Loki ( Roger Foster)

Teljes név: Roger Foste

Alias: Loki

Nem: férfi

Születési hely, idő: Las Vegas, USA; 3. szeptember 1988. (24)

Faj: Homo Sapiens Lycanthrop – patkány

Kinézet: 180 cm-es nyúlánk, sportos testalkatom van. Bőröm hibátlan, világos színű, mely összhangban van jégkék szemeimmel és fekete hajammal. Ez utóbbi oldalt felnyírt felül pedig hosszabbra hagyott lobonc. Általában a legkülönfélébb formákban tekeredik a fejemen vagy éppen az égnek mered, esetleg szimplán össze van fogva.

Különleges ismertetőjegy: 20 piercingem van (7 fül, 2 mellbimbó, 2 nyelv, 3 ajak, szemöldök, orr, orrcsont, 3 tarkópiercing) és még számtalan tetoválásom ( ebből az egyiket a fülem mögül induló, a vállamig és a gerincemig terjedő absztrakt figurák alkotják, egy másik pedig a rózsaszín póni fiú a s#ggemen amely éppen egy szivárványt lovagol meg - ez a tetoválás persze számomra is meglepetés volt egy "görbe hétvége" után). A piercingeim kedvem szerinti mennyiségben hordom

Öltözködés: az extrém, egyedi ruhákat részesítem előnyben. Stílusukat tekintve főleg goth, cybergoth, punk, steampunk és industrial ötvözetei. De néha gentleman feelingű cuccokat viselek, csak az érzés kedvéért.

Családi állapot: egyedülálló

Érdeklődés: biszexuális

Egészségi állapot: tökéletesen kiváló egészségnek örvendek

Vallás: meg vagyok keresztelve (római katolikus), de már egy ideje nem vagyok hívő.

Foglalkozás: a Foster’s vállalat tulajdonosa (a cég 6 darab kaszinót üzemeltet Las Vegasban, ebből 2 kaszinó egyben hotel is).

Anyagi háttér: Cherrel megörökölt Las Vegas-i kaszinóink heti bevétele kb. 5-60.000 $, közös bankszámlánkon 392.000.000 $, tizenkét Las Vegas-i ingatlan, melynek bérbeadásából heti 4.500 $ üti a markunkat, egyéb jövedelmeink (alkohol- és droghálózat, védelmi díjak és egyéb törvénybe ütköző tevékenységekből befolyt összegek) 100 $-tól akár 100.000 $-ig is terjedhetnek hetente; saját járművem egy M715-ös katonai dzsip (amit még egy honvédelmi összejövetelen lőttem, ahova természetesen nem éppen maradéktalanul józanul tévedtünk be).


Apa: Lewis Foster, 45, eredetileg orvos.

Anya:Diana Foster, 44, eredetileg ügyvéd.

Testvér(ek): Cherry (Mahagony Foster), 22, a Foster’s vállalat tulajdonosa

Kiskedvenc: Conan (a barbár), a törpemalac


Átváltozás: az első átváltozásomra nem emlékszem, a szüleim sem meséltek nekem sokat. Az egyik jó fej klántag, Burton elmondása szerint azonban mikor még kicsik voltunk (nem az első átváltozásunk alkalmával hanem kábé a harmadik, vagy negyedik alkalmával történt, de szintén nem emlékszünk) Cherrel a csatornákból feljöttünk a felszínre. B@romira eltávolodtunk a többiektől, egész a külvárosig jutottunk, ahol kimásztunk a csatornarendszerből és belopóztunk az első ház kertjébe. Senkinek nem esett bántódása, mert az otthoniak épp lebzseltek valamerre, csak a ny0morult kutyájukat martuk halálra és falatoztunk belőle. Burton szerint jó poén volt, de Cher állandóan nyaggatja őt ezért. Én őszintén szólva magasról lesz@rom. Betörtünk a szerszámos faházba, majd a garázson át egyenesen a konyháig, azon belül is a hűtőig vezetett az utunk. Kirámoltuk az egészet, a húsokat és a sajtokat felfaltuk, a zöldségeket összetúrtuk, a tejet kidöntöttük majd fellefetyeltük, a mustáros üveget összetörtük. Ezen persze én elcsúsztam, s hemperegtem benne a földön egy sort, mielőtt sikerült feltápászkodnom. A szekrényeket is kipakoltuk, megrágcsáltuk a száraz tésztákat, felbontottuk a rizst, még a mazsolába is belekóstoltunk. Valószínűleg továbbra is sajtot kerestünk. Később rábukkantunk a spejzra, ahol hasonló pusztítást végeztünk. Az egyik polcot, amin a befőtteket tárolták, véletlenül ledöntöttem. Cher a tejfeles bödönnel volt elfoglalva, én pedig sajnos találtam egy kisebb hordónyi savanyított káposztát. A rodere tagjai végül a szagunkat követve ránk találtak csutakosan, míg szenderegtünk. Ők vittek haza. Az ismeretlenek házának konyhájában és spejzában vállalhatatlan pusztítást végeztünk – másnap a híradóban is beszámoltak róla. Persze a klántagok eltüntették a nyomainkat addigra, a lakóknak csak Buffy (így hívták azt a görcs kutyát) halála, a hűtő, a szekrények és a spejz tartalmának tetemes mennyiségű megcsappanása tűnt fel. De patkányszőrt és koszt már nem találtak. A rodere tagjai gondoskodtak mindenről. Még Burton is segített nekik. Elmondása szerint másnap szörnyű gyomorrontással vittek mindkettőnket orvoshoz: hánytunk és fostunk, mint a lakodalmas kutyák - nem is csodálom, ekkora mennyiségű és változatos étkek befalása után. Azóta is rühellem a savanyított káposztát, irtózom még a gondolatától is. Alattomos egy étek az egyszer biztos.

Átváltozott forma: teliholdkor 180 cm-es, nyúlánk alkatú patkánnyá alakulok át. Szőröm sötétbarna, akárcsak Cheré, csak ő valamivel alacsonyabb és testesebb (emberi alakban is). Fogaim élesek, karmaim hegyesek. Hosszú, csupasz farkam és fekete bajusz-szálaim díszítik még állati alakom.

Rang: Vadak Ura és Re

Szubmisszív vagy domináns: alfa

Kapcsolat a klánnal: az Erisbourne-i Bársonyéj Klán egykori vezérét, Esteban Lopez-t személyesen is ismertük mindketten Cherrel. Az öreg sosem bírt minket igazán, de azért töltöttünk vele néhány estét. Ilyenkor persze mindig elővettük a „jól nevelt” énünket, de Esteban azért átlátott a szitán. Nem volt hüly# az a fickó. Mindenesetre tudtunk beszélgetni a fajtánkról, anekdotázgattunk néhány pohárka aperitif mellett, vacsora előtt. Hogy én mennyire untam ezeket az estéket!... azt viszont különösen mulatságosnak tartottam, hogy Esteban úgy zabált mint egy disznó. Úgy értem nem úgy mint én, embeeer... sokszor kértem már, hogy legyen a mesterem.
Mikor elért hozzánk a halálhíre, sajnáltuk, de Cherrel máris a saját hasznunk kerestük a kialakult helyzetben. Nem vagyunk azok a mérhetetlenül gyászolós alakok. Vártunk néhány hónapot, míg a kedélyek lecsillapodtak, de tudván, hogy senki nem lépett a helyébe, Cherrel úgy gondoltuk, mi leszünk a méltó utódok. Módszereink merőben másak, de talán majd épp ez fog minket hozzásegíteni a Bársonyéj Klán felemelkedéséhez.
A rodere még mindig kevés számú taggal rendelkezik, de azok hűségesek hozzánk... és persze ott vannak erős szövetségeseink, a hiénák, gólyák és a keselyűk. Mióta mi lettünk a Vadak Ura és Úrnője, a többi klán is kénytelen engedelmeskedni parancsunknak. Szerencsére egyik klánnal sem ellenséges a viszonyunk és ezt fenn is kívánjuk tartani – amíg érdekünk fűződik hozzá...


Rengeteg tőröm van, nagy gyűjtő vagyok. Persze a többségüket nem használom csak a vitrinbe tartom, néha ugyan játszok velük vagy csak azért veszem ki, hogy nézegessem őket de többnyire csak 1-2 darabot tartok magamnál.



Jellem: kötekedő, nagyszájú, közönyös figura vagyok. Az egyetlen egy személy akiért bármilyen körülmények között kiállok és képes vagyok harcba szállni az Cher. Beképzelt, öntelt és igazán nagyképű vagyok, némi sznob beütéssel. Ugyanakkor vicces, nem enyhén gyerekes, nyughatatlan a lelkem. Lételemem a bulik, a nők, a pia és az őrültségek. Szeretem az embereket b@sz0gatni, keresztbe tenni nekik. Többnyire én rángatom vissza Chert ha felmegy benne a pumpa, mivel általában nem vagyok a tettlegesség híve. Kettőnk közül ő az, akinek sokkalta hamarabb eljár a keze, én inkább a szavak embere vagyok. Lenézek másokat, ezt a sznobizmussal együtt az anyatejjel szívtam magamba. Nehogy már ugyanannyira tartsam azokat, akiknek csak feleannyi pénzük van, mint nekem... röhej.Ha felbosszantanak, többnyire tízszer átgondolom, hogy mit tegyek míg arcomra a nyugalom álarcát húzom. Tökéletesen elsajátítottam, hogyan uraljam az arcvonásaimat így még akkor is képes vagyok halálos nyugalmat sugározni magamból amikor éppen a legbecsesebb kincsem forog kockán. Ugyanakkor hajlamosságot mutatok a számító, áruló, aljas és bosszúálló magatartásra. Gondolkodó típus vagyok, az a fajta, aki korántsem olyan, amilyennek mutatja magát. Magam vagyok az álcázás mestere. Kiállok Cherért mindig és mindenkor.A valóban nyugodt, gondoskodó, már-már szeretetreméltó arcom csak Cher ismeri.

Szeret:
+ ♥ Cherry ♥
+ Conan
+ lazulás, alvás
+ nők, sz#x
+ szerencsejáték
+ zene és stílus: metal, goth, cybergoth, punk, industrial, trance és szeretek zenélni is: gitározni, hegedülni
+ gyerekes dolgok, játékok, mesék (mindenek felett a Disney klasszikusok!)
+ hedonizmus; enni, inni, kávézni (sok sok sok sok cukorral!)
+ cigizni, piálni, bulizni, szórakozni, poénkodn

Nem szeret:
- komoly, karót nyelt tagok, akik nem élvezik az életet
- hegyi beszédek tisztességről, becsületről, stb.
- hajléktalanok, szegények, büdös emberek
- öregek, gyerekek, papok, zsidók, fogorvosok
- macskák, nyávogás
- csótányok, bogarak, csúszómászók, férgek
- disco, rap, hip-hop és pop „zene”
- ha nem én, vagy nem mi vagyok/vagyunk a középpontban, ha nem rám/ránk figyel mindenki
- kávét feketén
- savanyított káposztát


Félelmek:
~ hogy elveszítem Cherryt, vagy hogy valami baja esik
~ hogy elveszítjük a vagyonunkat és szegények leszünk
~ macskák

Erősségek:
+ rendkívül magas fájdalomküszöb, megdöbbentő nyugalom melyből szinte képtelenség őt kizökkenteni. Átlagon jóval felüli ügyesség, fürgeség, harckészség, fegyverhasználat és célzó képesség.
+valami isteni a beszélőkém - bármiből képes vagyok magam kidumálni. Ha meg akarok győzni valakit gyakran nem hagyom szóhoz jutni, csak beszélek, beszélek és beszélek miközben alkalmazom átható tekintetem.
+ zenei tehetség (tudok gitározni, hegedülni és valamit konyítok az énekléshez is), kreativitás

Gyengeségek:
- pocsék lovas vagyok, amúgy is rühellem a patás jószágokat
- ha egy csinos hölgy beveti ellenem a bájait, sok mindenre rá tud venni
- gyakran lebecsülöm mások képességeit

Rossz szokások:
~ dohányzás
~ kötekedés, okoskodás
~ bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes elaludni
~ nemtörődömség, mások lenézése, beszólogatás, szabadelvűség – csak a saját törvényei szerint él Cherryvel


Hát akkor, először is lássuk a történetem: 1989. szeptember 3.-án születtem Las Vegasban. Anyám és apám nagyon gazdagok, előbbi sztárügyvéd, utóbbi sztárorvos és mindketten a Foster’s vállalat tulajdonosai voltak. Családunk büszke múltra és hatalmas vagyonra tekinthet vissza, gyakorlatilag egy palotában éltünk. És persze, ami nem épp elhanyagolható információ, hogy a szüleim mindketten vérpatkányok. Van egy ikertestvérem, Cherry, ő egyben a legjobb barátom is. Három perccel én vagyok az idősebb, mit egyfolytában meg is említek neki. Már születésünk óta elválaszthatatlanok vagyunk, persze csak átvitt értelemben. Ő az egyetlen az életemben, akit sosem bántottam (mármint komolyan) és nem is fogok. Soha nem veszekszünk, olyanok vagyunk egymásnak, mint (ahogyan ő szokta mondani) a Jägermeister és a mélyhűtő. Kiegészítjük egymást, tökéletes párost alkotunk. Nincs egyikünk a másik nélkül. A mi kapcsolatunkban többnyire nincs én: MI vagyunk. Ami nekem jó, az Cherrynek is jó és fordítva. Együtt hozzuk meg a döntéseket, megvitatjuk még a magánéletünket is.
Mielőtt Cher felszed egy pasit én lecsekkolom. Őszintén szólva azt nem igazán szeretem, ha ő beleszól abba, hogy éppen kivel/kikkel osztom meg az "ágyam". Szerencsére Cher nem is erőlteti az anyuci vagy éppen a gyertyatartó pozíciót... van köztünk egy nagyon különleges, láthatatlan kapocs – szinte kitaláljuk egymás gondolatait. Ha inni támad kedvem, általában Chernek is. Ha fáradt vagyok, Cher is az. Ha éhes vagyok, együtt vagyunk éhesek. Mindig együtt alszunk és együtt kelünk fel. És őt a világ minden kincséért sem hagynám el soha. Őt szeretem a legeslegjobban a világon! Mindketten vérpatkánynak születtünk – de nem csak a bennünk élő bestiát hívják így. Emberbőrben is vagyunk legalább olyan sunyik, alattomosak és számítók, mint a patkányok.
Szüleink rendesen neveltek minket, bár az ő múltjuk is inkább volt fekete, mint fehér. A Foster’s-ről mindenki tudta, hogy nem csak a kaszinókból él, hanem védelmi pénzekből, alkohol- és droghálózatából, csempészésből és emberkereskedelemből is. De minket azért rendesen akartak nevelni. Eleinte be is jött ez a módszer. Elit iskolába jártunk. Rendszeresen vettünk etikett-órákat. A délutánokat a zeneszobában töltöttük, Cher csellózott, jómagam hegedültem; valamint a játékszobában húgom kerámiázott én pedig festettem. Arisztokratáknak lettünk nevelve, tanultunk kosárfonást, virágkötést, kertészkedést a hatalmas üvegházban, lovagolni is kijárhattunk (amit természetesen én utáltam). Viselkedésünk és megjelenésünk mindig kifogástalan volt. Tökéletesek voltunk, kötött napirenddel. Sőt, mi több, családunk vallásosságára tekintettel vasárnaponként még templomba is jártunk. A szüleink mindig azt akarták, hogy én egy nap elismert, sikeres és befolyásos ügyvéd legyek, az a fajta aki mindenkiről lehúzza a bőrt – Cherryt pedig dokinak szánták.
Aztán, jött a töréspont. Tizenkét évesek voltunk, mikor a szüleink elváltak és apánk elköltözött. Lázadni akartunk ez ellen, hogy észrevegyenek minket. Először csak apróságokkal kezdtük. Érdekelni kezdtek a különböző élvezeti szerek, kezdtem elereszteni magam és mindenféle csajt összeszedtem a környezetemben. Egy bunyó miatt csaptak ki az első suliból, Cherrel együtt. Mondanom se kell nem én kezdtem...
Cherry a harcművészeteknek szentelte magát, "minél keményebb annál jobb", ahogyan ő mondta. Aztán nála is sorban jött minden, a lezüllés, pia, cigi, drogok. Tetoválásokat és piercingeket csináltattunk, felnyírattuk a hajunkat, átalakult az öltözködésünk. Hegedű helyett gitárt vettem a kezembe, a festést a játékszobában tetoválásra és piercingezésre cseréltem, amellett, hogy összevissza "kßrváztam". A kötött napirend helyett Cherrel bulikba jártunk, a tanulással már nem foglalkoztunk. Hiába volt a kedvesség, a tiltás, a szülői pofon, semmi sem használt.
Rengeteg botrányban voltunk már benne a húgommal, le is sitteltek minket már nem egyszer. Minden hülyeségben benne voltunk, szerintünk az élet egy nagy játszótér. Soha nem törődtünk semmivel, négy suliból csaptak ki minket összesen.
Imádok piálni és cigizni, koncertekre járni, beszólogatni, megbotránkoztatni másokat. Lételemem az őrület, állandóan beteg dolgokon töröm a fejem. Sz@rok mások véleményére, én jól érzem így magam: őrült vagyok, lecsúszott alak aki sose fog megváltozni!

15 évesek voltunk, mikor egy este édesapánk beállított, visszajött édesanyánkhoz. Nem bírták egymás nélkül. Édesapánknak pedig elég kemény nevelési módszerei voltak, de mi már túlságosan is elzüllöttünk ahhoz, hogy ezt vissza lehessen fordítani. Féltünk tőle, ezért igyekeztünk a lehető legkevesebbet tartózkodni otthon. Cher elkezdett pankrátorkodni, én pedig bekerültem egy szalonba ahol kedvemre "festhettem" az emberek bőrére. Cher minden egyes illegális ketrecharcmeccsén ott voltam, még az sem zavarta őt ha "néha" magammal hoztam valakit. A szüleink a pénzt nem akarták megvonni tőlünk, pedig talán az lett volna az egyetlen értelmes megoldás. De amúgy… nem vagyok én olyan rossz fiú! Kifejezetten intelligens is tudok lenni, meg jól nevelt. Az, hogy ügyvédnek készültem, abból is megmaradt valami. Aki ennyire törvényen kívül él, mint mi, azok rendesen ismerik is a törvényt. Minket nem lehet átvágni a palánkon, de mi megtehetjük, s meg is tesszük, bárkivel. A roppant kreativitásunk is megmaradt, amit többnyire mások cs€szt€tésére használunk fel. A legkülönfélébb módokon, helyeken, időben és helyzetekben. És miért? Mert megtehetjük! Bárhol járunk is, a nevünk fogalommá válik. Nekünk senki nem parancsol, teljes mértékben a magunk urai vagyunk!
Tehát amint betöltöttük a 18-at, szüleink magunkra hagytak minket Las Vegas-ban és Honolulu-ba költöztek, Hawaii-ra. Belefáradtak a gengszteréletbe, nyugalomra vágytak. Ránk hagyományoztak mindent, a céget, a lakásokat, az ügyleteket. Ez volt a legkeményebb lecke, apánk utolsó próbálkozása: és baromira bejött. Kénytelenek voltunk a saját lábunkra állni… de mi nem vettük komolyan. Egy hónap alatt majdnem csődbe ment a cég és elvesztettünk mindent. Ekkor döbbentünk rá, hogy itt bizony nincs pardon, ezt komolyan kell vennünk. Komolyan is vettük. Üzleteltünk, tárgyaltunk, elővettük régi, jól nevelt és diplomatikus énünket, cselszövő politikánk, áskálódásunk és mindent, amit gengszter szüleinktől tanultunk. Sosem hittük volna, hogy egy nap majd megköszönjük nekik a régi nevelést, de titokban mindketten hálát rebegünk nekik érte.Szerencsére meg tudtunk még menteni mindent, s a Foster’s vállalat azóta is virágzik. Mahogany és Roger Foster világszinten az üzleti élet feketebárányai – vagyis Cherry és én.
Roppant vagyonunk egyéni életvitellel párosul, mégsem néznek le minket. Nem tehetik. Kivívtunk magunknak némi elismerést és talán azt is, hogy tartsanak tőlünk az üzleti ellenfelek. Tehát a virágzó vállalatvezetés mellett éljük tovább a la vida locát. Nagyon jó életünk van, a magunk törvényei szerint élünk. Viszont Cherrel úgy döntöttünk, elhagyjuk Las Vegas-t és Erisbourne-be költözünk, hogy mi legyünk a Bársonyéj Klán reye és reinája. A Las Vegas-i klánban sosem lett volna esélyünk a vezetőségbe kerülni: az ottani rey megrendíthetetlen, szilárd és becsületes. Pont mint a hajdani Esteban… de Erisbourne-nek szüksége van egy kis vérfrissítésre.

Hogy mit mondhatnék még? Zárásként csupán adnék egy jó tanácsot: ne kezdj ki az IKREKkel!…


Nem sokkal azután, hogy Erisbourne-be érkeztünk, Cher vérpatkánnyá tett egy szerencsétlen csávót, megismerkedtünk a kissé savanyú, de hiper dögös lökhárítóval rendelkező Nitiával, illetve aznap elvesztettem a bal és legfőképpen a kedvenc lábam, persze azután visszanőtt. Azóta elég jó hasznát vettem, elvégre fél lábbal nem lehet csábítani... legalábbis nem olyan hatékony. Persze egyértelmű, hogy így is kívánatos vagyok, igaz hölgyeim?!

Előtörténet elfogadva. Lakhelyed a Rey és Reina szobájában.

Kellemes játékot!