1-es lakrész

A lakrész lakói:

Nehéz elmondanom milyen érzés is ez, elveszteni valakit kit a testvéredként szerettél. Olyan mintha...
'- Uram! - szólt rekedtes hangon az egyik szolgáló. Mind ez idáig a kandallóban táncoló lángokat bámultam kezemben Fiona levelével. Csupán egy sablonlevél volt, valószínűleg nem is ő írta. Felnéztem hát a törékeny lányra aki ettől megbátorodva folytatta.
'- Vendégei érkeztek, azt mondták jelentsem be őket - szavaira jobb szemöldököm majdhogynem a homlokom közepéig szaladt.
- Halljam kik azok a vendégek - hangzott végül válaszom.
'- Bartolomeo Velence városának ura, Salvador Mexikóváros városának ura és Sinyo...- nyökögte de már nem tudta befejezni mert az általa gondosan bezárt ajtó kinyílt.
"- Jakarta városának ura! - vette át a stafétabotot személyesen Sinyo. Közvetlenül nyomában Bartolomeo majd Salvador lépett be a lakrészbe.
"'- Hogy vagy amigo? - kérdezte utóbbi felém suhanva.
"- Salvador én mondtam, hogy ez botorság. Jasper nem szereti a meglepetéseket - húzta a száját Sinyo de Salvador csak leintette. Cinkostársamra Bartolomeora néztem ki levélben már rég felkészített az érkezésükre. Futó tekintetemmel hálát rebegtem felé, ki nem állhatom az ilyen "kellemes" meglepetéseket.
- Nem, tényleg minden rendben. Csak... nem számítottam rátok - színleltem meglepődöttséget.
"'- Mi lelt téged amigo, mikor lettél ilyen pocsék színész? - nevetett Salvadore.
- Sajnos nem volt kivel gyakoroljak - itt a szolgálólányra pillantottam s intettem neki, hogy távozhat. Közben a mesterek már be is vették magukat a lakrészembe.
- A hölgy majd elintézi a csomagjaitokat. A szomszéd szobákban kaptok szállást.- ecseteltem mire Bartolomeo elmosolyodott, ő foglalt tőlem helyet a legtávolabb.
"- Jasper őszintén meg kell mondjam - mímelt sóhajtást Sinyo - megdöbbentem a Tanács döntésén. Egyszerűen csak... nem értem, hogy lehet, hogy helyedbe egy tapasztalatlan kis fruskát ültettek - hüledezett az indonéz vámpír.
- Azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy Erisbourne trónja sosem volt az én helyem. Nem azért jöttem ide...
"'- Ugyan Jasper, az amiért idejöttél már halott - vágott képen az igazsággal Salvador. Éreztem ahogy átjárja a testemet a düh majd lassan kezdi ellepni elmém is. Bartolomeo ebben a pillanatban felkelt a székéből. Nem sietett, lassan emelkedett fel a díszes ülőalkalmatosságból.
""- Bőven lesz időnk ezt megbeszélni a vacsorán. Most inkább hagyjuk pihenni barátunkat... - azzal bólintott és az ajtó felé vette az irányt. Sinyo és Salvador mint Bartolomeo hű követői beletörődve abba, hogy most nem lesz harc felkeltek és bólintva kisétáltak a lakrészből. Az ajtó becsukódott én pedig megkönnyebbülve belesüppedhettem a kanapéba. Addig ültem ott míg el nem szívtam a szivaromat majd felkeltem, hogy lefürödjek. Nemsokára ismét le kell ülnöm velük, hogy "kitárgyaljuk" a fennálló helyzetet.

Nemsokára már teljes harci díszben álltam az ódon, precíz munkával megmívelt faajtó előtt. Itt volt az ideje, hogy szembenézzek a valósággal. Ettől az éjszakától fogva már nem söpörhetem a szőnyeg alá a tényt, hogy a tanács ezúttal figyelmen kívül hagyott...

//Könyvtár//

Nem éreztem bensőmben a diadal édes zamatát sem a vereség keserűségét. Felbolygatták a nyugalmam ezzel ismét szabadjára engedve bennem a zabolázatlan, szabadulni vágyó Jaspert. Ez nem jó dolog, cseppet sem. Közben beértem a hálószobába, az itt hagyott szerteségnek már nyoma sem volt. A szolgálók mindent eltakarították, az összes földre dobott ruhát behajtogatták a szekrénybe vagy elvitték mosni. A széttúrt ágyat megvetették, kiürítették a hamutálakat és még a könyveket is a helyükre tették. Meg sem álltam egészen az ágyamig amelyre erőtlenül heveredtem le, a függönyök láthatatlan kezek segítségével húzódtak be, míg én behunytam szemeim várva a megváltó halált. 

Az "ébredést" követően elszívtam egy fél szivart majd besétáltam a fürdőszobába, előtte szokásomhoz híven szanaszét dobáltam a levett ruhadarabjaimat. Miután elvégeztem a szokásos reggeli tisztálkodást a szekrényem előtt találtam magam. Az egyik kedvenc lovaglóruhámat választottam ki majd vettem fel a hozzá tartozó csizmával, hogy legalább kényelmében leljem örömömet ha már a társaságban nem fogom. Ennek ellenére kifejezetten jó kedvem volt hiszen ismét hódolhatok oly rég űzött kedvenc hobbimnak. A szivartartót s gyújtót zsebembe csúsztatva indultam el a kertbe.

// Kert / Tavirózsák tava //