Cherry (Mahogany Foster)

Teljes név: Mahogany Foster

Alias: Cherry

Nem: nő

Születési hely, idő: Las Vegas, USA; 3. szeptember 1988. (24)

Faj: Homo Sapiens Lycanthrop – patkány

Kinézet: 168 cm-es magasságom nőies, telt idomokkal, erős testalkattal, és dús keblekkel párosul. Arcom szív alakú, szemöldököm ívelt, orrom normális, egyenes. Bőröm hibátlan, világos színű, mely éles kontrasztot teremt sötétbarna, mandulavágású szemeimmel és fekete frizuracsodámmal. A hajam változatos, menetes hosszúságú (a leghosszabb része hátközépig ér) és tépett, homlokom frufru takarja. Hajam időként taréjként állítom fel (a frufrumat is) és fonatokkal díszítem. Gyakran változtatom a frizurám, illetve hajam színét.

Különleges ismertetőjegy: 3 piercingem van (nyelv, orr, ajak), 7 fülbevalóm, egy fültágítóm és szinte már megszámlálhatatlan tetoválásom.

Öltözködés: az extrém, egyedi ruhákat részesítem előnyben. Stílusukat tekintve főleg goth, cybergoth, punk, steampunk és industrial ötvözetei.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: biszexuális

Egészségi állapot: tökéletesen kiváló egészségnek örvendek.

Vallás: meg vagyok keresztelve (római katolikus), de már egy ideje nem vagyok hívő.

Foglalkozás: a Foster’s vállalat tulajdonosa (a cég 6 darab kaszinót üzemeltet Las Vegasban, ebből 2 kaszinó egyben hotel is).

Anyagi háttér: Lokival megörökölt Las Vegas-i kaszinóink heti bevétele kb. 5-6.000.000 $, közös bankszámlánkon 13.924.000.000 $, tizenkét Las Vegas-i ingatlan, melynek bérbeadásából heti 4.500 $ üti a markunkat, egyéb jövedelmeink (alkohol- és droghálózat, védelmi díjak és egyéb törvénybe ütköző tevékenységekből befolyt összegek) 1.000 $-tól akár 100.000 $-ig is terjedhetnek hetente; saját járművem egy fekete Kawasaki Ninja motor.


Apa: Lewis Foster, 45, eredetileg orvos.

Anya: Diana Foster, 44, eredetileg ügyvéd.

(Iker)Testvér: Loki (Roger Foster), 24, a Foster’s vállalat tulajdonosa

Kiskedvenc: Conan (a barbár), a törpemalac


Átváltozás: a vérátokkal együtt születtem én és ikertestvérem, Loki is. Az első átváltozásomra nem emlékszem, a szüleim sem meséltek nekem sokat. Az egyik jópofa klántag, Burton elmondása szerint azonban mikor még kicsik voltunk (nem az első átváltozásunkkor ugyan, ez a harmadik, vagy negyedik alkalmával történhetett, de szintén nem emlékszünk) Lokival a csatornákból feljöttünk a felszínre. Jócskán eltávolodtunk a többiektől, egész a külvárosig jutottunk, ahol kimásztunk a csatornarendszerből és belopóztunk egy ház kertjébe. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, mert az otthoniak épp távol voltak, csak a kis termetű görcs kutyájukat martuk halálra, majd falatoztunk belőle. Burton szerint jó poén volt, de én azért nem vagyok rá büszke a mai napig. És tudom, hogy a szíve mélyén Loki sem. Betörtünk a szerszámos faházba, majd a garázson át egyenesen a konyháig, azon belül is a hűtőig vezetett az utunk. Kirámoltuk az egészet, a húsokat és a sajtokat felfaltuk, a zöldségeket összetúrtuk, a tejet kidöntöttük majd fellefetyeltük, a mustáros üveget összetörtük. Ezen Loki megcsúszott, s ügyetlenül hempergett benne a földön néhányat, mielőtt újra felállt. A szerkényeket is kipakoltunk, megrágcsáltuk a száraz tésztákat, felbontottuk a rizst, még a mazsolába is belekóstoltunk. Véleményem szerint további sajtot kerestünk. Később rábukkantunk a spejzra, ahol hasonló pusztítást végeztünk. Az egyik polcot, amin a befőtteket tárolták, Loki véletlenül feldöntötte. Én a tejfeles bödönnel voltam elfoglalva, Loki pedig talált egy kisebb hordónyi savanyított káposztát... A rodere tagjai végül a szagunkat követve találtak ránk csutakosan, míg szenderegtünk, ők vittek haza. Az ismeretlenek házának konyhájában és spejzában vállalhatatlan pusztítást végeztünk – másnap a híradóban is beszámoltak róla. Persze a klántagok eltüntették a nyomainkat addigra, a lakóknak csak szegény Buffy (így hívták a kutyát, akit felfaltunk) halála, a hűtő, a szekrények és a spejz tartalmának tetemes mennyiségű megcsappanása tűnt fel. De patkányszőrt és koszt már nem találtak. A rodere tagjai gondoskodtak mindenről. Még Burton is segített nekik. Elmondása szerint másnap szörnyű gyomorrontással vittek mindkettőnket orvoshoz: hánytunk és fostunk, mint a lakodalmas kutyák - nem is csodálom, ekkora mennyiségű és változatos étkek befalása után. Loki azóta is irtózik még a savanyított káposzta gondolatától is.

Átváltozott forma: teliholdkor 170 cm-es, erős alkatú patkánnyá alakulok át. Szőröm sötétbarna, akárcsak Lokié, csak ő valamivel magasabb és vékonyabb (emberi alakban is). Fogaim élesek, karmaim hegyesek. Hosszú, csupasz farkam és fekete bajusz-szálaim díszítik még állati alakom.

Rang: Vadak Úrnője és Reina

Szubmisszív vagy domináns: alfa

Kapcsolat a klánnal: az Erisbourne-i Bársonyéj Klán egykori vezérét, Esteban Lopez-t személyesen is ismertük mindketten Lokival. Az öreg sosem bírt minket igazán, de azért töltöttünk vele néhány estét. Ilyenkor persze mindig elővettük a „jól nevelt” énünket, de Esteban azért átlátott az álcán. Mindenesetre tudtunk beszélgetni a fajtánkról, anekdotázgattunk néhány pohárka aperitif mellett, vacsora előtt. Atyaég, hogy az mennyit tudott enni!...
Mikor elért hozzánk a halálhíre, sajnáltuk, de Lokival máris a saját hasznunk kerestük a kialakult helyzetben. Vártunk néhány hónapot, míg a kedélyek lecsillapodtak, de tudván, hogy senki nem lépett a helyébe, Lokival úgy gondoltuk, mi leszünk a méltó utódok (nem, ez nem egy rossz vicc… ez egy jó vicc!). Módszereink merőben másak voltak, de épp ez segített hozzá minket a Bársonyéj Klán felemelkedéséhez.
A rodere még mindig kevés számú taggal rendelkezik, de azok hűségesek hozzánk... és persze ott vannak erős szövetségeseink, a hiénák, gólyák és a keselyűk. Mióta mi lettünk a Vadak Ura és Úrnője, a többi klán is kénytelen engedelmeskedni parancsunknak. Szerencsére egyik klánnal sem ellenséges a viszonyunk és ezt fenn is kívánjuk tartani – amíg érdekünk fűződik hozzá...


Egy Browning Hi-Power stuki. Jobban szeretek puszta kézzel, ököllel harcolni, test a test ellen... valamint átváltozott formában, hatalmas, erős és vad patkányként.



Jellem: kötekedő, verekedős, nagyszájú vagyok, néha közönyös, nemtörődöm másokkal. Tökéletes énképem van magamról, bevallom, hogy beképzelt, öntelt, nagyképű vagyok, egy kis sznob beütéssel. Ugyanakkor vicces, nem enyhén gyerekes, nyughatatlan a lelkem. Lételemem a bulik, az extrém sportok, az őrültség. Szeretem az embereket b@sz0gatni, keresztbe tenni nekik, szeretem a balhékat. Lenézek másokat, ezt a sznobizmussal együtt az anyatejjel szívtam magamba. Nehogy már ugyanannyira tartsam azokat, akiknek csak feleannyi pénzük van, mint nekem!...
Szeszélyes vagyok, hangulatember, gyakran szarkasztikus és ironikus. Ha felbosszantanak, abból sosem sül ki semmi jó, mert fejjel rohanok a falnak, önfejű, számító, áruló, aljas, bosszúálló, erőszakos leszek. A nyers erő jellemez és az agresszivitás. Harcos típus vagyok, bátor - kiállok magáért és persze Lokiért mindig, mindenkor.
Két nyugodtabb arcom van: a számító, jól nevelt, gazdag szülők gyermeke, a patkány üzletasszony. Diplomatikus, hazug, de koránt sem vad - aljas vagyok, gerinctelen, de gyönyörűen tudok hozzá mosolyogni! A másik nyugodt, gondoskodó, már-már szeretetreméltó arcom csak Loki ismeri.

Szeret:
+ ♥ LOKI ♥
+ Conan
+ motor, száguldás
+ extrém és őrült dolgok
+ szerencsejáték
+ zene és stílus: metal, goth, cybergoth, punk, industrial, trance és szeretek zenélni is: dobolni és gitározni (csellózni NEM!)
+ gyerekes dolgok, játékok, mesék
+ hedonizmus; enni, inni, kávézni (csak feketén!)
+ cigizni, piálni, bulizni, szórakozni, poénkodni
+ kötekedni, bunyózni

Nem szeret:
- komoly, karót nyelt tagok, akik nem élvezik az életet
- hegyi beszédek tisztességről, becsületről, stb.
- hajléktalanok, szegények, büdös emberek
- öregek, gyerekek, papok, zsidók, fogorvosok
- macskák, nyávogás
- csótányok, bogarak, csúszómászók, férgek
- disco, rap, hip-hop és pop „zene”
- ha nem én, vagy nem mi vagyok/vagyunk a középpontban, ha nem rám/ránk figyel mindenki
- kávét cukorral, tejjel
- kákabelű, sovány, tökéletes lányok, modellek, topmodellek

Félelmek:
~ hogy elveszítem Lokit, vagy hogy valami baja esik
~ hogy elveszítjük a vagyonunkat és szegények leszünk
~ macskák

Erősségek:
+ magas fájdalomküszöb, megdöbbentően nagy fizikai erő, átlagon jóval felüli hajlékonyság, ügyesség, fürgeség, harckészség, fegyverhasználat
+ valami isteni a beszélőkém - bármiből képes vagyok magam kidumálni, gyakran nem hagyok szóhoz jutni másokat. Szavaimnak meggyőző ereje van, addig csűröm-csavarom a dolgokat a saját érdekeim szerint, míg végül azt is elhiszik nekem, hogy a fekete nem is fekete, hanem fehér.
+ zenei tehetség (tudok gitározni, dobolni és csellózni), kreativitás

Gyengeségek:
- sütés, főzés: amit el lehet rontani egy konyhában, azt általában el is rontom, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Kávét is csak azért tudok főzni, mert csak egy gombot kell megnyomni.
- csokival, édességgel sok mindenre rá lehet venni
- gyakran lebecsülöm mások képességeit

Rossz szokások:
~ dohányzás
~ kötekedés, verekedés, agresszivitás
~ nemtörődömség, mások lenézése, beszólogatás, szabadelvűség – csak a saját törvényeink szerint élünk Lokival


Hát akkor, először is lássuk a történetem: 1989. szeptember 3.-án születtem Las Vegasban. Anyám és apám nagyon gazdagok, előbbi sztárügyvéd, utóbbi sztárorvos és mindketten a Foster’s vállalat tulajdonosai voltak. Családunk büszke múltra és hatalmas vagyonra tekinthet vissza, gyakorlatilag egy palotában éltünk. És persze, ami nem épp elhanyagolható információ, hogy a szüleim mindketten vérpatkányok. Van egy ikertestvérem, Loki, ő egyben a legjobb barátom is. Három perccel ő az idősebb. Már születésünk óta elválaszthatatlanok vagyunk, persze csak átvitt értelemben. Ő az egyetlen az életemben, akit sosem bántottam (mármint komolyan) és nem is fogok. Soha nem veszekszünk, olyanok vagyunk egymásnak, mint a Jägermeister és a mélyhűtő. Kiegészítjük egymást, tökéletes párost alkotunk. Nincs egyikünk a másik nélkül. A mi kapcsolatunkban többnyire nincs én: MI vagyunk. Ami nekem jó, az Lokinak is jó és fordítva. Együtt hozzuk meg a döntéseket, megvitatjuk még a magánéletünket is. Mielőtt elcsábítok egy pasit, Loki csekkolja és viszont. Van köztünk egy nagyon különleges, láthatatlan kapocs – szinte kitaláljuk egymás gondolatait. Ha inni támad kedvem, általában Lokinak is. Ha fáradt vagyok, Loki is az. Ha éhes vagyok, együtt vagyunk éhesek. Mindig együtt alszunk és együtt kelünk fel. És őt a világ minden kincséért sem hagynám el soha. Őt szeretem a legeslegjobban a világon! Mindketten vérpatkánynak születtünk – de nem csak a bennünk élő bestiát hívják így. Emberbőrben is vagyunk legalább olyan sunyik, alattomosak és számítók, mint a patkányok.

Szüleink rendesen neveltek minket, bár az ő múltjuk is inkább volt fekete, mint fehér. A Foster’s-ről mindenki tudta, hogy nem csak a kaszinókból él, hanem védelmi pénzekből, alkohol- és droghálózatából, csempészésből és emberkereskedelemből is. De minket azért rendesen akartak nevelni. Eleinte be is jött ez a módszer. Elit iskolába jártunk. Rendszeresen vettünk etikett-órákat. A délutánokat a zeneszobában töltöttük, én csellóztam, Loki pedig hegedült; valamint a játékszobában bátyám festett én pedig kerámiáztam. Arisztokratáknak lettünk nevelve, tanultunk kosárfonást, virágkötést, kertészkedést a hatalmas üvegházban, lovagolni is kijárhattunk. Viselkedésünk és megjelenésünk mindig kifogástalan volt. Tökéletesek voltunk, kötött napirenddel. Sőt, mi több, családunk vallásosságára tekintettel vasárnaponként még templomba is jártunk. A szüleink mindig azt akarták, hogy én egy nap sikeres és befolyásos orvos legyek – Lokit pedig ügyvédnek szánták.

Aztán, jött a töréspont. Tizenkét évesek voltunk, mikor a szüleink elváltak és apánk elköltözött. Lázadni akartunk ez ellen, hogy észrevegyenek minket. Először csak apróságokkal kezdtük. Érdekelni kezdett a verekedés, kifejezetten agresszívvé váltam. Egy bunyó miatt csaptak ki az első suliból, Lokival együtt. Hogy „lekössem a felesleges energiáim”, anyám eleinte kifejezetten támogatta, hogy boxoljak. Csakhogy én ezt aztán véresen komolyan gondoltam. Egy év boksz után jött 1 év kick-box. Sorban jött minden, a lezüllés, pia, cigi, drogok. Tetoválásokat és piercingeket csináltattunk, felnyírattuk a hajunkat, átalakult az öltözködésünk. Cselló helyett dobverőket vettem a kezembe, a kerámiázást a játékszobában testedzésre és sportolásra cseréltem. A kötött napirend helyett bulikba jártunk, a tanulással már nem foglalkoztunk. Hiába volt a kedvesség, a tiltás, a szülői pofon, semmi sem használt.
Rengeteg botrányban voltunk már benne a bátyámmal, le is sitteltek minket már nem egyszer. Minden hülyeségben benne voltunk, szerintünk az élet egy nagy játszótér. Soha nem törődtünk semmivel, négy suliból csaptak ki minket összesen. Imádok piálni és cigizni, koncertekre járni, beszólogatni, megbotránkoztatni másokat. Nyughatatlan vagyok, nem bírom a tétlenséget. Imádom az extrém sportokat és bármit, ami egy kicsit is őrült. Tojok mások véleményére, én jól érzem így magam: vad vagyok, verekedős és sosem fogok megváltozni!

15 évesek voltunk, mikor egy este édesapánk beállított, visszajött édesanyánkhoz. Nem bírták egymás nélkül. Édesapánknak pedig elég kemény nevelési módszerei voltak, de mi már túlságosan is elzüllöttünk ahhoz, hogy ezt vissza lehessen fordítani. Féltünk tőle, ezért igyekeztünk a lehető legkevesebbet tartózkodni otthon. A kick-box már nem volt elég agresszív, ezért elkezdtem pankrátorkodni. Illegális ketrecharc-meccseim voltak, Loki természetesen mindig részt vett rajtuk. Elég jól kerestem, de persze koránt sem olyan jól. A szüleink a pénzt nem akarták megvonni tőlünk, pedig talán az lett volna az egyetlen értelmes megoldás.
De amúgy… nem vagyok én olyan rossz! Kifejezetten intelligens is tudok lenni, meg jól nevelt. Az, hogy orvos lettem volna, abból is megmaradt elég sok, akár csak Loki jövőbeli ügyvéd-karrierjéből. Aki ennyire törvényen kívül él, mint ő meg én, azok rendesen ismerik is a törvényt. Minket nem lehet átvágni a palánkon, de mi megtehetjük, s meg is tesszük, bárkivel. A roppant kreativitásunk is megmaradt, amit többnyire mások cs€szt€tésére használunk fel. A legkülönfélébb módokon, helyeken, időben és helyzetekben. És miért? Mert megtehetjük! Bárhol járunk is, a nevünk fogalommá válik. Nekünk senki nem parancsol, a magunk urai vagyunk!

De vissza a sztorihoz: amint betöltöttük a 18-at, szüleink magunkra hagytak minket Las Vegas-ban és Honolulu-ba költöztek, Hawaii-ra. Belefáradtak a gengszteréletbe, nyugalmas életre vágytak. Ránk hagyományoztak mindent, a céget, a lakásokat, az ügyleteket. Ez volt a legkeményebb lecke, apánk utolsó próbálkozása: és baromira bejött.
Kénytelenek voltunk a saját lábunkra állni… de mi nem vettük komolyan. Egy hónap alatt majdnem csődbe ment a cég és elvesztettünk mindent. Ekkor döbbentünk rá, hogy itt bizony nincs pardon, ezt komolyan kell vennünk. Komolyan is vettük. Üzleteltünk, tárgyaltunk, elővettük régi, jól nevelt és diplomatikus énünket, cselszövő politikánk, áskálódásunk és mindent, amit gengszter szüleinktől tanultunk. Sosem hittük volna, hogy egy nap majd megköszönjük nekik a régi nevelést, de titokban mindketten hálát rebegünk nekik érte.
Szerencsére meg tudtunk még menteni mindent, s a Foster’s vállalat azóta is virágzik. Mahogany és Roger Foster világszinten az üzleti élet fekete bárányai – vagyis én és Loki. Roppant vagyonunk egyéni életvitellel párosul, mégsem néznek le minket. Nem tehetik. Kivívtunk magunknak némi elismerést és talán azt is, hogy tartsanak tőlünk az üzleti ellenfelek. Tehát a virágzó vállalatvezetés mellett éltük tovább a la vida locát.

Nagyon jó életünk van, a magunk törvényei szerint élünk. Viszont Lokival úgy döntöttünk, elhagyjuk Las Vegas-t és Erisbourne-be költözünk, hogy mi legyünk a Bársonyéj Klán reye és reinája. A Las Vegas-i klánban sosem lett volna esélyünk a vezetőségbe kerülni: az ottani rey megrendíthetetlen, szilárd és becsületes. Pont mint a hajdani Esteban… de Erisbourne-nek szüksége volt egy kis vérfrissítésre. Rengeteg dolgunk volt, főleg ami a klánházat illette, de mára egy nagyon otthonos kis zugot sikerült összedobni magunknak. A klán bizalmába férkőztünk, szoros baráti viszonyt és szövetséget kötöttünk a hiénákkal, a Viharmadár Klán kettészakadása után pedig a keselyűkkel és gólyákkal.
Mióta a Vadak Ura és Úrnője lettünk és összevontuk a klánokat, nagy a feszültség, de úgy néz ki, urai vagyunk a helyzetnek. A farkasok, leopárdok és a többi madár kiköltöztek, hozattunk nekik mobilházakat... így viszont kimaradnak a jó bulikból, az éjszakai tivornyűkból, amiket barátainkkal rendezünk a klánházban. Annyira talán nem is baj... sótlan egy bagázs.

Hogy mit mondhatnék még? Egy jó tanács: ne kezdj ki az IKREKkel!…


- nem sokkal azután, hogy Erisbourne-be érkeztünk, vérpatkánnyá tettem egy csóri csávót, megismerkedtünk a kissé savanyú, de nagyon is dögös Nitiával, illetve aznap Loki (újra) elvesztette a bal lábát... a kedvenc lábát. Persze az utána visszanőtt, a csávó, akit Milannak hívtunk meg eltűnt... fogalmam sincs hol van és elég gáz érzés sajnos, mivel én tettem azzá, ami és így felelősséggel tartoznék iránta... viszont nem indulhatok a keresésére. De azért örülnék, ha felbukkanna végre. még azt sem tudja, hogyan is kezelje ezt az egészet... de szerintem igazából már megdöglött. Ja. Valószínűleg. Szegény.

Előtörténet elfogadva. Lakhelyed a Rey és Reina szobájában.

Kellemes játékot!