Johnny Dotson

Teljes név: James John Dotson

Alias: Johnny; Apuci (fiai szólítják így); Jim (csak a volt felesége szólítja így és ezt Johnny természetesen utálja)

Nem: férfi

Születési hely, idő: Bay St. Louis, Mississippi, USA, 1979. szeptember 14. (33)

Faj: Homo Sapiens Sapiens

Kinézet: 181 cm-es magasságú, 86 kg-os férfi izmos, kissé teltebb alkattal. Nyaka, karjai és lábai vastagok, vállai és mellkasa széles. Bőre normális, arca ovális alakú, markáns és férfias vonások jellemzik. Orra kisebb és keskeny, szemei mélyen ülőek, mandulavágásúak és kék színűek. Körülötte már látszanak a szarkalábak, illetve az arcán és homlokán kezdeti ráncok. Haja (és arcszőrzete) sötétbarna színű, erős szálú és dús, két oldalt rövidebbre nyírva, a fejtetőn kissé hosszabbra hagyva viseli. Hajvonala magasan helyezkedik el, fülei enyhén elállóak. Szakállát az állán rövidre nyírva hordja, bajszát még rövidebben hagyja meg, leginkább csak mint borostát.

Különleges ismertetőjegy: tetoválásai (mindkét karja és vádlija teljesen, kézfejei részben beborítottak, vállai és mellkasa nagy része is tetovált)

Öltözködés: a hétköznapokban többnyire farmert, pólót, vagy atlétát, esetleg inget hord, lábbeliként pedig tornacipőt. Kedveli a szegecselt, vagy nagy fém övcsattal rendelkező öveket, nadrágtartókat és csuklószorítókat. Szereti a régi, amerikai gengszter-stílusú öltönyöket és mellényeket is kifejezetten szívesen visel - de csak nagyon ritkán öltözik így. Szereti az ódon zsebórákat, neki is van egy ezüst-ötvözet óra, melyet dédapjától kapott, de sosincs nála (annál nagyobb becsben tartja, elzárva otthonában, hogy baja ne essék).

Családi állapot: egyedülálló (elvált)

Érdeklődés: heteroszexuális

Egészségi állapot: hypothyreosis-ban, vagyis pajzsmirigy-alulműködésben szenved körülbelül 22-23 éves kora óta. Ez semmiben nem akadályozza, illetve teljesen tünetmentes marad, amennyiben rendesen, minden nap szedi a gyógyszerét (L-Thyroxin). Ha nem szedné, előbb hatalmas fáradtság, fásultság, étvágycsökkenés venne erőt rajta, majd utána jelentkeznének a komolyabb, veszélyesebb tünetek, mint például a szívmegnagyobbodás, vagy az érelmeszesedés.

Vallás: Római katolikus keresztény

Foglalkozás: a belvárosban lévő Ring Of Fire hangszer- és zenebolt, valamint a Sailor Rose tetováló- és piercinges szalon tulajdonosa. Ezen kívül a Cadillac Blood zenekar frontembere (Erisbourne-ben és az államokban elég híresek, de még nem érték el a nagy áttörést és a tengeren túlon szinte teljesen ismeretlen a nevük)

Anyagi háttér: a tulajdonában lévő Ring Of Fire és Sailor elég népszerű és sűrűn látogatott helyek, ezekből származó átlagos heti (tiszta) nyeresége kb. 250-400 $ között alakul. Vannak persze ennél sokkal jobb hónapok is, de vannak gyengébbek is. Annyira éppen elég Johnny-nak, hogy kényelmesen megéljen belőle. Emellett fellépések, koncertek és az eladott lemezek után is részesül a haszonból, ez egész éves átlagot vonva heti további 100$. Nincs járműve, de van éves bérlete a tömegközlekedéshez, valamint a tulajdonában van egy lakás a Fayland lakóparkban, ahol él.



Apa: Fred Dotson; 62; gyári munkás (az erisbourne-i szeszfőzdében)

Anya: Olivia Dotson; 58; könyvelő

Testvér: Emma Dotson; 35; rendezvényszervező és Jacob Dotson; 31; szakács

Volt feleség: Rosemary Callaway-Dotson; 33; banki ügyintéző

Gyermekek: Michael Dotson; 6; tanuló és David Dotson; 6; tanuló (ikrek)


Kedvenc: Danny, a 2 és fél éves, fekete kan dán dog


Nincs.



Jellem: barátságos, közvetlen, laza és humoros személyiség, ugyanakkor utóbbi tulajdonsága (főleg, ha ez alkohollal vegyül), eléggé megosztja az embereket. Bizonyos dolgokban gyerekes és nemtörődöm, ezt mutatja a rendetlensége, nem 100%-osan felelős nevelése fiai irányába, valamint, hogy képtelen fékezni magát, ha italról van szó. Na nem alkoholista és nem iszik állandóan, de ha egyszer buli van és elkezdni, léptelen visszafogni magát. Sosem iszik eszméletvesztésig, vagy rosszullétig, mikor a beszéde már akadozni kezd és a mozgása is kissé koordinálatlan dülöngéssel vegyül, akkor egy kicsit behúzza a féket.
Igazi rocksztár típus, aki szeret élni, bulizni, fittyet hány mások véleményére, ugyanakkor szerethető figura és azokért, akiket szeret, simán tűzbe tenné a kezét. Igazán melegszívű és kedves ember, ha jobban megismerik. Fiait feltétlenül és végtelenül szereti és ők is nagyon ragaszkodnak hozzá. Mindent megenged nekik, képtelen nemet mondani, bár többnyire nem is nagyon akar. Elég egyetlen vágyakozó pillantás Mikey vagy Dewey szeméből és máris kapnak egy új játékot... vagy akár egy kutyát.
Nagyon fontos volt neki dédapja, aki már majd' egy évtizede hunyt el, de előtte rengeteg időt töltöttek együtt. Szívesen gondol rá, rengeteg szép, közös emléke van vele, bár nem feltétlenül szokványosak ezek az emlékek. Dédapja nevén kívül jellemének egy részét is szeretné megőrizni magában, ezért gyakran viselkedik úgy, mint egy igazi, érinthetetlen gengszter, sőt annak is gondolja magát, de valójában még fegyvere sincs és bár erős (persze emberi mércével: az edzéseknek köszönhetően felépített izomtömeggel keményen oda tud csapni, ha kell, de fogalma sincs, nála mennyivel nagyobb erők munkálkodnak a világban), apróbb szabálysértéseken kívül sosem követett el komolyabb bűntényt.
Imádja a bulikat, jól érezni magát és persze a zenét, mely életének egy nagyon meghatározó része. Szereti az embereket és a kelleténél épp csak egy picivel jobban, de többnyire megbízik bennük. Ez főleg annak köszönhető, hogy a világ rengeteg pontján megfordult és mindenhol kedvesen fogadták őt - mert egy valódi rocksztár, akinek a neve egyszer még legenda lehet. Ugyanakkor, sosem lett ettől nagyképű, vagy bunkó, a sztárélet mellett ugyanúgy mindennapi emberként él és dolgozik.

Szeret:
+ fiait Mikey-t és Dewey-t, velük lenni; kutyákat (főként sajátját, Danny-t), dédapját, az idősebb James John Dotson-t, illetve az emlékét (2004-ben, 98 évesen halt meg)
+ cigarettát; whiskey-t, sört, steaket, édességet
+ vicces filmeket, meséket, játékokat
+ zenét: bluest,countryt, rock 'n rollt, metált és a zenélést: énekelni, gitározni, szájharmonikázni; bulizni és koncertezni
+ Amerikát és mindent, ami egy embert igazi amerikaivá tesz; szabadságot
+ úszni, súlyzózni, edzeni

Nem szeret:
- volt nejét, Rosemary-t
- egészséges kajákat, salátákat, meleg sört
- meleg sört
- zsebkutyákat, görényeket
- rap és elektronikus zenét
- fiai tanárnőjét, Mrs. Elizabeth Marsh-t

Félelmek:
~ elveszítheti fiait
~ többé nem zenélhet
~ örök életére börtönbe kerül...
~ ...vagy újranősül

Erősségek:
+ nagyon jó zenész, tehetséges és kreatív
+ könnyen szót ért a gyerekekkel, játékos
+ jó a humora
+ laza, nem karótnyelt, könnyen barátkozik és nem aggodalmaskodik felesleges dolgokon

Gyengeségek:
- nehezére esik nem berúgni, ha iszik
- nem tud takarékoskodni
- kicsit gyerekes, családja nőtagjai szerint neki magának is még nevelésre lenne szüksége
- nem valami következetes szülő, fiainak sok mindent megenged

Rossz szokások:
~ nem él valami egészségesen, főleg ami a dohányzást, ivást és az étkezést illeti (de legalább rendszeresen sportol)
~ a saját maga ura, nem tűri a parancsokat, vagy ha megmondják neki, mit hogyan csináljon és nem fogad el tanácsokat másoktól
~ fiait szabadelvűen neveli, ezzel nem kevés bosszúságot okozva Rosemary-nek
~ nem szeret házimunkát végezni, rendetlen



'- És három, kettő, egy... adás! - figyelmeztetett a fejemre tett méretes fülhallgatóból szóló női hang és ezzel egy időben felvillant a stúdió ajtaja felett az a piros lámpa az "On air" felirattal. Egy darabig hallgattam a műsor kezdetét jelző szignált magam elé meredve. Nem izgultam túlságosan, de azért reménykedtem, hogy nem keveredek bele valami orbitális marhaságba így élő adásban és nem fogok sokat "Őőőőőő...."-zni sem. Azt hallgatóként is rettenetesen utáltam.
'- Szép délutánt kívánok minden kedves hallgatónknak itt a 4Bourne Fm-en, Steve Richardson vagyok. Ma egy igazán különleges vendéget hoztam magammal, itt van velünk Johnny Dotson a Cadillac Bloodból, szevasz Johnny - konferálta fel máris a műsort Steve a fiatal, feltörekvő rádiós.
- Helló - viszonoztam az üdvözlést közel hajolva a mikrofonhoz. Steve máris átvette a stafétát és mondta tovább és csak beszélt, beszélt és beszélt... bakker, csak most látom, milyen kemény is ez a rádiós "szakma".
'- Örülünk, hogy elfogadtad a meghívásunkat, biztosra veszem, hogy a hallgatók is nagyon örülnek, hogy egy picit jobban megismerhetnek téged, mert bár te ugye Mississippi-ben születtél...
- Bay St. Louis-ban - vágtam közbe. Próbáltam felvenni az ürge ritmusát, de ettől a bolhaként való pattogástól csak egy nagy, lomha bivalynak éreztem magam mellette.
'- Igen, de úgy tudom, egy ideje már itt élsz Erisbourne-ben. - állapította meg a nyilvánvalót - Pontosabban, nem is csak egy ideje, hanem már elég régóta és Mygg-el itt alapítottátok meg a Cadillac Blood-ot. Hadd kérdezzem meg Johnny, honnan jött, hogy zenész lettél?

Na és itt már rajtam volt a sor, hogy válaszoljak. Meglepetésként ért a kérdés, pedig már vagy ezerszer kérdezték.
- Hú - fújtam ki a levegőt, majd felnevettem, mielőtt belekezdtem - Nem is emlékszem már, hogy mikor volt pontosan, de még kissrác voltam és a dédnagyapámmal kinn ültünk a háza verandáján délután, még Bay St. Louis-ban. Ő kint cigizett én meg színeztem, vagy játszottam, már nem is tudom, de nem is fontos... és akkor megszólalt a rádióból az I walk the line. Rögtön megtetszett, kérdeztem hogy papa, mi ez, ő meg válaszolt, hogy ez kisfiam ez blues. És akkor megkérdeztem, hogy mi az a blues, mire azt mondta: egy zenei műfaj. Hogy is mondjam ezt el neked Johnny... a blues arról szól, hogy elveszítesz valakit, akit szerettél és nincs elég pénzed, hogy leidd magad...
Steve hangosan felkacagott és én is elnevettem magam. Ez volt az első emlékem az idősebb James John Dotson-ról és egyben a legkedvesebb.
- A dédapám volt az az ember is, aki először adott gitárt a kezembe és harmonikát a számba és indított el ezen az úton, szóval elég sokat köszönhetek neki - fejeztem be a történetet.
'- A dédnagyapád aztán tudta mi a blues, annyi szent... szóval Johnny Cash. Ő akkor egy afféle példakép?
- Igen, mondhatni. Már első hallásra megtetszett a zenéje és azóta is mindig képes a hatalmába keríteni, hiába hallgattam meg minden egyes számát vagy ezerszer... de ugyanez a helyzet Elvis-szel. Ezért is, amikor kialakult bennem egy ilyen igény, hogy szeretnénk zenélni, bandát alapítani, egy percig sem akartam más zenét játszani.

'- A Cadillac Blood ugye, ezt most főleg azok miatt a hallgatók miatt mondom, akik esetleg nem ismernék a zenekart, egy afféle blues és metal keveréket játszanak, jól mondom?
- Igen, nagyjából. Bár nem csak a blues, hanem a country és a régi rock n' roll jegyei is hallhatóak a súlyos riffek és a néhol agresszív dobtémák között. De az egész mégis harmonikus és szerintem teljesen rendben van. És tulajdonképpen a rajongóink szerint is rendben van és lényegében más nem is számít. Szeretjük ezt a zenét, szeretjük ezt játszani, ezt csinálni. Egy kicsit visszalopunk a régi időkből, a vidéki tájakról, a gengszterek korából és összegyúrjuk egy sokkal fajsúlyosabb zenével és... és a végén ez jön ki.
'- Szerintem akkor hallgassunk is meg egy számot a Cadillac Blood legújabb albumáról, a Down on the road...-ról, aztán máris visszajövünk Johnny-val és egy pici bepillantást nyerhetünk a magánéletébe is, vagy legalábbis belehallgathatunk így, a rádión keresztül, szóval maradjanak velünk, mindjárt visszajövünk, addig is szóljon a Down on the road... első kislemeze, a Heart made of swamp and mud!

Steve pedig megnyomott egy gombot és máris felcsendültek az ismerős dallamok. Szerintem is elég jó szám lett, megérdemelte, hogy ez legyen az első kislemez a korongról. Mississippi mocsaras vidékeiről szólt és egy csapat sárban bujdosó és menekülő gengszterről, akiket kutyákkal üldöznek. Amíg szólt a szám, levettem a fülhallgatót egy percre, felálltam és kinyújtóztattam a tagjaim. Miután visszaültem, beleittam a sörömbe, amit még a felvétel előtt hoztak be - természetesen alkoholmentes volt. Félrehúztam a szám, de nem adtam más jelét nemtetszésemnek. Jó oké persze, értem én, ez mégis csak egy stúdió, de én meg egy rocksztár vagyok, b*zd meg!
Ismét felraktam a fülhallgatót és kiélveztem az utolsó taktusokat, majd mikor vége lett, Steve megint megnyomta a gombot és az ajtó feletti lámpa felvillant.
'- Ismét itt vagyunk kedves hallgatóink, ha valaki lemaradt volna, itt ül velem a stúdióban Johnny Dotson a Cadillac Bloodból. Eddig a zenéről beszélgettünk, de most picit magánéleti vizekre eveznénk, mert úgy tudom Johnny, nem csak a zenében vagy sikeres, hanem van egy jól menő saját vállalkozásod és két szép kisfiad is. Mesélnél róluk?
- Hogyne Steve. Bár igazából nem nevezném valami nagy vállalkozásnak, de ugye az embernek el kell foglalnia magát két album és a turnék között, szóval az otthon henyélés helyett inkább a Sailor Rose-ban lógok és henyélek - nevettem fel, amihez Steve is csatlakozott - Igazából az egy tetoválószalon a huszonnegyedik és háromszázhetedik utca sarkában, illetve ott van még a Ring of fire is, amit szintén én viszek, az meg egy zenebolt és hangszerbolt egyben.
'- Aha-aha... - bólogatott Steve úgy, hogy a rádióban is hallják - Ez a két téma azért, szerintem leszögezhetjük, hogy nem áll távol tőled. Nehezen tudnálak elképzelni a Subway-ben szendvicseket készíteni.
Felnevettem.
- Meglepődnél, de dolgoztam már ott, igaz nem a Subway-ben, hanem a Naughty Dog-nál. Készítettem a hot-dogokat, aztán ha az egyik vendégnek nem tetszett az arca, meglocsoltam egy kis extra chilivel. De ott nem tolerálták olyan jól a lógást, mint a jelenlegi főnököm - vicceltem ismét. Kezdtem egyre jobban érezni magam, szinte már-már elememben voltam. Azért persze hiányzott még egy-két löket RENDES sör, vagy Jack Daniel's.
'- És a fiaid? Ha jól értesültem, a két fiad Michael és David éppen 6 évesek, de máris megszállott zene- és tetoválás rajongók. Be szoktad őket vinni a vidd-el-a-fiadat-a-munkahelyedre-napon?
- Hat és fél évesek - javítottam ki Steve-t - Igazából gyakran lógnak ott, ha én is ott vagyok.

'- És szeretik az apjuk zenéjét?
- Persze! Igazi kis ördögfiókák, néha olyan lemezeket hoznak elő, hogy ez milyen jó, hogy még nekem is majdnem leviszi a hajam, ők meg ugrálnak rá és sikítoznak. De most tényleg, képzeld el a legbetegebb hörgős black metal-t, amit hallottál és szorozd meg kettővel... állatok ezek a kölykök, komolyan. De mindennél jobban imádom őket.
'- A zenénél is jobban? - kérdezte Steve. Hát Steve, b*zd meg a keresztkérdéseidet! Totál lefagytam egy pillanatra, de aztán összeszedtem magam és válaszoltam:
- Nem tudnék választani köztük és a zene között, de szerintem nem is kell, mert az egy teljesen másféle szeretet és rajongás, amit a fiaim iránt érzek és megint más, amit a zene iránt. Az biztos, hogy egyik nélkül sem tudnék élni.
'- Korrekt válasz - mosolygott Steve és biccentett felém - És ezzel a végére is értünk a mini-interjúnak, szóval kedves Erisbourne-iek, ha látjátok Johnny-t az utcán, nyugodtan kérjetek tőle egy autogramot, vagy akár egyből magatokra is tetováltathatjátok. Búcsúzóul most következzen még egy szám a Down on the road... albumról, Johnny, neked köszönöm, hogy itt voltál, Önök pedig, kedves hallgatóink maradjanak velünk, nemsokára jön az útinform, majd a hat órási kívánságműsorral folytatjuk tovább. Köszönöm, hogy velem tartottak, Steve Richardson-t hallották a 4Bourne Fm-en. És most... Showdown!

Előtörténet elfogadva! Lakhelyed a Fayland lakópartk/A/19 - Dotson lakás.

Jó játékot!