabot is beszereznie. Ezen kívül egyelőre nem tudott félretenni semmit, talán ettől kezdve már sikerül.



Apa: Mainard Lourdeaul, elhunyt

Anya: Elaine Lourdeaul, elhunyt

Testvér(ek): Noelle Lourdeaul, elhunyt

Nagymama: Odile Laurdeaul, elhunyt



Jellem: Végtelenül segítőkész és jó szándékú, idealista. Naiv és jóhiszemű, talán már túlzottan is. Minden egyes embertársában a jóságot keresi, és amíg csúnyán el nem játsszák a bizalmát, addig két kézzel osztogatja azt. Visszafogott, nem eleme, hogy a középpontban legyen. Elrejti az érzelmeit, ugyanakkor nagyon együttérző tud lenni. Ez együtt jár azzal, hogy érzelmi hatásokra, benyomásokra fokozottan reagál, és fejlett az intuíciója. Kiegyezik a körülötte élő dolgokkal, elfogadja amit az élet hoz. Halk de nagyon éleseszű, elemző hajlamú. Szorgalmas, elvégzi a kiosztott munkát. Bár ezt a folytonos belső vívódásai közepette nem veszi észre, de jól viseli a nyomást, a sok feladatot. Nagyon figyelmes, kedves társaság, felettébb könnyű kijönni vele. Nem áll távol tőle a szorongás, stressz, erős megfelelési vágy hajtja. Zárkózott, békés, hűséges és szűkszavú. Megoldja a nézeteltéréseket, alapjába véve nagyon kerüli is a másokkal való konfliktusokat, tisztában van vele, hogy ilyen szituációban esélye sincs a felülkerekedésre. Mindezek mellett könnyen befolyásolható, ami abban nyilvánul meg, hogy mindig az erősebb áramlatnak enged. Gyakran érzi úgy, mintha két különböző irányba löknék egyszerre, és ez a kettős erő folyamatos határozatlanságot, bizonytalanságot eredményez nála.
Magáért igaz, hogy nem szokott kiállni, viszont ha mást bántanak, akkor nagy ritkán megjön a hangja. Önmagával szemben kishitű és önbizalma sem valami nagy. Szinte betegesen ragaszkodik az általa kialakított „jó ember” képhez, aminek mindenáron meg akar felelni, ezért képes akár önsanyargatásra is. Ebbe a képbe beletartozik az is, hogy személyes felelősséget érez minden körülötte lévő ember boldogságáért, a sajátját viszont gondolkozás nélkül ennek a szolgálatába helyezi. Hajlamos önmaga feláldozására, a másokért végzett odaadó, önzetlen szolgálatra. Alapvető tulajdonsága a lelki együttérzés. Örökös várakozásban és készenlétben él. Mindig nyugtalan és nyitott, kész arra, hogy átélje, átvegye mások rezdüléseit, kövesse vidámságukat és szomorúságukat egyaránt. A szenvedők és üldözöttek irányába nyitott a lelke. Belső bizonytalansága, kusza, zavaros fantáziája, intenzív álomvilága, ingadozó kedélyvilága teszi alkalmassá arra, hogy közösséget vállaljon bármilyen lelkületű és beállítottságú emberrel. Egyedüli kritérium csak az, hogy az illető rászoruljon erre. Igénytelensége, szorongása, szétszórt figyelme, fantáziája, óvatlansága eredményezi, hogy előítélettől mentesen a legszélsőségesebb helyzetekbe is belemegy. Számára a szenvedés nem mindenáron elkerülendő rossz, amitől óvakodni, futni kell, hanem pozitív értéket képvisel. A másokért való szenvedés, az együtt szenvedés, a lemondás, az önátadás olyan tartalmat ad, és olyan erőhöz juttat, amivel hegyeket lehet megmozgatni.
Személyisége még viszonylag képlékeny, alakulóban van, tehát az erős behatások, különféle megtapasztalások egészen más irányokba sodorhatják az egész lényét.

Szeret:
+ tejet, sütiket
+ masnival díszített tárgyakat
+ gyerekeket
+ természetet, virágokat, állatokat, esőt
+ harmóniát (legyen belül, vagy kívül)
+ egyedüllétet

Nem szeret:
- konfliktust, veszekedést
- hazugságot, képmutatást
- erőszakot, mások kihasználását
- korhatáros témákat
- telefonon keresztül beszélni
- paradicsomot

Félelmek:
~ likantrópoktól, vámpíroktól, valamint hogy azzá válik
~ megbánt valakit, kárt tesz valakiben, elront valamit
~ párkapcsolattól… bár talán inkább az elhagyatástól, árulástól
~ autóvezetéstől, abban való utazástól

Erősségek:
+ empatikus, jó hallgatóság, könnyen megtalálja a hangot azokkal, akiknek lelki segítségre van szükségük
+ roppant gyorsan tanul és alkalmazkodik
+ hűséges, odaadó, önfeláldozó, lelkes, mindig megtesz mindent, ami csak tőle telik, bármilyen feladatról legyen is szó

Gyengeségek:
- kommunikációs képességek, főleg férfiakkal szemben
- a világ dolgaival nem igen van tisztában, nem tartja a tempót, álomvilágban él
- az érzelmi zsarolásnak egyszerűen nem tud ellenállni, bármit el lehet érni ezzel nála

Rossz szokások:
~ ajakharapdálás (néha a bőr is megsínyli)
~ képes a legszélsőségesebb helyzetekbe is belemenni
~ mindent a lelkére vesz, és túl komolyan gondol (főleg, ha fáradt), emiatt hajlamos sokat sírni



Szüleimet nagyon korán, két évesen elvesztettem egy autóbalesetben. Később a kórházban a kishúgom is követte őket. Sajnos egyáltalán nincsenek róluk emlékeim. Nagymamám lett a gyámom, csak ketten maradtunk egymásnak… De… Igazából… hét éves korom előttről nem nagyon tudok mesélni. Hiába úsztam meg könnyedén az elsőt, a második többet követelt. Elütött egy autó és nincsenek emlékeim a gyerekkoromról. Súlyos fejsérülést szereztem. De egészen szerencsésnek mondhatom magam. Egy év alatt újra megtanultam beszélni, majd még egy évbe telt, mire mindenben behoztam a korombeli gyerkőcöket több-kevesebb sikerrel. De semmi igazán maradandó hátrányosságot nem szenvedtem, ma már egyszerűen letagadhatnám a történéseket. Előfordul még ritkán, hogy kicsit nehézkesebben mennek még bizonyos feladatok, melyek senki másnak nem okoznak nehézséget, de igyekszem. Nagyon igyekszem. Valóban egészen szerencsésnek mondhatom magam. Természetesen ez idő alatt, sőt még utána is át kellett vészelnem pár műtétet. Ha levágnám rövidre a hajam, valószínűleg láthatóvá válna még ezeknek a nyoma.
Nagymamám végtelenül szeretett, mint egyetlen unokáját, kit kis híján kétszer is elvesztett. Ezért szörnyen féltett mindentől. Ennek ellenére sosem kényeztetett el. Erre mindig tudatosan figyelt. Talán már túlzottan is… Nem, jobban belegondolva azt hiszem mégis elkényeztetett. Kiszolgálta minden igényem, segített, támogatott. Sok osztálytársam már dolgozott valamit, sütött, főzött, még mosott is magára, lassan volt olyan, aki már szinte külön élt. Én hozzájuk képest sehol sem tartottam. Gyerek voltam még, annak ellenére, hogy két évvel is idősebb voltam náluk. Nagymamám szemében örökre megmaradtam az a kislány, aki a kórházi ágyban lábadozott. Annyira óvott mindentől, hogy szinte semmilyen feladatom sem volt se otthon, se az életemben. Mindentől megkímélt. Magához láncolt, és ezzel a saját tapasztalatok megszerzésétől is megfosztott. Én pedig szó nélkül elfogadtam az elém kínált tapasztalatait helyettük. Sosem voltam egy lázadó lélek. Inkább elfogadtam mindent. Így lehetőségem sem volt felnőni.
Annál inkább szerettem a menhelyet, ahova végül kiharcoltam az önkéntességet. Így is nagyon ritkán fordultam ott meg, de imádtam. Akkor és ott éreztem magam a leghasznosabbnak. Egyáltalán hasznosnak. Szeretek segíteni az embereken. Szeretem meghallgatni őket. Az semmivel sem ér fel. Varázslatos. Számomra sokat jelent ez a téma. Talán a legtöbbet. Nem érzem annyira értéktelennek az életem, önmagam, ha segíthetek valakin. Ha átérezhetem a fájdalmát, ha ott lehetek a rászoruló mellett, mikor a legnagyobb szüksége van egy kapaszkodóra, támaszra. Amiért viszont utálom magam, hogy szükségem van erre a szerepre. Arra, hogy jó legyek. Jó embernek kell lennem, bármibe is kerüljön. Mert enélkül nem vagyok senki.
Még éppen hogy nem voltam nagykorú, amikor nagymamám meghalt. Nehéz időszak volt, és nem akartam a gyámhatóság markába kerülni. Meghoztam életem legnagyobb és legmerészebb döntését, hallgattam egy srácra a menhelyről, és megszöktem vele. Magammal vittem mindent, amit csak tudtam. Eljöttünk Erisbournebe, és itt kezdődtek a gondok. Sajnos hiába hittem benne, barátom elárult, magamra hagyott. Pénz, és papírok nélkül. Ez egészen rosszul is elsülhetett volna, ha nem találkozom Jamesszel és barátaival. Igaz, ő tolvaj volt, ugyanakkor nagyon jó ember. Bátyámként szerettem. Ő pedig hosszú ideig vigyázott rám és gondomat viselte, napról napra éltünk. Közben szerelmes lettem egy Rick nevű férfiba. Képes lettem volna odaadni neki mindent, amit a Veva szó takar. Mindent. De még egy év sem telt el és hazautazott Magyarországra a beteg húga miatt. Máig nem értem mi történt, azóta sem hallottam róla semmit. Ezek után jött el a káosz és kétségbeesés. James barátnőjét megtámadták, kialakult egy bandaháborúszerű állapot, bosszú bosszút követett és újra elvesztettem mindenkit, akit szerettem.
Áldásnak találtam ezek után, mikor megismertem Milant a kilátástalan helyzetemben. Azt hiszem nem voltam belé szerelmes, csak jó embernek találtam, olyannak, akinek szüksége volt segítségre, szüksége volt rám, ahogy nekem őrá. Nem mondhattam neki nemet. Egyszerűen nem tehettem meg. És nem is akartam. Ragaszkodtam hozzá, ahogy ő hozzám. Bár bevallom, egy idő után elkezdtem félni tőle. Furcsa dolgai voltak, néha egészen agresszív tudott lenni. Nem, nem velem! Velem szemben sosem volt az!
Általa csöppentem bele Erisbourne félelmetes világába. Vérpatkánnyá változtatta egy harsány személyiségű hölgy, Cherry. Így keveredtem el a likánok lakta Oldmeadow erdőségbe. Rémisztő volt. De ezek után Milan is felszívódott egyetlen szó nélkül. Mind a mai napig aggódom érte, sokat gondolok rá, hogy mi történhetett vele. De újra elhagytak. És nem tudom miért. Tényleg nem tudom miért! Valami baj van velem? Azt hiszem, inkább távol tartom magam a kapcsolatoktól. Úgy valószínűleg mindenkinek jobb. Senki sem kell elviselje a nehézkes személyiségem, nekem pedig nem árulják el a bizalmam, a hitem. Nem szeretnék többet csalódni. Úgy érzem az egészen összetörne, és akkor biztosan elvesznék. Érzem.
Cherrynek viszont igazán, mélyen hálás vagyok. Annak ellenére, hogy kirakhatott volna, hogy nem volt hozzám semmi köze, munkát adott és biztonságot. Csak… félek tőle, ahogy a többi likántól is rettegek… És ezért gyűlölöm magam. Félek, hogy azzá válok, mint ők. Mintha ez egy ragályos fertőzés lenne. Mintha bármivel is rosszabbak lennének nálam. Holott ez egyáltalán nem igaz! Nem gondolom így! Kicsit sem! Mégis ezt érzem és félek. Gyűlölöm magam... Küzdök ellene és igyekszem örülni annak, hogy nap, mint nap ott lehetek mellettük. Ez rákényszerít arra, hogy felülemelkedjek ezen a gyarlóságon. Ha nem tudnám ezt legyőzni belül, az azt jelentené, hogy nem vagyok az az ember, akinek hittem magam. Hogy az egyetlen, amit szeretek magamban, ami a felszínen tart, a teljes elfogadás, a nyitottság, az empátia… nem létezik bennem. Pedig én jó ember vagyok…

Nagyon jó előtörténet, imádtam! természetesen elfogadom, a lakhelyed a Fayland lakóparkban az A/1-es lakás.

Jó játékot!