Ambrosine Fox
Klántag
 | | Tárgy: Ambrosine Fox Hétf. Jún. 24, 2013 7:34 am | |
|
"Ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel. A személyiségem Én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ Te ki vagy!"
Teljes név:Ambrosine Fox
Alias: Ambrosine, Foxi (falkatagoknak), Pandora (munkámban így vagyok ismert)
Nem: nő
Születési hely, idő: San Francisco, USA, 1990. 12. 19. (22)
Faj: Homo Sapiens Lycanthrop – leopárd
Kinézet:Nem vagyok magas, sőt mondhatni a "kutya ülve" mérethez vagyok besorolható azaz alig érem el a 155 centit. Mellé nőiesebb az alakom, sportolok, a melleim nem azok a bomba méret, de én így vagyok elégedett. Hajam csípőmig ér, szóval igen hosszú, színe hollófekete, és enyhén hullámos, ha hagyom úgy megszáradni. Szemem zöld, néha ha úgy süt rá a fény kissé sárgásabb árnyalatúan csillog. Bőröm hófehér, nem szeretek napozni, valamint három tetoválás díszíti, két szívecske a kulcscsontjaimon, és egy csillag a lábfejemen. Arcom babaszerű, és kissé teltebb, nem vagyok egy anorex lány ennek ellenére vékonynak vagyok mondható.
Különleges ismertetőjegy: Sántítok kissé, ha olyan az idő a térdem miatt, a csípőm környékén van egy heg. Fültágítók, 2 mellbimbó pc, kulcscsonton 2 tetoválás, 1-1 szívecske, jobb lábfejen csillagtetoválás. És az oldalán mindig lóg lánc helyett egy bilincs. (na már amikor a szüleim nem látják)
Öltözködés:Szeretem a vagányabb, rockosabb cuccokat, a bakancsot és a platformos magassarkút is egyaránt. Jöhetnek a ruhatáramban fűzők, tépett felsők, együtteses cuccok, de imádom a méreg drága, egyedi tervezésű szexi cuccokat is. Gyűjtöm a fehérneműket. Felhúzom a szoknyákat és a nadrágokat is egyben, nem kivételezek, elhordom bátran mindegyiket. Nem mondom hogy minden jól áll nekem, hah sőt! Mivel kissé erősebb a combom, és ha sokat eszem van egy kis hasam nem mindent húzhatok fel. Persze mindig próbálok a társaságnak és a morálnak megfelelni, hogy ne derüljön ki igazán milyen is vagyok. Ám ha bulizni vagy csak ereszd el a hajamat estére megyek, hű vagyok magamhoz: sötétebb füstös smink, vadabb ruha, neccharisnya harisnyatartó, szabadabb felső. Ám sosem öltözöm közönségesen, nem rakok ki mindent a kirakatba, vagy ha mégis kicsit extrémebb a felső, akkor visszafogottabb az alsó... munkám során pedig mindig annak megfelelően öltözködök...ám azért mégis rám jellemző még az is. Persze totál elegánsan is fel tudok öltözni, ami a munkámnak megfelel....
Családi állapot: egyedülálló
Érdeklődés: heteroszexuális
Egészségi állapot: egészséges
Vallás: -
Foglalkozás: bérgyilkos - hogy zavar-e a vér? Nem...hisz nem kell hogy az is fojjon...
Anyagi háttér: Nos, célpontfüggő. Van hogy 500$ vagy hogy 1000$ tehát nem vagyok szegény...a háttérbe még jön apámék vagyona ami nem engem illet, mivel a fater még él, de valószínű, hogy nem hagyja másra... A tulajdonomban van egy '67-es Chevy Impalám, ami a szemem fénye.
Apa: Thomas Fox; 50; ügyvéd.
Anya: Marianne Fox; elhunyt
Testvér(ek): -
Átváltozás: Vérállatokkal együtt születtem, de sokáig nem élvezhettem, talán az első vagy a második átváltozásomig csak (ezek a falkán belül történtek, egészen pici koromban a szabadban). Utána a szüleim elköltöztek a falkától, utálták amik - őket úgy "harapták be" - így én is kénytelen voltam velük menni. Persze nagyon nem emlékszem, inkább csak a szüleim görcsös tagadni akarásából következtetek erre. Onnantól én sem változhattam át, megtiltották. Persze ha szólított a szükség muszáj volt, ahogy nekik is. Ők utálták...én nem, én imádtam, de sokáig szinte "diétáztam belőle". Mára? Még a veszély ellenére is imádok úgy mászkálni, bundámnak köszönhetően kevésbé vesznek észre, és vigyázok, hogy kerüljem az embereket.
Átváltozott forma: Kisebb termetű vagyok, az átlag leopárd méreténél csak kicsit nagyobb, ám annál szívósabb. Bundám fekete, csak a napfényben látszik hogy vannak benne foltok, szemem sárgászöld. Fogaim élesek, akárcsak a karmaim.
Rang: -
Szubmisszív vagy domináns: domináns általában
Kapcsolat a klánnal: Nos mivel most jöttem a városba, nem tudom igazán mi merre hány méter, vannak szimpatikus arcok, és kevésbé szimpatikusak. Balhéba nem keveredek senkivel, amíg belém nem kötnek, és nem próbálnak meg szabályozni. Magányos "farkas" típus vagyok, új még nekem ez a klánélet.
Élek halok a késekért, van is két kisebb tőröm, rendszerint alkarra szíjazva, vagy esetleg ruhában, cipőben elrejtve, és egy Desert Eagle (vagy Magnum Eagle) pisztolyom. (ez önvédelemre, ölni kifinomultabb dolgokkal ölök...)
Jellem: Energikus, és igen határozott jellem vagyok. Imádom a kihívást, ha valamiért meg kell küzdeni, és végül én nyerhetek, nem szeretek alkudozni, főként, mert nem szeretek lejjebb adni az igényeimből. Imádom provokálni a környezetem, szeretem a konfliktusokat és a versengést, és annak a légkörét. Mindig keresek valakit, akivel megmérettethetem magam, mégsem vagyok egy törtető k*rva. Szeretek viccelődni, és boldog lenni, mégsem elég nekem az ha megvan mindenem, valami midig hiányzik az életemből. Fékezhetetlen vagyok, legalábbis eddig nem nagyon tudott senki kordában tartani. Látszatra bárki azt hinné aki figyel rám hogy diplomatikus, igényes, udvarias és jól nevelt vagyok. Persze ezt is mutatom a nagyközönségnek, apámnak... Hisz nem ronthatok sokszor ajtóstul a házba...van hogy színészkedni kell, hisz egy udvarias nőt jobban elfogadnak, és kevésbé feltűnő, mint amilyen valójában vagyok. Sokan hisznek tökéletes kis gazdag libának, aki anyuci és apuci örömére tesz mindent. Holott ha megismernék a másik oldalam, dobnának egy hátast. Olyankor nyers vagyok, vad, fékezhetetlen. Olyan ember aki nyers módon beszél, nem kertel, nem fékezi a nyelvét, indulatos, és kezelhetetlen. Sokan modortalannak mondanának, de mindig is tisztában voltam vele, hogy nem vagyok szent, sőt, a cinizmusom egyenesen imádom! - És van is belőle elég. - Haragtartó vagyok, de ahelyett hogy hamar eltennélek láb alól, megvárom a megfelelő pillanatot, hogy a szenvedésed a legnagyobb legyen. Munkám során megszáll egyfajta éteri nyugalom, ami közel van a pszichopaták elmeállapotához, de ki tudna idegesen, ne adj isten érzelmektől túlcsordulva ölni? - Jó a negatív érzelmeket nem számolom... - Szeretek élni, ezért is vagyok küzdő szellem, vágyom arra hogy legyen ellenfelem, és találjak vége egy olyat aki elnyom, megfékez, mégis minden percét élvezem majd annak, mert legbelül erre vágyom, de amíg ezt meg nem kapom, és talán még az után is agresszív, és elnyomó vagyok másokkal. A nyers, adrenalint kívánó élvezetek vonzzanak, mind testi örömök terén, mint hobbikban. Vonzanak a veszélyes, durva dolgok, az erőszakos események és emberek. Sokszor vagyok én is durva ha nem látják, persze a két oldalam csak egy ember ismeri még, a többinek vagy az egyiket vagy a másikat mutatom. Az apám biztos kiakadnának, ha a barbárabb énem mutatnám nekik, számára én vagyok az álomlány aki mindig mosolygós, szolid és vidám. Pedig apám sem egy szent..már nem... Utálom magam amiért meg kell néha játszanom magam, ezért is szeretek versengeni, levezethetem ott ezt az utálatot máson, miközben leigázom, ám mégis arra vágyom igazán hogy engem próbáljanak egyszer leigázni, hogy velem viselkedjenek úgy, olyan dominánsan mint én a környezetemmel. Akit a szívembe zárok, vagy akikhez ragaszkodok, azokat megvédem, még ha a legnagyobb sz*rba is kell bemásznom utánuk, és átgázolok mindenkin akin kell. A szeretteimért nem félek bosszút állni, hisz ahogy mondják édes a bosszú, de kalóriamentes! Dühöm, és agresszióm is nagy, de rendszerint tudom kontrollálni, mert jó ideje együtt élek vele. Munkámban precíz, a magánéletben kissé trehány vagyok.
Szeret:
+ dohányzás
+ füstös kocsmák
+ jó féle rövid italok
+ vad dolgok
+adrenalin és veszély
+ a tökéletességem álcáját
+ domináns férfiak
+ extrém, és küzdősportok
+ versengés
+ kötekedni
+ falni az életet, és élvezni is!
+ az érzéki fájdalmat
Nem szeret:
-lustaság, semmittevés
- kövér emberek
- kritikát
- meghunyászkodást
- gyávaságot
- gyengeséget
- kétszínűséget
- terrort
- szentfazekakat, ha nekem prédikálnak a jóról
- az embereket...túl sok az előítéletes elvakult birka
Félelmek:
~ pókok
~ lift
~égés
~ fulladás
Erősségek:
+ Akarat, ha én valamit el akarok érni azt elérem, mondhatni kiváló manipuláló vagyok.
+ fájdalomtűrés, közelharc, reakcióidő, találékonyság, hajlékonyság
+ Érzék az új dolgokhoz, azaz hamar tanulok, kivárni a megfelelő pillanatot, tervezni.
+ Ráérezni a gyengeségekre, és a két "arcom" között váltani egyik pillanatról a másikra
Gyengeségek:
- néha a túlzottan hamar cselekvés, és a később gondolkodás (ha elvesztem a fejem előbb lő aztán kérdez üzemmódú vagyok)
- Állatok, ha őket bántják hamar pattan nálam a cérna és nem mérlegelek, de ez ugyan így van akkor is ha a szeretteimet veszélyeztetik.
- Főzni, takarítani rühellek, és őszintén mondom jobb ha nem nyúlok semmihez, ami törékeny, esetleg háziasszonyos vacak.
- térdem, meglőtték, szétroncsolódott, és nem egészen jól forrt össze, hála a golyónak ami benne maradt egy darabig (nem ezüst, így rágyógyult, úgy kellett kivágni). Sokszor fáj ha olyan az idő, ilyenkor kicsit bicegek.
- kedvesség...nem tudok vele mit kezdeni nagyon, és a gyerekek, bánni velük?! Hah, inkább ide egy stukit! Előbb kapom szét és szerelem össze, minthogy én értsek a gyerekekhez.
Rossz szokások:
~ dohányzás, ivás (utóbbi inkább mértékkel, de rendszeresen)
~ vakmerőség, önfejűség, cinizmus
~ kötekedés, versengés, veszély hajszolása, önpusztító életmód
~ méregetni mást, esetleg élezni rajta a nyelvem, vagy teljesen a halálba szekálni a modorommal.
~ Az enyhe mazochizmusom, és rossz szokásomként azt keresni aki ezt kielégíti.
~ túlzott lenézés az emberekkel szemben (vannak kivételek persze.)
"Ambrosine Fox" és az ezt követő vétkeim felsorolása: "Tedd le a zsírkrétát, és ne firkáld a falat!", "Azonnal söpörd fel a kiöntött müzlit!" ", "Gyere le azonal a fáról, és igazítsd meg a szoknyád kisasszony!" vagy ezekhez hasonló szövegek voltak amiket először megtanultam, és azt hogy folyton elmondták mit szabad. Kezelhetetlen, és törvények felett álló voltam, az utóbbit talán én képzeltem magamról, vagy anyámék könyvelték el annak... Nos, apámnak nem volt ideje rám, anyám akkoriban még nagyban a karrierje csúcsán volt, így folyton nevelőnőkre bíztak. Sorra akasztottam ki őket az évek alatt, hol azzal hogy az udvaron fogott állatokat; békát, siklót, egeret, macskát, kutyát, mókust, ami jött vittem be a lakásba, mert mindig is szerettem volna állatot, hol pedig azzal hogy kiöntöttem az üdítőt nem mostam fel, nem raktam rendet, kint játszottam, fára másztam, és koszos lettem, majd bent mindent összekoszoltam...Szóval "tündéri" gyerekként viselkedtem. Persze nem volt ez szándékos - inkább csak kompenzálnom kellett hogy tiltották az állat alakban mászkálást - , de mivel nem hatott semmi leszidás, bezárás rám, mind sorra kiakadt és mondott fel. Anyámékat ez nem zavarta a nők gyenge idegrendszerére fogta, és sok pénzünk lévén fogadott fel újabbat.... De, mint mindenkinél náluk is betelt a pohár, talán a 13-14. nevelőnő környékén, és rájöttek mégis a gyereket kéne megnevelni. Akkor fogadták fel Miss Poésy-t. Elpanaszolták neki, hogy eléggé kezelhetetlen vagyok, erre csak mosolygott kedvesen, és közölte a szüleimmel; "Semmi baj, majd én úri hölgyet faragok belőle."
Másnap munkába is állt, első nap nem csinált semmit, csak figyelt...mit csinál, hogyan csinálok...ekkor lehettem 12 éves talán. Aztán újabb nap, emlékezetes nap, amit sosem fogok elfelejteni. Elém rakott kora reggel egy listát, amit át kellett olvasnom, megtettem, hisz miért ne? Mindenféle szabály volt rajta, mit nem szabad, és mit hogy szabad, kinevettem, és visszadobva neki a papírt felálltam az asztaltól, és a szokásos napi rutinomat kezdtem volna azzal a jelszóval hogy azt csinálok amit akarok. Amikor is visszarántott a székbe; "Most kisasszony megtanulod, hogy is kell viselkedni. Ülj egyenes háttal! Állat egyenesen! Tedd az alkarod az asztalra, tenyered lefelé! Csináld!! Úgy... Lábaid a talajon, ne rángasd őket! Úgy...most pedig így fogsz ülni itt, amíg én azt mondom, világos?!" Egy darabig bírtam, majd amikor kiment, mert posta jött, már korgott a gyomrom, ezért felálltam, hogy szedjek elő magamnak valamit, amiből szendvicset készíthetek, természetesen most sem vigyáztam arra, hogy koszmentesen tegyem ezt, és sajnos be sem fejezhettem... Visszajött, és meglátva a koszt összeszorította a száját. Nem szólt semmit, csak sarkon fordult és kiment...nem gondoltam hogy ennyire hamar kiakad, de én naiv azt hittem a telefonért megy, hogy felhívja apámékat hogy felmond. Mondom...naiv voltam. Helyette egy pálcával tért vissza, a nyakamnál megdagadott, és az asztalra taszított, meglepetésemben hagytam, de aztán ellenkezni kezdtem, fel akartam kelni, ekkor ütött meg elsőnek, de úgy istenigazából. A levegő is bennem rekedt, a hátam égett a csapástól. Megrökönyödve néztem rá, de ő csak állt egyenes háttal, mereven, szúrós szemmel. " Tedd vissza a kezed az asztallapra, és maradj úgy ahogy vagy!" utasított, én pedig furcsa mód tettem amit mond...ekkor elvert, hogy a végén sírtam, és már a sírástól nem kaptam levegőt, remegtem, és fájtam mindenhol ahol ért a pálca marása.... Abbahagyta végül, és utasított hogy zuhanyozzak le, majd adott fájdalomcsillapítót, és jeget a fájós részeimre, nem csak a fenekemet ütötte, a hátamat, a combomat és a karomat is, mindenem fájt.... Nem mondtam el anyáméknak, és nem szóltam jó ideig senkihez, furcsa érzés volt ez az egész, valahogy...megkönnyebbültem az egész után, lehetett ez a mazochizmusom, de lehetett az is hogy a végén átváltoztam a sokktól, így "kiadhattam a feszkót".
Ez után az incidens után a hűtőn volt a lista, én pedig amint felgyógyultam, és nem voltam lázas, se nem rázott a hideg, és nem remegtem betartottam, Miss Poésy pedig eltűnt, anyuék sosem tudták meg a dolgot, ahogy azt sem, hogy a Miss is vérállat volt - ezért nem lepődött meg hogy váltottam a verés végén, sőt! szerintem tudta mi vagyok.. -, betegségre fogtam a tüneteim, és a nevelőnő sem ágált az állításom ellen. Tüneményes, apuci anyuci szeme fénye lettem....de nem tudták hogy ezzel csak elaltatták az oroszlánt, (oh bocs leopárdot) meg nem szüntették.
Sokáig bírtam, talán meglepő is, de jó darabig adtam a tökéletes gyereket, ám 16 éves koromra megint megjött a mélypont. Az évek alatt folyamatosan gyűlt bennem valami, amit sosem tudtam kiadni, még azzal sem ha átváltoztam. Nem tudom megfogalmazni mi volt, egyszerűen csak folyton hiány volt az életemben...pedig ekkorra a középiskola üdvöskéje voltam, a legjobb jegyeim nekem voltak, az iskola atlétika csapatában is benne voltam, ott is a legjobbak között. A tanárok és apámék is azt ecsetelték, hogy majd könnyű lesz nekem elhelyezkedni, hisz annyi lehetőségem van ilyen jó osztályzatokkal. Igazuk volt, és én ezt nagyon jól tudtam, ám bármennyire gyötörtem a testem edzéssel, bármennyire hajszoltam túl magam a tanulással...nem lett jobb, kellett VALAMI! Az első vágás véletlen volt, a konyhában mosogattam, és rossz éllel befelé töröltem a nagy kést...megszaladt a konyharuhát is átvágta, és a kezembe is beleszaladt. Nem volt mély, begyógyult varrás nélkül. Mégis...furcsa volt. Aztán jött A nap, amikor elkezdődött... Pénteki nap, versenyeim voltak, atlétika, futás, és ezek előtt még egy sulik közti kémiapárbaj. Hulla fáradtan értem haza, a szüleim ajnároztak mégis...üres voltam, és egyben volt bennem valami, megmagyarázhatatlan ami idáig gyűlt, és ki akart törni (és ez nem a szörnyetegem volt azt az efféle hangulatom sosem befolyásolja)...forgolódtam az ágyban nem tudtam aludni, késztetést éreztem de nem tudtam mire... Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom, ekkor akadt meg a szemem a borotvapengén...Először hülye ötletnek tartottam, majd...egyszerűen csak csináltam. Megvágtam magam, a combomon, olyan helyen ami nem látszik...Nem akartam öngyilkos lenni de kellett valami, valami akármi ami kiutat enged a felgyülemlett érzéseknek, feloldja az ürességet és a hiányt! Nem vágtam mélyeket..de a kifolyó vérem, maga a vágás fájdalma...tetszett, élveztem, megkönnyebbültem végre! De ez is elharapódzott, tudtam már mi kell nekem, ha egyszerűen csak túl sok lesz minden, ha ki akarom tölteni az az ürességet...csakhogy akármennyire is nem vágtam mélyeket, de egyszer lebuktam... Anyámék persze önkívületben ráncigáltak pszichiáterhez, aki mazochizmust állapított meg rajtam. Holott én magam nem tartottam annak, nem élveztem betegesen a fájdalmat - utólag már tudom azért mert magamnak okoztam -, de kellett! A pszichiáterrel folytatott beszélgetésben egyszer nyíltam csak meg, hogy megértse nem vagyok mazochista; "Én a magam részéről érezni szeretek. Szeretetet, biztonságot, kiszolgáltatottságot, ridegséget, fájdalmat gyönyört gyötrődést, kéjt, alávetettséget, megbecsülést, lágyságot, keménységet, szélsőséges határokat, és tehetetlenséget abban, hogy mi legyen a sorrend..." Persze nem tudtam ezt kifejezni, így elnyomtam mást, uralkodtam, vártam arra hogy valaki erősebbel kerüljek szembe! Kellett nekem! Mégsem kaptam meg, lévén más vérleopárd nem volt a közelben, apámékkal meg mégsem verekedhettem vagy harcolhattam...ennek következtében más kellett ami még kirángat a tökéletességből, olyan ami igazán én vagyok...ekkor kezdtem verekedni is, mivel a vagdosás már nem jött be, de nagyobb erőm lévén, én vertem el mást, és nem nagyon kaptam vissza az ütéseket, ami nem volt jó, sem kihívás, nem segített. Végül gyógyszereket írt fel, amik lenyugtattak, apámék nem voltak hajlandóak más vérállat közelébe menni, annyira rögeszmésen próbálták elnyomni magukban, és normálisnak látszani...de utáltam ezt az állapotot, így inkább mint eddig is megjátszottam magam, felvéve a legtökéletesebb álcát, ami alá már nem láthat be senki, csak ha én úgy akarom! Ekkor költöztünk el, mutatva nem történt semmi, elfedve a múltat, és mert apám még jobban fizető ügyfelet szerzett Las Vegasban.
A Bűn városa...óó igen! Szép idők is voltak... Buli, szerencsejáték, verekedések, szabadság! Mindez anyámék tudta nélkül. Magántanulóként fejeztem be a gimnáziumot, mivel nem mertek újra emberek közé engedni, a verekedésem miatt. Ám ennek ellenére, mivel anyám visszavonult a modellkedésből mást sem csinált naphosszat, csak a karrierem építgette. Újabb és újabb ostoba dolgokat talált ki, tanárokat fogadott mellém. Kiakasztott! - Bár utólag megtérült a sportlövészet, a pénzügyi dolgok taníttatása, a készülő sebészi taníttatásom, az építészeti remények amiket hozzám fűztek, habár mindezekből nem lett semmi. -
Sorra untam meg a dolgokat amiket rám erőltetett, habár sokszor jó voltam bizonyos dolgokban, érzékkel bántam velük, de nem kötött le. Ismét keresni kezdtem valamit, ami levezeti azt a feszültséget ami felgyűlt anyámék, és az élet, és amiatt a folyton üres valami miatt bennem. Éjszakánként azt hazudtam, másnál alszom, sokszor a barátnőimmel - az épp aktuális anyám rám erőszakolta tanulás ismeretségi köréből - mentem bulizni, akik falaztak, hogy igen ott alszom, volt hogy csak a nevük említettem és leléptem egyedül. Élveztem az életet, hogy zajlik, hogy kirúghatok a hámból, hogy veszélyesen élhetek. Kezdett értelmet nyerni mi is kell nekem, ami talán betölti azt a kis űrt, és lecsillapítja a vágyat VALAMI után. Aztán ez az időszak is véget ért, méghozzá eléggé drasztikusan. Anyámat megölték. Nem tudtam ki tette nem tudta senki, a rendőrség is nyomozott, de nem annyira élénken mint kellett volna, egyszerűen betudták egy mindennapi lezáratlan Vegasi ügynek. Én viszont nem, nem hagytam annyiban, annak ellenére, hogy utáltam amit anyám művel, hogy folyton velem foglalkozik, és tökéletessé akar nevelni. Mégis csak az anyám volt! Apám sem tudott visszatartani attól, hogy én is a dolgok után járjak, vérállatként jobbak voltak az esélyeim, bár nem tudtam még mit akarok kezdeni a tettessel, ostoba mód - mint ilyenkor mindenki - bosszút akartam, akkori fejjel azonban nem gondoltam bele hogy ez mibe torkollhat. Nos, megtaláltam az illetőket, miután pár hónapig jártam az egyik fazon nyomában. Csak ráakadtam! Egy kis semmirekellő drogos volt ahogy a társai is, akik a pénzéért ölték meg és erőszakolták meg anyám... Akkor és ott, ahogy betereltem őket a sikátorba mámoros érzés volt, érezni a félelmük szagát, azt ahogy jelenleg még azt sem tudják ki vagyok...! Felpörgetett, állatias módon, de hát félig az is volnék, ráadásul ragadozó, nem értem mit vártak...persze nem tudhatták mi vagyok, de mégis...talán ha nem viselkednek ennyire hitvány zsákmányként, mindmáig apuci pici lánykája lennék. Nos azt hiszem a lényeg az hogy megöltem őket, először nem akartam, de ahogy az egyik felsértette magát menekülés közben...a vére...vonzott, és a bosszúm ami forrongott bennem ölésre sarkallt. Átváltozva hallottam meg a hangot...azt a női hangot, amire máig felnézek.
Savannah - igen már a neve is eléggé beszédes lehet a hozzáértőknek - ő tanított meg mindenre ami most vagyok, ott a sikátorban kihúzott a szarból, mert már egy ideje figyelt - vicces mi, hogy pont engem?! - látta hogy van tehetségem a hazugsághoz, és a megtévesztéshez, a színjátszáshoz...és ott abban is megbizonyosodott, hogy az öléshez is. Beavatott, ő bérgyilkos volt, amolyan magányos hal féle, akinek mégis van egy fő munkaadója. Vérállat volt mint én, ő is leopárd. Felkarolt, segített, munkára találtam. Még apámmal is jóban lett, pedig ő ki nem állhatta a magunk fajtát, de szépen beadtuk senki, hogy egy ingatlanközvetítő, és nem mellesleg még sok minden mással is üzletel, és szívesen tanítana ki. Részben igaz is volt...sokat utaztunk, sokszor adtuk ki másnak magunk. Apám örült, mert lefoglaltam magam, én örültem mert tehetséges voltam abban amit csináltam, amire Sav tanított.
Komolyan olyan volt az egész mint a Mestergilkos C film...
"A szakmámhoz sajátos gondolkodásmód szükséges, feladatokat kapok, célpontokat iktatok ki. Némelyiknek balesetnek kell tűnnie, másoknál fontos hogy gyanút keltsenek. De van néhány amit egyértelmű üzenetnek szánnak. A ravaszt meghúzni könnyű, de akkor a legjobb ha nem is sejtik hogy ott jártál."
"Amat Victoria Curam - Aki felkészül az győz."
Egyszerű volt, és mivel a legtöbb célpont ember volt, nem is esett nehezemre kiiktatni őket. Néma voltam csendes, kívülálló...akár egy árnyék, vagy a halál szele. Jó pénzért bárhova elutaztunk, de végül a közös dolgoknak is vége szakadt. Sav visszatért a barátjához, mondhatni én voltam neki a kivásárlócédula a mókuskerékből. Engem belökött, ő pedig kiszállt. De akkorra már nem bántam, sőt, mivel egedül csináltam tovább a melókat, még több pénzhez jutottam. Persze mindez nagyon nem is számított, inkább csak az, hogy élveztem amit művelek. Sokszor hazajártam, meglátogatni apám, aki maga is lassan piszkosabb ügyeket is elfogadott, piszkosabb ügyfelekkel...megacélozódott ő is, és már nem tagadta meg annyira mi is valójában. Anyám halála mindkettőnket kicsit megborított. Én így, apám pedig úgy dolgoztuk fel a dolgot. Mindenesetre új célpont új város...Erisbourne. Idegen név, idegen falka...nem is falka inkább már horda, hah! Kíváncsi leszek mi lesz itt...ugyanis a következő célpontom egy vámpír, és nem tudom hogy fognak egyáltalán viszonyulni hozzám a falkatagok...minden esetre nem tervezem felborítani a kis rendjüket, és hierarchiájukat.... Jó lett volna nekem egy kéró a belvárosban is, de itt meglepően nagy az utálat a másság iránt, ezért jobb nem kockáztatni...Azért a bőröm még magamon akarom tudni, nem kiterítve valami szőnyegként egy rendőrőrsön.
 Nos mindenkiben felvetül a kérdés, hogy hogyan is lehet az a szakmám ami, ha egyszer vérállatként ha vért látok eldurran az agyam. Nos íme a válasz: Nem kell feltétlenül vér ahhoz hogy ölni tudj. Elmesélek pár esetet, hátha azzal kicsit világosabb lesz ez az egész. Ha nem bírod a durva dolgokat most nézz félre, volt pár csúnya esetem....
Lacey Stenson, 34 éves, hamisító, és drogdíler - flunitrazepám a whiskyijébe egy szórakozóhelyen, észre sem vettek... pár perc múlva agyhalott. Az aktájába az került be hogy túladagolás, na igen az orvosi altatót túladagolni...és rá inni...csúúnya dolog.
Antonio Mendes, 42 éves, Kolumbiai drogbáró és fegyvercsempész - Ő volt talán a legnehezebb falat, akivel összeakadtam, miután már külön váltam Savától. Megközelíteni is nehéz volt, valamint kijátszani az őrségét, amikor az Államokba utazott. Mit ad isten egy fogadás után tűnt el, nem látták többet... Arra fogták hogy elmenekült valahova, hogy leélje a maradék pár évét, nos az igazság az, hogy finom husi volt, bár megfeküdte a gyomrom...Igen, bevallom vele volt az első és utolsó túlkapásom is, alábecsültem, és több vér folyt mint kellett volna, a golyó nem végzett vele azonnal, és a dulakodás közben jobban megsértettem mint akartam...aztán...nos a többit el lehet képzelni, mivel csak a fél lába maradt utána, amit a tenger messzire vitt....
Kendra Jones, 24 éves, éjszakai pillangó..,na jó mit szépítsek, k*rva - A fürdőszobájában betört koponyával talált rá a stricije. Nem volt nehéz, csak rá kellett ijeszteni, és sutty már csúszott is el a kicsike....
Jones McGinty, 30 éves jól menő üzletember - Álmában egy kis adrenalin a szívbe...a mentősök persze próbálhatják megmenteni, de amit adnak ilyenkor az az epinefrin...ami ha keveredik az adrenalinnal halálos. Tiszta munka, még a mentősöket állították bíróság elé....
Drad Louis, 69 éves, vámpír, egy kisebb vámpírimádó szekta vezetője sok ártatlan nő vére szárad a kezén, vagy a fogán?.. - Nos...ez vicces, ez az egy eset amikor hivatalos papírom volt, Pandora White néven, North Bay-ben Kanadában. Ugyanis az ottani rendőrök nem voltak épp tiszták, legalábbis addigra már rég szemet hunytak afölött hogy én mivel keresem a kenyerem, ők nem tudták megállítani a vámpírt, mivel látszólag semmi törvénytelent nem csinált, csak egy kis "kolóniát" hozott létre a háremével. Aha...a királyfi meg táltos lovon érkezik... Felbéreltek hát, miután egyre több fiatal lány tűnt el hirtelen, miután beállt a kolóniába, és vagy nem került elő, vagy megcsonkítva, kivéreztetetten. Nos... nem volt könnyű ügy, részben a baromi nagy zimankó miatt, amitől a s*ggem is befagyott, részben mert piszok jó választása révén kevés volt a nappali fény is a fák, és hát az éghajlat miatt is. Végül csak becserkésztem, és lefejeztem egy bozótvágóval. Eléggé trutyi munka volt, és hát a vér ott se nagyon jött jól, de az, hogy erdő közelében volt a hely, már megoldotta a problémám, és még a helyeik sem jöttek rá, mi is vagyok én... Abban a városban azóta én vagyok az atya úr isten, persze be nem fogom még egyszer tenni oda a lábam, mint mondtam befagyott a s*ggem is...
Volt még rengeteg ahol megfojtottam az illetőt, vagy egyszerűen csak gyilkosságnak állítottam be, minden bizonyíték nélkül...a megrendelő szava szerint, attól függően minek kellett látsszon. Kreatív vagyok, bár vámpírt azóta sem szívesen vállalok, alapból lefejezni kell, és a vér - habár nem annyira vonz a vámpírvér mint az emberi - nem könnyíti meg a dolgom. Likantróp megbízásokat nem vállalok, a fajtámat nem ölöm! Az az egy ami tabu, talán csak akkor vállalnám ha egy vérengző megvadult társamba botlanék, de a túlbuzgó emberek azt úgy is megoldják...
Ne gondolt hogy ezt a pár alkalmat amit fent leírtam, csak úgy sitty-sutty megcsináltam...mindig felkészülés kell, alapos megfigyelés, és láthatatlanság, vagy ha az kell pont hogy láthatóság, de nem a nyilvánosság, csak a célpont felé. Idő kell, és türelem, nem pedig durr bele a közepébe. Két szóval: Profi munka.
Play by - Rachel Dashae | |
|
Az előtörténeted természetesen elfogadom, lakhelyed az 1-es mobilház az Oldmeadow-erdőségben.