Cassandra Willis

Nem: nő

Születési hely, idő: New York, 1984.08.03. (29 éves)

Faj: Homo Sapiens Lycanthrop – farkas

Foglalkozás: Mielőtt hallottam volna az Erisbourne-i paktumról magányos farkasként éltem, és jártam a világot, mint fejvadász, és bérgyilkos. Miután hallottam a paktumról Erisbournebe jöttem, és azóta is itt tartózkodom (ennek oka az előtörténetben). Azóta a fegyvert ugyan letettem, nem fogadok már elmegbízásokat, viszont szívesen segítek társaimnak tanulni, főleg azóta, hogy vadásznak ránk. Rendes munkám jelenleg nincs, tartalékaimból élek.



Első ránézésre törékenynek festek, de ez nincs igazán így. Tudok magamra vigyázni. Alkatom sportos, de még is csinos, ezt a sok edzésnek köszönhetem. Hosszú barna hajam van, amit általában kiengedve szeretek hordani. Szeretem a nőies dolgokat, de a lazákat is. Mindig alkalomhoz illően öltözködöm. Remekül tudom magam álcázni múltamból kifolyólag. Kedvenc ruhadarabom a bőrnadrágom, és a bőrkabátom, bár ezeknek mostanában nem veszem hasznát, hiszen a motorom is a garázsban áll.



Átváltozás:
Még rendőrként dolgoztam, amikor megtörtént az eset. Este épp hazafelé tartottam, amikor megtámadtak, és megsérültem. Egy héttel később kiderült, hogy mi vagyok, mivé változtam. Hogy hogyan is éltem meg, hogyan dolgoztam fel, és mi lett a karrieremmel? Megtudhatod a történetemből.

Átváltozott forma: Farkasként a bundám fekete, szemem pedig borostyánszínben pompázik.

Szubmisszív vagy domináns: domináns


Megnyerő külsőm alatt egy igen kemény lányt lehet találni, de ez nem meglepő apai vasszigor és katonai iskola mellett. Sokkal engedékenyebb vagyok, mint szeretném, de ez abból adódik, hogy nem akarok olyan lenni, mint az apám. Szeretek a dolgok végére járni, ennek okáért is választottam a rendőri hívatást, a katonai helyett. Hivatásomat komolyan vettem addig, amíg farkassá nem váltam, azóta pedig teljesen más irányba fordultam.
Kiváló stratégia képességeim vannak, képes vagyok felmérni és megfelelően reagálni a kialakuló helyzetekre. Jó emberismerő vagyok, éppen ezért nem enged sokakat közel magához, csak az arra érdemesnek ítélteket.
Hihetetlenül szenvedélyes tudok lenni. Ha valamit a megszerezek azt, soha nem eresztem el. Ravasz, olykor nagyon is akaratos és makacs vagyok. Farkasként, és szabadúszó rendőrként/zsoldosként igazi vadásznak mondhatom magamat, mert nem hagyom elmenekülni az áldozatomat.
Céltudatos vagyok, mindig tudom, hogy mit akarok, és hajlandó vagyok ezért akár áldozatokat is hozni.
Nagyon tudok szeretni, de épp úgy gyűlölni is.
Ha túl mérges képes meggondolatlanul cselekedni, akkor is ha ezzel súlyos hibát vét, ezért forró fejű is tud lenni.
A férfiakkal való kapcsolata igen vegyes. Van, akivel az első pillanattól kezdve megtalálja a hangot, de másokkal, mások jelenlétében nehezen oldódik fel. Nem igazán az a fajta, aki ki kezd egy férfivel, de a kacérság még is meg van benne, de nem mindig mutatja ezt ki, max akkor, ha tényleg akar valamit. Jobb szereti, ha ő van becserkészve, bár kivételek akadnak.

+ fegyverhasználat
+ ravaszság
+ álcázás

- engedékenység
- hiszékeny olykor
- forró fejűség olykor

~ magány
~ vadászok
~ hüllők



1984-ban születtem egy szép napsütéses napon. Az édesanyám nagyon boldog volt, mikor, végre megérkeztem, apám viszont csalódott, mert lány lettem. 7 éves koromig nem is volt semmi probléma, boldogan éltünk, majd egy váratlan baleset következtében elvesztettem édesanyámat. Nagyon nehezen viseltem, hogy édesanyám meghalt. Nagyon szerettem őt. Ráadásul apám se segített abban, hogy feldolgozzam. Apám ezek után, nem igen foglalkozott velem, állandóan rá bízott valakire.

Ahogy kamaszodni kezdtem egyre többször szólt bele abba mit csinálok, de lázadni nem mertem mivel vasszigorral fogott, esélyem sem volt arra, hogy valami rosszat tegyek, fiú barátról nem is beszélve… apám mindet elüldözte. Csak azok feletek meg neki, akiket ő választott ki a számomra, de azokból meg én nem kértem. Nem értettem őt, hiszen eddig nem foglalkozott velem, most meg irányítani akarta az életemet. Nem egyszer próbáltam vele beszélni, vagy kértem meg arra, hogy az iskolai barátnőimmel hagy menjek el ide vagy oda, vagy had aludjak ott, de a válasz mindig nem volt. Tehetetlen voltam, mert még is csak az apám, én meg csak tízen éves vagyok, amit nagyon utáltam már.
Annak ellenére, hogy keveset volt velem, fél szemével mindig engem figyelt. Mindenáron azt akarta, hogy katonai középiskolába menjek. Ellenkezni nem tudtam, ezért teljesült, amit akart. Befejezve az iskolát titokban jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová fel is vettek. Apám csalódott bennem, hiszen nem teljesült az akarata.

Az iskolát jelessel végeztem el, mindenből kivételes teljesítményt nyújtottam. De azt hiszem, ezt a katonai iskolának köszönhetem, legalább valami jó is ki sült belőle. A kivételes teljesítményemnek és mentoromnak köszönhetően ajánlatot, kaptam az F.B.I. –tól, amit nagy örömmel fogadtam el. Részt kellett vennem egy - két éves kiképzésen, és mellette irodai munkát már végezhettem. A két év leteltével ügynökként dolgozhattam. Végre. Egy idősebb férfi mellé neveztek ki segédnek. Követtem minden utasítását, figyeltem őt. Nagyon sokat tanultam tőle, már- már társamnak nevezhetem.

Aztán egy nap, hívás érkezett egy furcsa gyilkosságról, és minket küldtek el a helyszínre. A helyszínen egy női holtestet találtunk. A halál oka pedig igen érdekes volt, megharapták, és egy vámpír volt a tettes. Átkutattuk a helyszínt és egy érdekes gyűrűt találtam, nagyon réginek nézett ki. Bevizsgáltattam és a szakértők valahonnan a középkorból, vagy talán még régebbről származtatták. Ez az egyetlen egy nyomunk volt, amiből kiindulhattunk. Igaz a vámpírok a társadalom részét képezik, de ettől a törvények ugyan úgy vonatkoznak rájuk is.
Az irodában ültem és olvasgattam a gyilkosság aktáját. Újra átolvastam a szemtanú vallomását, aki egy hajléktalan fickó volt, és igen csak bűzlött az alkoholtól is az nap. Az ő elmondás alapján az áldozat egy férfival sétált az utcán, majd egy másik férfi megtámadta őket. Aki a nővel volt, azt falhoz vágta, majd megharapta a lányt, de közben a másik férfi is neki esett az őt megtámadónak. A hajléktalan szerint az események nagyon gyorsan történtek, és a két férfi szereplő igen gyorsan mozgott, az egyiknek mintha karmai lettek volna. Ráadásul ott volt még az a ősrégi gyűrű is. Érthetetlen volt az egész. Lassan rám esteledett az irodában. Fogtam magam, összeszedtem az aktákat és a képeket az ügyről, majd a táskámba tettem, mondván, hogy otthon folytatom.
Mikor kiértem az épületből a park felé vettem az irányt, mindig erre megyek. A fák közé beérve olyan érzésem támadt, mintha figyelnének és követnének. Meg szaporáztam a lépteimet. Ép be akartam fordulni a következő utca felé mikor valaki nekem támadt, próbáltam védekezni, de ő erősebb volt nálam. A gyűrűt követelte tőlem. Újra és újra talpra álltam és védtem magam, de mindig a földre kerültem. A következő, amire emlékszem, hogy egy másik férfi neki ugrik a támadómnak, és eközben morgást hallottam, majd éles fájdalmat éreztem a vállamon. Eleinte csak vitatkoztak valamin, majd egymásnak estek. Fájt mindenem, és azt hiszem néhány bordám is eltört, csak reménykedni tudtam, hogy nincs belső vérzésem, ráadásul ott volt a vállamon is a seb. A két férfi nagyon gyorsan mozgott és olyan dolgokat művelt, amit egy ember nem élne túl. Közben elvesztettem a fájdalmaim hatásra az eszméletemet. Mikor kissé magamhoz tértem egy közeledő alakot láttam. Félig emberi, félig állati volt, de nem gazán bírtam eldönteni abban az állapotban. Nem bírtam kinézni ki is lehet ő. Éreztem, hogy felemel, azt kérdezte jól vagyok e, de nem tudtam neki válaszolni, mert újra öntudatlan állapotba kerültem.

Másnap a kórházban tértem magamhoz, a társam az ágyam mellet ült. Mikor elmeséltem neki mi történt nem hitte el, hogy még is, hogyan úszhattam meg az egészet.
Miután kiengedtek a kórházból egy hétig voltam otthon, amikor váratlan vendégem érkezett. Az a férfi volt, aki az áldozatot kísérte, és engem is megmentett. Közölte velem, hogy amikor megmentett a vámpírtól, akkor megfertőzött farkas korral, mivel ő farkas. Nem akartam neki elhinni, amit mondott, majd ahogy fegyvert fogtam rá, hogy tűnjön el a lakásomról szemmel látható bizonyítékot tárt elém, ami vitathatatlanul igazolta azt, hogy mi is ő valójában, és hogy rám mi vár. Sokáig küzdöttem magammal, és átváltoztatómmal is, aki mellettem maradt, és foglalkozott velem, mert nem akartam elfogadni azt, amivé váltam. Teljesen elvadítottam magam mellől mindenkit, apámmal is megszakítottam a kapcsolatot azzal a magyarázattal, hogy tönkre tette az életemet a viselkedésével. Ez után nem sokkal pénz szűkében is kezdtem lenni. A hivatásomat még az elején feladtam, és néha úgy éreztem, hogy megörülök. Még annak ellenére se ment könnyen az egész, hogy több helyen hivatalosan is elfogadták a fajtámat, ahogy más fajokat is.

Fél év kellett ahhoz, hogy elfogadjam, ami lettem, és azt, ami rám vár, ha meg akarok élni. Egy ideig küzdöttem magammal, hiszen még is csak rendőr voltam, végül a volt társam segített ki azzal, hogy ajánlott nekem egy nem hivatalos munkát, hogy dolgozzam továbbra is az államnak zsoldosként. Nem sok választásom volt elfogadtam, így ha kapok, egy feladatot nem kérdezem, hogy miért, vagy hogyan, vagy ki az, csak elvégeztem azt, amire felfogadtak. Ezért az akkori falkámat elhagytam, és magányos farkassá váltam, aki létezik is, meg nem is.

Évekig éltem így, amíg bele nem fáradtam az egészbe. Nyugalomra, családra, barátokra, biztonságra vágytam, de leginkább létezni akartam a világ számára is élőként, nem pedig szellemként. Így kiléptem az úgy mond állásomból, és Erisbourne városába jöttem. Épp csak beilleszkedtem, amikor a paktum felbomlott, és a világ újra megbolondult körülöttem. először arra gondoltam, hogy elmegyek innen, és mindent a hátam mögött hagyok, amit felépítettem. Falkát, társakat, barátokat, de amikor egy fiatal srácot levadásztak közülünk a vadászok már tudtam, hogy maradnom kell.



Fegyvereim, és holmim jó részét, ami a múltamhoz, munkámhoz köt egy raktárban őrzöm elzárva útra készen, ha úgy hozná az élet. Magamnál is tartok egy fegyvert, és késeket.
A motorom a klán területén pihen letakarva.


- Rendben, akkor ez ügyben teljesen rád bízom magamat – válaszoltam komolyan neki, és nem is fogom a dolgot hánytorgatni sem,amíg a másik fél nem ad rá okot. De ha ad, akkor viszont nem vállalok magamért felelősséget.
- Akkor milyen fajta kakaskodást szeretnél látni? –néztem rá kíváncsian, ha nem erőfitogtatás, és nem a másik helyre rakása. Hirtelen nem ugrott be semmi sem ezzel kapcsolatban.
Nem bírtam ki megint, hogy ne nevessem el magamat, mert egyszerre volt tényleg vicces ez az egész, amiben igen csak jól érzem magamat. Mellette viszont jól tudom, hogy ki ő, és hogy mit is szeretne. A legszebb az egészben, hogy még csak nem is kellett fitogtatni az erejét vagy rám förmednie, hogy tudjam a farkasommal hol a helyen. Ezek a dolgok pedig lenyűgöznek, mert még soha ilyennel nem találkoztam az előtt.
Felvontam a szemöldökömet, amikor a mivel dologra tért ki. A gondolattól pedig hát, hogy ő megront azt hiszem kicsit eljátszadoztam, aminek ha látható nyoma nem is volt, de farkasként biztos érzi rajta.
- Kíváncsian várom a megrontást – hajoltam kicsit közelebb, mert igen csak belevitt a játékba, így nem csoda,hogy most a fülébe duruzsolom.
- Miért milyen kezed van? – kuncogtam el magamat, ahogy visszaültem a fenekemre, majd megfogtam a kezét, és vizsgálgatni kezdtem, mintha valami érdekes dolgot keresnék rajta.
- Azaz igazság, hogy én itt nem sok mindent látok, csak egy kezet – gondolatban pedig nagyon is jól tudtam, hogy mit tudna velem művelni az a kéz. óhatatlanul is eljátszottam a gondolattal, és megint oda lyukadtam ki, mint mikor a hiénával beszélgettem, hogy igen csak rég voltam már pasival, és kissé ki vagyok talán éhezve. Ettől a játéktól pedig csak az étvágyam jött meg, amit csitítanom kell, mert nem ugorhatok rá az alfára az első találkozás alkalmával, meg hát amúgy is. Hogy festene az most, ha neki esnék, lerántanám róla a törülközőt, mint valami tüzelőszuka, aki csak arra vágyik, hogy megkapja, ami jár neki, hogy lecsillapodjék. Gondolataimat gyorsan más vizekre, kimondottan hideg vizekre úsztattam, és már kicsit jobb volt, de a gondolat akkor sem hagyott békén,hogy vajon milyen lehet egy alfával együtt lenni. Ráadásul el is pirultam, mert tudom, hogy érezte rajtam és talán még érzi is a vágyat, ami egy pillanatra elöntött.
- Majd… igyekszem nem felzaklatni őt– köszörültem meg a torkomat, és örültem, hogy elmegyünk futni, és talán vadászni is, mert akkor lehajthatom magamat.
- Akkor tehát itt szoktatok, vagy is szokunk összegyűlni? Vagy máskor is ki lehet ide jönni?
Szeretnék tisztában lenni ezekkel, főleg úgy,hogy nincs igazán úgy otthonom, és ha lenne egy hely, egy pont, ami biztos, ahová bármikor betérhetek, falka társakkal találkozhatok, önmagam lehetek, az nem kicsit lendítene rajtam, na meg a beilleszkedésemen.
Időközben felálltunk, hogy akkor megyünk futni. Én magam szépen lassan kezdtem el vetkőzni, erre DJ fogta a törülközőjét és félre dobta, mire nyeltem egy nagyot, és naná hogy visszatértek azok a huncut gondolatok.
- Mindjárt kész vagyok – válaszoltam neki kicsit akadozva, majd gyorsabbra fogtam a vetkőzést. Kissé fura érzés volt tudni, hogy ott áll, és engem néz, és ráadásul mindezt meztelenül teszi. Tényleg gyorsan le kell vetkőznöm vagy különben olyan lesz a fejem, mint egy főt rák. Így miután gyorsan ledobtam a cipőt, és a zoknit, hihetetlen gyorsasággal szabadultam meg a nadrágtól, és a blúztól, már csak a fehérnemű volt rajtam. Ott is inkább a melltartóval kezdtem, és egy pillanatra felnéztem rá, ha már ott állt velem szemben. Gyors félre dobtam fekete melltartómat, majd szerintem még a nadrágnál is gyorsabban szabadultam meg az utolsó aprócska fekete bugyimtól. Farkasom érezte, hogy elkél most a segítsége számomra, így gyorsan visszatért hozzám ott hagyva a másikat. Ennek köszönhetően pedig visszanyertem önbizalmamat, így bátran álltam meg szemközt az alfámmal, és már az sem zavart, hogy meztelen ,meg hogy én is, bár a gondolatok még ott motoszkáltak.
- Merre indulunk? –kérdeztem kíváncsian, majd az ajtóhoz sétáltam a nyitott ajtóhoz, de azon már farkasként léptem ki, úgy néztem vissza a másikra. Fekete bundámon megcsillant nap fénye, ahogy leültem. Borostyán színű szememmel néztem rá a másikra, és vártam, hogy jöjjön szaladjunk úgy ahogy előbb már tették farkasaink.
(más oldalról, ahol a karakter már nincs használatban)

Szia Cassandra, üdv az oldalon!

Igazából egy apróságon kívül minden rendben van: légyszi foglalj magadnak színt és a színes pontokat azzal díszítsd, mert ez a jelenlegi kék az enyém

Ha ezt javítottad, írj ide választ, vagy egy PÜ-t nekem és elfogadlak!

Köszi Cass, hogy javítottál, most már minden rendben és nincs is más hátra, mint hogy elfogadjalak!

A lakhelyed az Oldmeadow/Bársonyéj Klánház/1-es mobilház.

Jó játékot és kellemes időtöltést itt nálunk!