Likantrópok lényleírása

ÁTVÁLTOZÁS

A likantrópok emberi testben élnek, de képesek átváltozni. Táplálkoznak, testük igényli az alvást, a napfény nem árt nekik. Emberi alakjukban, alapállapotban semmi sem különbözteti meg őket a „normál” emberektől, kivéve a természetes illatuk, amely ugyanakkor nagyon enyhe, nagyon kell figyelni, hogy a nem természetfeletti emberek észrevegyék. Más természetfeletti lények viszont nagyon intenzíven érzik és épp ezért, néha más az illat, mint enyhe állapotban (amit az emberek éreznek) .Az illatok faj szerint a következőek:

- farkasok: az emberek enyhe fenyőillatot éreznek; a természetfeletti lények intenzív fenyő- és prémillatot.
- leopárdok: az emberek pázsitfűfélék (szavannai fű) illatát érzik enyhén; a természetfeletti lények ugyanezt sokkal, sokkal intenzívebben.
- hiénák: az emberek enyhe nyers hús-szagot éreznek, amely nem kellemetlen; a természetfeletti lények viszont már döghús-szagot, mely annak ellenére, hogy nagyon erős és intenzív és alapjában véve kellemetlen, mégis valahogyan hívogató a számukra.
- patkányok: az emberek általában enyhe gyümölcsillatot, az érzékenyebb orrúak túlérett gyümölcsillatot éreznek; a természetfeletti lények érzik az édeskés, rothadó gyümölcs, szemét- és csatorna szagát, mely bár alapállapotban kellemetlen illatú lenne, a hiénákhoz hasonlóan valahogy mégis (a kifejezés kedvéért, "perverz módon") vonzó a számukra.
- madarak: az emberek enyhe régi bútorra, kárpitra jellemző illatot éreznek, leginkább egy kis faluban, régi parasztházban élő nagyszülők szobáihoz hasonlítható; a természetfeletti lények ezt sokkal intenzívebben érzik.

Minden teliholdkor átváltoznak állati alakjukba. Olyankor pont úgy néznek ki, mint az állatok, csak nagyobbak. Általában emberi testfelépítésükkel megegyező az alakjuk (tehát egy vékony, 2 méter magas ember ugyanilyen magasságú/hosszú és vékony patkány, vagy farkas, vagy sas lesz). Ilyenkor állatiak, beszédre és gondolkodásra is képtelenek, csak az ösztöneik működnek. A klántársaikat nem bántják, ösztönösen felismerik őket akár emberi, akár átváltozott alakban vannak. Átváltozásuk lassú és fájdalmas folyamat, testükből olyankor sötét színű váladék távozik. Az átváltozás után azonnal nyers húsra van szükségük, ezért vadászniuk, vagy enniük kell. A likantrópokat is erősen vonzza a vér, de nem az a fő táplálékuk, hanem a hús. Állati alakban a likantrópokra semmilyen varázslat nem hat, így a vámpírképességek sem.

A likantrópok átváltozott formájának előtörését befolyásoló tényezők:
Telihold: minden likantróp számára leküzdhetetlen kényszert jelent.
Életveszélyes seb: az életben maradás ősi ösztöne által indukál alakváltást, hogy megkezdődjön a gyógyulás. Az emberi forma megőrizhető, amennyiben a likantróp magánál van és van elég ereje visszafogni a bestiáját, így viszont a gyógyulás folyamata lassabb. Az ezüsttel ejtett sebek gátat vetnek viszont ezeknek a folyamatoknak.
Egyéb tényezők: a likantrópok gyakran félelmet, stresszt, megaláztatást, vágyat, vérszagot és éhséget érezve is önkéntelenül átváltoznak.

Ha átváltozott alakban írtok, kerüljétek a gondolatok és egyéb minden emberi tulajdonság/kifejezés öntudatos leírását! Ezek legyenek inkább érzések, megérzések, ösztönök. Az átváltozást hitelesen írjátok le: lassú! és fájdalmas folyamat, kivéve a született likantrópoknál (gyors, bár akkor sem fájdalommentes, de akkorra az már megszokott fájdalom).

A likantrópok karmolása, harapása átváltozott formában, illetve a vérük terjeszti az alakváltó kórt. Ha több likantróp sebzi meg az embert, az első megfogant átok lesz rá hatással, a más fajú likantrópok átkára immunis lesz. Az átok hatással lehet a likantrópok házasságából származó gyerekekre is, nagy esély van rá, hogy öröklik szüleik „betegségét”. Ha valakiből likantróp lesz, többé nem tud „visszaváltozni” emberré, vagy átváltozni vámpírrá, se más természetfeletti lénnyé.

KÉPESSÉGEK

A likantrópok különleges képessége a megnövekedett erő, gyorsaság és ügyesség, jó szaglás, tökéletes látás (még sötétben is) és hallás, ezen felül más képességük nincs és nem is lehet!

Likantrópként megnövekedett erőt és gyorsaságot birtokoltok, de ezek nem korlát nélküliek! Egy likantróp ha kell, felemel egy autót, de nem képes kinyomni a feje fölé és megpörgetve azt a másikra dobni és a sebessége sem követhetetlen az emberi szemnek!

SÉRÜLÉSEK ÉS HALÁL

Csak az ezüst sebzi őket, ha normális pengével vágják meg, vagy lőszerrel lövik le őket, a seb összeforr, és nyomtalanul eltűnik. A regeneráció sebessége természetesen függ a sérülés mértékétől és a likantróp erejétől, de így is nagyon gyors (de nem másodpercekről van szó!). Ha a likantróp átváltozik, a sérülés még gyorsabban gyógyul. Az alakváltást az ezüsttel ejtett sebek akadályozzák meg (mind szúrt, mind lőtt seb – ilyenkor ugyanis az ezüst, vagy ezüstötvözet golyó, vagy a penge ezüstszemcséi a sebben maradnak).

Ha a likantrópot emberi alakban lőtték meg, nem tud átváltozni állati alakba, így sokkal gyengébb és a sebe képtelen begyógyulni magától, viszont így fel tudja keresni a likantrópok orvosát, aki segít rajta és emberi tudatát is megőrzi.

Ha állati alakban kap ezüsttel sebet, nagyobb a valószínűsége a halálnak, ha nem változik át (állati alakból ezüsttel lőtt/szúrt sebbel is képes átváltozni emberi alakba, de ez visszafelé nem működik!). Állati alakban ugyanis a seb elkezd begyógyulni, viszonylag gyorsan. A golyó, vagy más fegyverek ezüstszemcséi belegyógyul(nak) a testébe és belülről mérgezik. Alig egy óra leforgása alatt behegednek a sebek, a likantróp azután az ezüstmérgezéstől jobb esetben kómába esik, rosszabb esetben elviselhetetlen kínok között elpusztul. Az ezüsttel ejtett sebeket minél előbb ki kell tisztítani és a golyót kivenni.

Elvesztett végtagok és szervek esetén (kivéve élettel összeegyeztethetetlen állapot: pl. fej, szív, tüdő, egyéb létfontosságú szervek elvesztése) ezek következő átváltozásnál visszanőnek.

LIKANTRÓP FAJOK ÉS KLÁNOK

A likantrópok falkában élnek, amit klánok-nak is hívunk. Ez alatt a név alatt egyesülnek egy terület pl.: egy város vérfarkasai. Az Erisbourne-i likantróp klánok és felépítésük:

Ezüsterdő Klán: állati alakjuk farkas. A vezérpárt ulfricnak (hím) és lupának (nőstény) nevezik. Állati alakjuk jellemzői az éles karmok és éles fogak, a testüket borító prém, szemük színe pedig általában aranybarna.

Vérálom Klán: állati alakjuk leopárd. A vezérpárt nimir-rajnak (hím) és nimir-rának (nőstény) nevezik. Állati alakjuk jellemzői az éles karmok és éles fogak, a testüket borító foltos prém, szemük színe pedig általában aranybarna.

Csonttörő Klán: állati alakjuk hiéna. A vezérpárt obának (nőstény) és mtumishinek (hím) nevezik. Állati alakjuk jellemzői az éles karmok és éles fogak (ők rendelkeznek a világ legerősebb állkapcsával), a testüket borító foltos prém, szemük színe pedig általában fekete, vagy barna. A hiénák közt a nőstények a dominánsabbak, az oba párja tényleges hatalmat nem birtokol, csak névlegesen vezér, a falkatagoknak nem kötelességük engedelmeskedni neki, kivéve, ha egy az oba által parancsba adott intézkedést tár a klán elé.

Bársonyéj Klán: állati alakjuk patkány (óriáspatkány természetesen, emberi mérettel megegyező). A vezérpárt reynek (hím) és reinának (nőstény) nevezik. Állati alakjuk jellemzői az éles karmok és éles fogak (kiemelten az elülső két metszőfog), hosszú farok, a testüket borító prém, szemük színe pedig általában fekete, vagy vörös (fehér patkányok). A patkányok birtokában van a város csatornarendszere, ahol az alkalmi karbantartókon kívül nem tűrnek meg mást. A város területén és az agglomerációban lévő alagutak, csatornák használatához a reytől vagy reinától kell engedélyt kérni. Ellenkező esetben a klánvezér a bűnöst kénytelen kiadni a vezérpárnak, akik kényük-kedvük szerint büntethetik. Akár meg is ölhetik.

Vadak Ura és Úrnője: többnyire ezt a posztot egy likantróp tölti be, jelenleg viszont ez megosztott és a pár egyben a patkányok rey-e és reiná-ja. Ők állnak minden likantróp és likantróp klánvezér fölött.

Viharmadár Klán: állati alakjuk madár (óriásmadár természetesen, emberi mérettel megegyező), a következő formákban fordulnak elő Erisbourne-ben:
- fekete gólya (Ciconia nigra)
- szent íbisz (Threskiornis aethiopicus)
- fakó keselyű (Gyps fulvus)
- közönséges holló (Corvus corax)
- szirti sas (Aquila chrysaetos)
A faji különbségek ellenére a madarak csoportja egy falkába, klánba tartozik! A vezérpárt chirának (hím) és averának (nőstény) nevezik. Állati alakjuk jellemzői az éles karmok és a csőrük, a testüket borító tollazat, szemük színe pedig általában fekete.

LIKANTRÓPOK LAKHELYEI

A likantrópok lakhelyéül az Oldmeadow erdőség szolgál, a paktum felbomlása után is. Sokan megpróbáltak a belvárosba költözni, de rájöttek, hogy az erdő biztonságosabb. A legtöbb klánház elhagyatott, mert a kis számú klánok élén álló Vadak Ura és Vadak Úrnője úgy döntöttek, összevonják erőiket, így végül minden klán a Bársonyéj Klánházba költözött.

Később azonban, tekintettel az egyes klánok közti ellenségességre, a farkasok és leopárdok kiköltöztek a klánházból, hogy ne legyenek egy térben a hiénákkal, akikkel mindkét fajnak ellenséges a viszonya. Velük tartottak a sasok, íbiszek és hollók is, így a Viharmadár Klán két részre szakadt. A főhadiszállás közvetlen közelében maradtak a Vadak Ura és Úrnője kérésére, mobilházakban.

A Bársonyéj Klánház falai között élnek a patkányok, hiénák, gólyák és keselyűk.

A likantrópoknak tilos belépniük a Hedgecliff területére, a vámpíroknak pedig az Oldmeadow-erdőségbe (kivéve engedéllyel, kísérővel)!

A KLÁNOK VISZONYAI

Farkasok: laza szövetség a leopárdokkal, ellenséges viszony a hiénákkal. Semleges viszony minden madárfajjal és a patkányokkal.

Leopárdok: laza szövetség a farkasokkal és a madarak egy csoportjával (íbiszek, hollók, sasok), erősen! ellenséges viszony a hiénákkal. Tartózkodó viszony a madarak másik csoportjával (gólyák, keselyűk) és patkányokkal.

Madarak: a két részre szakadt faj két fele ellenséges a másik csoporttal. A sasok, íbiszek, hollók vágynak a szövetségre társaikkal (a gólyákkal és keselyűkkel), de ez visszafelé nem igaz. Előbbi, a mobilházakban lakó csoport ellenséges viszonyban áll a hiénákkal és patkányokkal, laza szövetségben a leopárdokkal. A farkasokkal a viszonyuk semleges.
A gólyák és keselyűk erős szövetségben állnak a patkányokkal és hiénákkal, ellenséges viszonyban a sasokkal, íbiszekkel, hollókkal, farkasokkal és leopárdokkal.

Hiénák: erős szövetség a patkányokkal, ellenséges viszony a farkasokkal, leopárdokkal és a velük lévő madarakkal (sas, íbisz, holló). Semleges a viszonyuk a másik csoport madárral (gólya, keselyű).

Patkányok: erős szövetség a hiénákkal és a velük lévő madarak csoportjával (gólya, keselyű). Semleges viszony a leopárdokkal és farkasokkal, ellenséges viszony a másik madárcsoporttal (íbisz, sas, holló).

A vámpírokat minden likantróp faj ellenségnek tekinti, de más a hozzáállásuk az ellenségesség mértékének terén. A vérfarkasok a leginkább ellenségesek, erőszakosak a vámpírokkal szemben. A patkányok, hiénák és kérésükre a keselyűk és gólyák kelletlenül bár, de megtűrik a vámpírokat a vezérpár kérésére (legalábbis nem támadnak szemtől szembe, minden ok nélkül a vámpírokra).

A PAKTUM FELBOMLÁSA UTÁN

Miután a paktum felbomlott, a likantrópoknak már csak az Oldmeadow-erdőség nyújt védelmet. A vadászok oda nem szívesen merészkednek, a városban viszont bármikor készek levadászni a likantrópokat. A rendőrök is készek akármilyen koholt váddal bekísérni őket, így minden likantrópnak oda kell figyelnie rá, nehogy kiderüljön róla, hogy micsoda! A város szinte egyetlen helyén sem alkalmaznak likantrópokat, lakást bérelni vagy venni, hitelt felvenni vagy bármilyen ügyet elintézni egy likantrópnak lehetetlen, ha tudják róla, micsoda.