Soraya Domingues

Nem: nő

Születési hely, idő: Mexico; 1991. 07.01. (22)

Faj: Homo Sapiens Lycanthrop – Vérpatkány

Foglalkozás: Ian Wadlington bejárónője



Kinézet: Mit látsz? Gondolom egy lányt, aki nem túl magas, de nem is túl alacsony! Ezzel most sokat mondtam, úgy 170 cm körüli vagyok, de ez persze nem pontos. Milyen a hajam? Szerintem fekete, de van, aki kötekedik és nagyon sötét barnát mond, szóval mind a kettőt elfogadom. A szemem? Ha gesztenyebarnát mondasz, akkor jóban leszünk! De azt biztosan nem tudod, hogy miként szoktam hordani a hajam! Még magam is nehezen tudnám elmondani, mert mindig ahogy kedvem tartja. A leggyakoribb a kibontott, lófarok, és még előfordul a két copf is. Szerinted milyen a stílusom? Persze, lehet, hogy most feketében látsz, ez nem azt jelenti, hogy temetésre megyek, csak szimplán szeretem a színt. De, ha holnap nézel, már lehet lesz rajtam fehér is! Hogy van-e tetkóm? Hát persze, hogy van, nézd, itt a kezemen is van például, és szeretnék még egy-kettőt. Szoktam-e sminkelni magam? Jó kérdés, de azt hiszem igen. A szemem ki van húzva, és a rúzs is a helyén van, de nem szoktam túlzásba vinni.



Átváltozás: 17 évesen változtam át, egy nem steril tű miatt. Előttem egy vérpatkányt "csapoltak" meg, vagy ki tudja... Az után pedig megszívtam. A doki nem figyelt és mellé nyúlt. A következő holdtöltén pedig iszonyatos kínok között rendeződtek át a csontjaim, és egy albínó patkány pislogott vissza rám a fürdőszobai tükörből. A többire meg nem szívesen emlékszem, pedig azt is csak úgy anyáék mesélték... Nyers húst enni... Még most is öklendezek ahogy visszagondolok rá. Aztán a következő ilyen esemény már a szabadban törtét, egy bulin, ahol egy másik embernek is ugyan ez a kórságja volt. Castiel... Ő vezetett be végül a nagy titokba és magyarázta el, hogy mi és hogyan, meg merre. Nagyon nehéz volt az elején, de most már lassan tudom, hogy meddig mehetek el, és mit nem szabad csinálnom.

Átváltozott forma: Hófehér szőrme, vörös szemek, hosszú farkinca, éles karmok, apró fülek.

Szubmisszív vagy domináns: Domináns


Jellem: A látszat:
Itt vagyok én, egy kedves, aranyos, kötelességtudó lány aki, mindig segít másokon, ha tud. Mindenki ilyennek ismer, és így szeret! De mi van, ha ezekből csak néhány igaz, és a többi álca? Mindig szófogadó lenni, annak ellenére, hogy jól tudod, hogy a feletted állóknak gyakran nincs igazuk, egy kicsit furcsa. Alapjába véve, én tényleg szeretek segíteni másokon, és szeretem a társaságot, nem vagyok „magányos farkas” típus. A körülöttem lévők 95%, hogyan is fogalmazzak.. Gazdag! De valahogyan, amióta az eszemet tudom, én mindig különböztem tőlük. Engem nem érdekel a pénz, a hírnév, engem valami más fog meg. Megtanultam az évek során, hogy nem szabad megölnöm magamban azt, amit a többiek már rég kiöltek, mert ez tesz engem mássá. Hogy a látszatot megtartsam szüleimbe, és másokba is, elsajátítottam az engedelmességet. Persze, ettől függetlenül szeretem a szüleimet, csak tudom, hogy ők nem értenének meg engem...

A valóság:
Határozott, magabiztos, töretlenül állja a sarat. Barátságtalan, és néha veszélyes lett önmagára nézve is. Néha nem sok hiányzik ahhoz, hogy eltörjön a mécses, de Soraya Domingues-t még senki nem látta sírni. Ha rajta múlik nem is fogják. A nő maga a jégpáncél, a testét csaliként használja, aztán elsül a ravasz és vége. Betörhetetlen és mindenkinek megmondja a frankót, utálja ha megmondják mit csináljon, inkább a saját útját járja. Ritkán áll meg ha elkezd valamit, élete során ez eddig kétszer fordult elő. Kiismerhetetlen és a főnökének sem hagyja, hogy uralkodjon rajta. Most pedig ismét egy nagy fába vágta a fejszéjét.

+ Éneklés
+ Kecsesség
+ Edzés miatt szerzett erő

- Szerelem
- Mosoly
- Minden "jó" érzelem

~ Halál
~ Rátalál a rózsaszín köd
~ Nem marad meg az akarata



Múlt:

Ide s tova 22 éve születtem, azért ez már egy idő úgy érzem. Hogy merről sodort ide a szélrózsa? Mexico-ból. Igen, a hatalmas kaktuszok területéről, én élveztem, csak történtek dolgok amik miatt el kellett jönnöm. De ott még nem tartunk.


Szóval egy átlagos lány voltam, tele daccal és akarni vágyással. A pasikat csak addig szédítettem amíg megkaptam őket, aztán eldobásra kerültek, már nem volt kihívás bennük, nem kellettek.  Egyikkel sem mentem hosszútávra és nem engedtem közel magamhoz őket. A középiskolát nagyon nehezen fejeztem be, pontosan azért, ami történt velem. De végül csak leérettségiztem, sikeresen, és nem nyírtam ki a tanáraimat, pedig volt egy-kettő akiket szívesen megfosztottam volna az élettől. De ügyesen uralkodtam magamon. Persze Castiel rengeteget segített. Tizenegy év van köztünk, végig mellettem állt, és, azt hiszem ez jó volt. Viszont azt nem bírtam, hogy minden pasira féltékeny volt, a végén már szinte mozgás teret sem kaptam. Minden buliban ott volt és nem igazán hagyott kibontakozni. Így pedig nem éreztem olyan fényesen magam, és hamarabb közöltem vele, hogy kocc, minthogy kimondhatta volna, hogy fapapucs. Persze csak egy-két hétig értem el, hogy békén hagyjon, utána vissza édesgette magát. Én pedig engedtem, mégis csak ő tudja mit kell még tudnom.


Már fogalmam sincs hogyan, de lelepleződtünk, többen lettünk, és nem voltak már olyan veszélytelenek az éjszakák, anyámék próbáltak marasztalni, de Castiel az ő lelkükre is beszélt, hogy muszáj vele jönnöm, talált egy jó helyet ahol ellehetünk. Féltem megtenni ezt a lépést, de viszont annyira bíztam Castielben, hogy feltétel nélkül útra keltem vele, hogy kiköthessünk Erisbourne-ben. Itt persze azonnal "leváltam" róla, állást kerestem... Inkább kaptam. Most a rendőrfőnök bejárónője vagyok, és közben "kém". Élvezem a dolgot. És legalább Castiel nem lóg a nyakamon.




Példa játék:

Mennyire nem élveztem, hogy már megint Castiel fürkésző pillantásai alatt bulizok... Egyre jobban idegesít a fazon, már azon vagyok, hogy elmagyarázom neki a jogait. De pont ekkor ragadja meg az alkalmat, hogy a bűvköröm elrontsa. Szemet forgatva fordulok el a bárpulttól, és villámokat szórnak a szemeim.
-Mit akarsz? Még nem végeztem.-támadok neki egyből, mire megfogja a karom és felrángat a székről, magával von a táncolók közé, és erősen mutatja, hogy az övé volnék... Én persze ezt nem igazán hagyom, az elején még benne vagyok a játékában, de mikor látványosan nyomulni kezd bizony ellököm magamtól és nagyon kiosztom. Mindenki minket bámul, amit neki támadok a nálam jóval idősebb csávónak. Castiel megtanulta, hogy elég heves vagyok, de ez még neki is sok volt. Jó volt látni, ahogy megijedt tőlem, felbátorított. Aztán már semmi sem állított meg mikor hátat fordított nekem. Kivonult a szórakozóhelyről, én pedig utána mentem.
-Még nem fejeztem be! Hallod?-kiabálok utána és amint utolérem megragadom a karját, hogy magam felé fordíthassam.
-Mégis mit képzelsz te magadról? Miért kell ilyennek lenned? Sosem hagysz szórakozni. Szállj le rólam és ne keress többet!-sziszegtem egész közel az arcához, aztán mikor megcsókolt ledöbbentem, de persze azonnal emeltem is a kezem, és behúztam neki egyet. Végül, mint a ki jól végezte dolgát vissza mentem bulizni.

Az előtörténeted elfogadom, üdv a játékban! Aztán ha citromos ablakpucoló kell, vagy WC-fertőtlenítő, csak szólj ;)Ja és gyakorold a mexikói takarítónők szavajárását: "No, no. Mr. Wadlington nem lenni, nem lenni..."

Lakhelyed az Oldmeadow/Bársonyéj Klánház/1-es szoba.

Kellemes időtöltést!