Előtér

Belépve a látogatók az előtérben találják magukat, ami már lényegében a Pub központja is. Itt található a pult, rengeteg boksz padokkal és asztalok székekkel.

Miután Loki leparkolt a szuper behemót Bertával... na jó, várjunk, azért az ennyire nem volt egyszerű. A Seamoor környéke mindig totál tömött, nincs parkolóhely... szóval kénytelenek voltunk vagy két utcányira parkolni a Pubtól... tök gáz. Le kellett sétálnunk a távot, de végre szerencsésen megérkeztünk. Beléptünk az előtérbe, rögtön le is csaptunk egy szabad asztalra... úgy tűnik, kicsit korán érkeztünk, mert amúgy mindig tömött a hely. Mondjuk azért nem volt halott a buli vagy ilyesmi, de találtunk helyet szóval... azon nyomban, hogy leültettem Lokit, a pultnál kikértem hat korsó sört. Visszavittem az asztalunkhoz, Lokival koccintottunk és nekiláttunk az első korsóknak. Olyan jól esett végre egy kis nedű... elégedetten nyeltem, majd beletúrtam a hajamba és nagyot nyújtóztam ültömben. Loki rágyújtott és én is követtem a példáját.
- Jó végre megint itt lenni... - mosolyodtam el. Már egy ideje nem volt alkalmunk lejönni, szóval ez most kifejezetten jól esett... kicsit kikapcsolódunk. Azért remélem, nem fog olyan szerencsétlen véget érni a mai este, mint amikor legutóbb itt voltunk... khm, hát igen, tudjuk az hogy végződött.

Ma kicsit megmakacsolta magát az én kis Bertám de végül sikerült beficcenni egy parkolóhelyre (pár utcányira a Seamoortól), kis híján szétlapítottuk az előttünk álló kocsit de az én aranybogárkám végül megkegyelmezett. Elbaktattunk az uticélunkig, az út viszonylag csendesen telt tekintve, hogy én egész végig az üveg száját csókolgattam.
Meglepetésemre volt hely a pubban, nem is akármennyi. Általában dugig van szakadt ipsékkel meg szaftos p£ncikkal de most ahhoz képest alig voltak. Leültünk egy üres asztalhoz, Cher máris intézkedett. Az asztallapot bámulva felsejlettek a jóöreg emlékek legutóbbi kalandunkról a Seamoorban. Közben Cherry már meg is érkezett hat korsó sörrel, gyöngyszem ez a nő. Még egy bigét sem láttam ilyen ügyesen egyensúlyozni hat korsó sört . Hiába, ő az Én kis Cherrym!
- Mi az, hogy... - kacsintottam egy elhaladó szőkeségre majd hátradőlve a székben a plafon felé fújtam az imént meggyújtott cigaretta füstjét. Azután megpillantottam a söröket és olyan mohón kaptam feléjük, hogy az egyik korsó tartalmának a felét sikerült a gatyámra lötykölni.
- Bąsszameg. - mordultam fel cigarettával a számban, szerencsére még az is hintett egy kis hamut a gatyámra. Pont úgy néztem ki mint aki behugyozott...
- Éljen! - emeltem fel végül a korsót, hozzákoccintottam Cheréhez majd rácuppantam az aranyló nedűre.

Miután koccintottunk - bár egy kis fáziskéséssel - eljutott a tudatomig, Loki milyen frankós leöntötte magát... de úgy pankosan! Nem bírtam benn tartani a feltörő gurgulázó nevetéstől meghabosodott sört, az összepréselt ajkaimon és az orromon keresztül spricceltem vele kifelé... szerencsére annyi lélekjelenlétem azért volt, hogy elforduljak Lokitól jobb oldalra, így a spriccel egy szelídnek nem igazán tűnő, inkább vastagabb, mint magasabb, kopasz izomtömeget sikerült telibe kapni.
Röhögni kezdtem. Harsányan, visítva, füleknek erősen bántón. Az asztalt csapkodtam ahogy felsejlett előttem Loki arca abban a nanoszekundumban, mikor magára löttyintette a sört... plusz még ez a saját spriccelős műsor...

Nem bírtam abbahagyni. Loki próbált csitítani, de ő is elkezdett kacagni, az egész annyira velőtrázó volt, mintha a diliházból szabadultunk volna. És nem volt megállj. A sör végigcsorgott az arcomon, rá a ruhámra, becsusszant a kebleim közé, még néhány hajtincsemre is jutott, ami így az arcomhoz ragadt.
Nagy nehezen abbahagytuk a vihorászást és akkor jutott el az agyamig, hogy telibe kaptam a sajátos nyál-sör (feltehetően takonymentes) keverékemmel egy olyan igazi balhés arcot. De nem nagyon foglalkoztam vele egyelőre... nem azért jöttem, hogy bunyót kezdeményezzek. Persze, ha őt ez nagyon megviselte, meg fogom védeni magam. De most inkább gyújtottam még egy cigit ahelyett, ami éppen a számban volt, mikor fröcsögtem és újra belekortyoltam a sörbe, bár egy-két kuncogás még mindig feltört és habos bugyborékot vert a korsóban.

Alig csillapodott hullámzó kacajom, megcsörrent a telefonom. Carmen hívott, azonnal kikerekedtek a szemeim és elszállt belőlem a hülyéskedésnek még a szikrája is. Felvettem és komolyan, határozottan szóltam bele.
- Igen Carmen? Ühüm.... ühüm... oké. Fél óra és ott vagyok - majd letettem és Loki felé fordultam.
- Most muszáj elmennem, Carmennel valami fontosról kell beszélnünk - néztem rá jelentőségteljesen, hogy tudja, komoly a helyzet. Bólintott, megértette. Azután összeszedtem a cuccaim, nyomtam az arcára egy cuppanós puszit és egy gyors ölelés után kiviharzottam, de közben még visszakiáltottam:
- A söröm a tiéd, bátyus, jó szórakozást! - azzal eltűntem az ajtóban. Kint leintettem egy taxit és már tartottam is a Newsilver Barrow-ba.

//Newsilver Barrow kávézó//

Magam előtt terelve a gyerekeket bementem a Seamoor Pub-ba. Muszáj volt innom valamit most a játszótér után, ember, ezt nem lehet ép ésszel kibírni... meleg is volt, a gyerekek meg úgy tűnik kimeríthetetlen energiaforrással rendelkeznek... kértem magamnak egy Jack Daniel's-t jéggel, meg hozzá egy sört, a gyerekeknek meg egy-egy pohár kólát. Egy asztalhoz, vagy boxba akartam ülni, de Mikey és Dewey ragaszkodtak a pulthoz, mert hogy ott van mogyoró. Bár a bárszékre nekem kellett őket felraknom, mert túl magasan volt, hogy felmásszanak...
- Na jó van kis gengszterek, de most már kuss, amíg apuci leküldi ezt az.... izotópos italt - dörzsöltem össze a tenyereim, majd az ajkamhoz emeltem a hidegtől bepárásodott poharat.

Cher a produkciómat követően sört és sörhabot köpködő szökőkúttá változott. Úgy kacagott, hogy majdnem belefulladt az italba, közben telibe is kapott a nyállal keveredett nedűvel egy nagydarab fickót. Először érzékelve a vészt megpróbáltam csitítani Chert de aztán magam sem bírtam tovább. Ez a műsör elég komoly volt...
Szóval legalább vagy 10-15 rohadt percig röhögtünk az asztallapot vagy éppen azt ütögetve ami az utunkba került. Végül is a jelenetet Cher telefonjának csörgése zárta le, legalábbis részemről. Carmen hívta...
Miután véget ért a beszélgetés Cher továbbra is komoly arccal pár szóban felvázolta a helyzetet. Ez persze nekem bőven elég volt, ha munka van akkor munka van. A kis húgocskám még búcsúzóul nyomott egy csókot a képemre aztán nekem adományozva a maradék 4 korsó sört lelécelt.
- Gyertek kicsikéim. - dörzsöltem össze a tenyereimet közben nyelvemet kiöltve. Szemeim több mint valószínű úgy csillogtak mint egy gyereknek aki megkapja a karácsonyi ajándékát. Kinyújtottam a kezeimet és magamhoz öleltem a söröket. Az ezt követő 15 percben folyamatosan vedeltem, pokolian jól esett. A zsebemben lévő whiskyevel töltött laposüvegből is kifacsartam az utolsó cseppeket majd úgy döntöttem odamegyek a pulthoz, hogy kikérjem a következő kört.
Egy darabig még ott ültem, nem tudom meddig nem tűnt túl hosszú időnek. A pultot fixíroztam, mérlegeltem a lehetőségeimet. Kb. 15-20 lépésnyire volt a boxtól a célpont, mély levegőt vettem és két szőke fejpárra kezdtem el koncentrálni. Eléggé izgőmozgó és piciny célpontok voltak de legalább kitűntek a tömegből. Így biztosan nem tévesztem el a paradicsom kapuját. Gondolatban felhúztam a gatyámat és a kézfejembe töröltem az orrom, utóbbi nem tudom megtörtént e de nemsokára már álltam, méghozzá a két virgácsomon. Az első pár lépés meglepően könnyen ment, úgy éreztem mintha lebegnék, csak suhanok a padló felett. Csinos fehér ruhás angyalka vagyok, glóriával meg minden szarral ami kell.
Nem tudom mennyire lehettem a pulttól amikor belebotlottam egy párba, konkrétan a lányba. Ahogy nekidőltem ösztönösen védekezésképpen felemeltem a kezem így a tenyereim méretes mellein landoltak, nem is kellett több már jött is volna az atyai pofon a mellette héderező férfitól de szerencsére a részegek istene velem volt. Elhajoltam így a saját csaját törölte képen aki a váratlan mellfogdosós história után még jobban elkezdett sikítani. Kihasználva a zűrzavart igazi patkány módjára osontam oda a pulthoz, szürkén és láthatatlanul. Közben hallottam ahogy egy másik nagydarab fickó beszól a párnak, rápirított mert nyekergett a kancája. Háttal a pultnak támaszkodva, bár inkább kapaszkodva belé elmosolyodtam. Kikerültem a képből méghozzá annyira, hogy nemsokára a pár és a "beszólongató", haverjaival együtt távozott. Valószínűleg ezt lerendezik az utcán.
Diadalittasan fordultam meg és emeltem kezem, hogy magamra vonja a pultos lány figyelmét. Ekkor vettem csak észre, hogy egyenesen rám néz...valószínűleg már jó ideje. Megköszörültem a torkom és a lehető legészrevétlenebbül, komótosan, lassan leeresztettem a kezem.
- Whiskyt...- találtam meg végül a hangom de azért egész rövidre fogtam. A lány úgy döntött nem kérdezősködik megfordult és már nyúlt is a whiskyért. Oldalra tekintve egy széles vállú fickót pillantottam meg, aztán a... gyerekeit?!
- Aztakurva!- hangzott el egybefolyt szavakban döbbeneten.

Miután felhörpintettem a whiskey-t, a sörömbe is beleittam és megszállt az isteni nyugalom. Jól esett a hűs nedű ezen a forró és "akció-dús" napon. Miután helyreállt a belső békém, kértem egy tálba kis jeges vizet és néhány papírtörlőt, szerencsére a kedves pultos lány adott. Mikey-nak a térdén lévő véres és nem enyhén koszos sebet kellett tisztítgatnom, bár nem segített, hogy közben egyfolytában sziszegett, hogy csípi... nem volt vészes, csak egy horzsolás, sosem kerítettem ennek nagy feneket. Gyerekek, túlélik. Dewey-nek az orra alatt volt még egy pici megszáradt vér, azt törölgettem le róla, de egyébként már nem vérzett.

Nem egyszerű sztori ez sem, Dewey elgáncsolta Mikey-t, mikor a játszótéren bunyóztak és az felé futott, ekkor horzsolta le a térdét. Aztán Mikey meg odament a testvéréhez és lefejelte... de úgy pankosan!, ekkor kezdődött az orrvérzés. Aztán odaszaladtak hozzám papírzsebkendőt kérni és szent volt a béke... úú b*zd meg, állatok ezek a kölykök, mindig ezt mondom. Most is, ahogy még izzadt homlokkal mohón kortyolták a kólát és dobálták egymást mogyoróval meg a véres-koszos papírtörlőkkel... én hülye meg még kólát vettem nekik, pedig a cukortól mindig bevadulnak... most mégis elmosolyodtam, végigsimítottam szőke fejükön, mire fogatlan vigyort villantottak rám. Na ná, hogy az első foguk is, szinte egyszerre esett ki.

Már-már idilli volt a kora este a kocsmában a két kölyökkel, de sajnos hamar megtörte ezt a képet egy kisebb balhé meg visítozás, én morogtam magam előtt a sörbe, a gyerekek meg kifordultak a bárszékkel, nyújtogatták a nyakukat és tátott szájjal figyeltek, hogy mi lesz ebből. Dewey-nek kicsöppent a nyála.
- b*zd meg fiam, a k*rva életbe, csukd már be a szád, b*zd meg! - azzal egy határozott mozdulattal letöröltem a nyálát az álláról, majd a kezébe nyomtam a papírtörlőt. Ő is áttörölte még egyszer, majd a pólóját is, aztán csak úgy ledobta a földre. A szemeim lecsukódtak, majd odaszóltam a pultos lánynak:
- Mindjárt összeszedem...
És akkor egyszer csak valaki mintha megszólalt volna. Oldalra fordítottam a fejem és az első dolgom, mint egy atyai reflex az volt, hogy rápirítsak:
- Hogy beszélsz a fiaim előtt b*zd meg?! Vigyázz a szádra! - kezdtem el egyből "keménykedni", mert hát na, a fiúknak meg kell mutatni, hogyan viselkedik egy igazi férfi ahelyett, hogy hagyja kicsöppenni a nyálat a szájából...

A tag elég keményen nekem ugrott, úgy brummogott mint egy ruszki traktor. Először csak értetlenül felvontam a szemöldököm aztán ismét a kölykökre néztem.
- Elnézést apuci - mondtam végül széles vigyort villantva az ipsére. Ekkor láttam meg a karján lévő tetkókat, különösen szép munka volt mind.
- Ez ez... - itt tartottam egy kis szünetet, hogy összeszedjem magam - szép. - zártam le végül bólogatva. Közben meg is érkezett a whiskym, felnéztem a lányra. Ez most komoly? Mi vagyok én törpe patkány, hogy csak egy falásnyi whiskyt kapok?! Morcosan hajtottam fel végül a pohár tartalmát és már löktem is a csaj felé.
- Ha lehet most tele töltsd - gesztikuláltam hevesen és már vissza is fordultam a fószerhez.
- Elég ismerős fejed van - néztem rá elgondolkozva ám nemsokára feladtam. Rájöttem, hogy ennyi finomság után még azt se tudnám megmondani van e rajtam alsógatya. Na jó, azért ennyire nem voltam részeg csak picit bekaptam. Sőt...csupán becsiccsentettem.
- Mindig a - biccentettem a két gyerek felé, hogy ne keljen kimondanom a gyerek szót - szóval velük jársz kocsmázni?

Úgy tűnt, az ismeretlen alak feltett szándéka, hogy hozzánk csapódik. Mikor azt mondta, apuci, homlokom ráncolva néztem rá, a srácok meg elkezdtek nevetni. De nem csak egyszerűen elkezdtek... KITÖRT belőlük, úgy, ahogy csak a gyerekekből tud kitörni egyről a kettőre, fülsiketítően hangosan. Próbáltam csitítani őket, pisszegtem, végül aztán abbahagyták.

Az emberünk meg megdícsérte a tetkóimat... legalábbis csak reménykedni mertem, hogy nem az izmaimra, vagy az alkaromon lévő szőrre mondta, hogy szép. Bár meg kell hagyni, nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy a szándékai tisztességesek velem szemben. Mert hát... végül is ki tudja, nem ismerem a tagot, simán lehet, hogy homár a csávó.
A fiaim bezzeg egyből ráharaptak a témára, büszkén kihúzták magukat és foghíjas vigyort villantottak.
'- Nekem is van! - húzta fel pólója ujját Mikey, hogy megmutassa a hüvelyknyi pókemberes tetoválást a vállán, amit a kedvenc rágógumijuk mellé csomagoltak.
"- Nekem is! - kontrázott Dewey és ő is felhúzta a ruhaujját a vállán, ahol szintén volt egy pókemberes tetkó, alatta pedig egy piros almából kibújó és vigyorgó zöld kukac.
'- És a bácsinak is van!... - kerekedtek ki a szemei Mikey-nak, majd Deweynak is és elkezdték vizsgálgatni a bőrén a tintát.
Elmosolyodtam, hogy rácuppantak a srácok erre az ismeretlen, szokatlan külsejő tagra. Valahol szívet melengető, hogy a gyerekek mennyire közvetlenek tudnak lenni még az idegenekkel is. Mikor a srác kikérte a következő italát, "ezúttal tele", már nyúlt is a tárcájáért, de odaböktem:
- Hagyd csak, a vendégem vagy. Én is kérek még egyet. Mikey, Dewey, kértek még kólát?
’- IGEEEEEEEN! - üvöltötték egyszerre a fülembe, teljesen lázba jöttek még a gondolattól is. Mikor megkaptuk az italunkat, koccintottam a csávóval, a gyerekek meg egymással, ezzel leutánozva a mozdulatot. Aztán nyújtották felém is a kólás poharat, bár rájuk kellett szólnom, hogy két kézzel fogják, mert különben zihez, hogy összetörik. Hozzákoccintottam a kólájukhoz a whiskey-met, azután a bácsi felé tartották, hogy ő is tegyen így.

Mikor a srác azt mondta, ismerősnek tűnök, felhorkantam.
- Na ne beszélj... - tettettem meglepettséget.
'- A papa rokker! A papa nagy rokker! Benne volt az efembe! - újságolta Dewey, bár nem voltam biztos benne, hogy az emberünk megérti, mi az az efem... Dewey így hívta a rádiót, mert a legtöbb csatorna neve FM-el végződött és ő a kettő közt különleges kapcsolatot talált.
A csávó következő kérdésén meg már csak röhögni tudtam és persze tovább poénkodni:
- Nekik talán nem jár ki egy kis szórakozás? - majd a fiaim felé fordultam és mindkettőjük apró tenyerébe néhány negyeddollárost szórtam - Na menjetek kis szarosok, csocsózzatok, ha feléritek az asztalt!
Néhány "Juhééééj!" és "Jeeeee", meg közben az a kukacoskodós mozgás, aztán már le is emeltem őket a bárszékről, azon nyomban elszaladtak a csocsóhoz. Összeszedtem a szétdobált papírzsebkendőket, a pultos lány pedig odatartotta a kukát nekem a pult fölött, hogy kidobhassam. Eztán kettővel közelebb ültem a csávóhoz, mert eddig a gyerekek ültek közöttünk és végre alkalmam nyílt bemutatkozni.
- Johnny Dotson vagyok - nyújtottam felé jobbomat - Ők pedig az ikerfiaim voltak, Michael és David.

A kölykök olyanok voltak mint egy nagy adag fejfájás. Állandóan ugráltak és pörögtek meg visítoztak. A maguk módján nyilvánvalóan aaranyosak voltak de az ilyen pillanatokban mindig meggyőződöm róla, hogy soha nem akarok gyereket. Az ki van csukva.
- Ja, jófejek vagytok - mosolyodtam el a "mutassuk meg amink van" játékon. Pókember és alma kukaccal, ez aztán fájhatott ecsém. A gyerekek rákattantak az én tetkóimra is, képzelem mi lesz itt 10 év múlva. Valószínűleg mindketten követik majd az apjukat, nagyon helyes.
Gondoltam ha már ennyit nyaggattam szegény pincérlányt kifizetem a piát csak, hogy érezze a törődést de ekkor az ipse odabökött nekem és felajánlotta, hogy kifizeti helyettem.
- Hé, kösz - néztem rá kicsit tán túlságosan megdöbbenve de aztán rendeztem arcvonásaimat. Hiába az alkohol kihozza az emberből az őszinteséget, há' nincs mit tenni. Közben szerencsésen megérkeztek az itókák úgyhogy én már kaptam is a pohár felé, koccintottunk a taggal aztán a gyerekek is meglóbálták előttem a kólás üveget. Követtem hát, feltehetőleg az apjuk példáját és koccintottam velük.
- Rokker?! Azta büdös, nem gondoltam volna - vigyorodtam el. Valószínűleg valami plakáton láthattam az arcát.
- Oké ott a pont - nevettem az ipse válaszán. Legalább van humora, megszívtam már párszor, hogy szerencsétlenül olyanokhoz csapódtam akik csak költeményekről meg novellákról beszélgettek. Rohadt unalmas volt. Nemsokára leléceltek a gyerekek, csocsózni. Sikítozva szaladtak az asztalhoz én meg egyre inkább úgy éreztem, hogy sajnálom, hogy nem ő volt az apám. Jó jó, ezt töröljétek vagy vágjuk ki... elég buzis nem?! Csak az alkohol beszél belőlem gyerekek.
Az ipse összeszedegette a szemetet a gyerekek után aztán meg odaült hozzám, hogy meghitt közelségben lehessünk. Nyilván nem, csak nem akarta túlüvölteni a zenegépet bár amekkora nyaka volt biztosan ment volna neki.
- Örvendek, Loki - ráztam meg a felém nyújtott mancsot és közben bólogattam, hogy vettem a kölyköket is.
- Elég pank ez így, mármint... gondolom ezeknek a zsiványoknak nem titkolt szándékuk, hogy olyanok lesznek mint apuci - állapítottam meg a nyilvánvalót.
- Te Johnny milyen bandába játszol. Szerintem láttalak egy plakáton de bevallom őszintén már fogalmam nincs, hogy mi a nevetek. sz*r ha az embernek ilyen fiatalon nincs memóriája - húztam félre a számat majd egy emberes adagot lenyomtam a whiskyből. Az finoman végigégette a torkom, ezt az érzést annyira imádom. Asszem alkoholista vagyok...

Miután a csávó is bemutatkozott Loki néven, felé emeltem a söröskorsóm, az alján még volt egy kicsi.
- Hát akkor, Isten-Isten- azzal lehajtottam a maradék folyékony kenyeret. Közben Loki megjegyezte, mennyire hasonlítanak rám a gyerekek, már ami a beállítottságukat illeti, én pedig csak bólogattam.
- Na ná hogy! Legalábbis csak remélem, hogy nem olyanok lesznek, mint az anyjuk a csipkés terítőivel meg masnis díszpárnáival... na jó, ez így kicsit kontár szöveg, mert Rosemary, a volt nejem nem ilyen... csak egy büdös Kentucky-i r*banc - vontam vállat.
Mikor rákérdezett, melyik bandában játszom, elmosolyodtam.
- Szóval felismertél? Khm... pornószínész vagyok. Ráadásul állat-pornós... a rokker igazából rák-er. Rákokat baszok... és te nézed ezt, ember... te beteg, perverz állat!- hazudtam a szemébe full komoly arccal, de aztán nem sokkal később kitört belőlem a nevetés - Á, nem, ráhibáztál öreg. Cadillac Blood - világosítottam fel, majd kikértem még egy kör whiskey-t meg sört.
- Van még kb. 35 dolcsim... de ezt ma eliszom- mondtam.
 
Még néhány pohár után, mikor már egészen kapatosak voltunk Lokival és kiveséztük az élet nagy dolgait - a zenét, a legjobb numerákat és a buzikat – gondoltam hátramegyek és megnézem a srácokat és... hát igazából hugyozok egyet. Loki persze jött velem, bár a bárszékről lemászás mindkettőnknek okozott némi koordinációs nehézséget, de végül sikerült. Az ikrek már nem csocsóztak, hanem két fiatal csajjal biliárdoztak. Szeretnék én is gyerek lenni b*zd meg... csak úgy tapadnának rám a csajok, mert kicsi vagyok és édi...
De láttam a srácokon, hogy már elég fáradtak, késő is volt gyerek-idő szerint, sőt, abszolút késő. A fél 11 nincs is rajta a gyerekek óráin. Haza kellene vinnem őket... de sajnáltam, mert nem akartam, hogy vége legyen a bulinak.
 
Miután végeztünk a dolgunkkal Lokival és visszamentünk a gyerkőcökhöz, összecsaptam a kezeim.
[color=moccasin- Na jól van kölykök, ezt még fejezzétek be gyorsan, aztán megyünk[/color]- tájékoztattam őket a következő programról, mely egyben a befejező lesz.
'- De neeeeee.... - fogta nyávogásra Dewey, mellette pedig az öccse beleásított az éterbe, de akkorát, hogy szinte bekapta az egész biliárdasztalt, sőt, a bárt csajostul, Lokistul és alkoholista motorosokostul... úúú bazd, ez ám a szó!
- Mikey b*zd meg, hányszor mondtam már, hogy ha ásítasz b*zd meg, tedd már a kezedet a szád elé! - pirítottam le, bár a beszédem kicsit már meg-megakadt néhol - Na, nincs apelláta gyerekek, hazamegyünk, fürdés, alvás. Apuci még lenyom egy kör finomságot Lokibácsival, de vigyázzatok, szemmel tartalak ám! Nincs második játék! Ott leszek a pultnál.
Azzal megkértem a hölgyeket, hogy ha végeztek, tereljék már oda ezeket az akasztófavirágokat. Gyerekkel jól lehet csajozni, de most nem állt rá a szám, azért kicsit mégis jobb, ha nincs veled a gyerek.
 
Lokival visszamentünk inni, kikértük a whiskey-ket, majd koccintottunk.

- Figyu má’ Loki... nincs kedved eljönni hozzánk? Gyorsan lecsutakolom a kölyköket, lefektetem őket, aztán... miénk az este. Bebaszunk oszt’ iszunk tovább! - nevettem. Reméltem, hogy igent mond, mert eddig elég jó arcnak tűnt és nem akartam, hogy a buli máris meghaljon, de haza kellett vinni a kis anyaszomorítókat.

Elég hamar kiderült számomra, hogy Johnny már nem nős. Megjelent előttem egy ráncos, ősz, ritkás hajú öregasszony képe. A testén megannyi bibircsókkal amikből hosszú szőrszálak meredeznek ki. De amint ivótársam váltott a csipkés terítőkről a r*banc szóra már egy formás lökhárítójú, vörösre festett ajkú, csábos pillantású nő jutott eszembe.
- Ez azért összességében nem olyan vészes - állapítottam meg de aztán a képemre fagyott a mosoly. Pornószínész?
- Asszem lebuktam. Bírom a rákereket... - húztam félre a számat aztán közösen röhögtünk bele az éterbe. Persze utána tisztázódott a félreértés mire én a whiskyt kortyolgatva bólogattam. A pénzügyekre legyintettem.
- Na aggódj haver, van egy pár üveg kiváló házi pálinka a kocsimban - bólogattam elégedetten ahogy a lőrékre gondoltam.

Miután minden értelmes témán (nők, pia, buli, sz$x és zene) átrágtunk magunkat mindketten elindultunk a mosdóba. Elég nagy nehézséget okozott lemászni a bárszékről viszont a mellékhelységig egész simán eljutottam. Legalábbis úgy éreztem de a valóság nem volt ilyen szép. Többször is megkerültem az asztalokat, jó pár kilométert leróttam mire kiereszthettem a fáradt olajat. Az viszont baromi jól esett.

Arra eszméltem, hogy a gyerekek mögött ácsorgok két méretes dudát bámulva. Azért a melleket néztem mert a hozzá párosuló arc igencsak rusnya volt. Azt mondják, hogy minden nőn van valami gyönyörű és koncentráljunk arra amije az...vagy valami hasonló. Mindenesetre én abszolút arra koncentrálok. Végül gondolatban megráztam magam és rákoncentráltam az eseményekre. Egy adag huzakodást követően visszatértünk a bárpulthoz. Hála az égnek!

Útközben jött egy sms Chertől melyben az állt, hogy ma ne éjszakázzak otthon. Mintha csak a sors akarta volna így az üzenet elolvasását követően Johnny felajánlotta, hogy tartsak vele. Természetesen nem csak ezért mondtam a következőt Johnny vállára rakva az egyik kezem:
- Megtiszteltetés lenne - néztem halálosan komoly tekintettel az ivópajtás szemeibe majd együtt nevetve folytattuk az ivást.

Loki igent mondott a felajánlásomra, mire én egy hangos "Hejj!" kurjantással feleltem és aztán összeborultunk. Bírom ezt a csávót. Miután végeztek a gyerekek és mi is végeztünk Lokival még néhány pohárkával az idő elérkezettnek látszott, így nem enyhén imbolyogva elindultunk, a gyerekek pedig két hatalmas ásítás közben azt hiszem rajtunk röhögtek, ahogy el-elcsukló hangon rákezdtünk az ismert nótára, miközben hazafelé meneteltünk:
- Yesterday. All my troubles seem so far away...

//Fayland lakópark / A/19 - Dotson lakás//

A nagy örömködést követően folytattuk a vedelést. Whisky, sör, vodka, pálinka és további finomságok csorogtak le sorra a torkunkon. Mire odahozták a kért utánfutókat már nehezen álltunk meg a lábunkon de mire odaérünk Johnnyékhoz úgyis készen állunk a következő adagra. "Fogtuk" hát a kölköket és elindultunk kifelé néha egymás vállára támaszkodva. Kurjongattunk meg énekeltünk mint a fába szorult férgek végigmenetelve a főúton. Az ördögfiókák meg félig már álomba merülve nevetgéltek rajtunk... mi lesz itt ha még ezek is felnőnek. Aztak€rva!

//Fayland lakópark/ A/19 Dotson lakás//

Loki valamit szórakozott a hajammal, nem tudom, lehet hogy a fejemre tekerte az övét, de miért tekerné az övét a fejemre? Hangosan vijjogva toppantunk be a Seammoor-ba, út közben követett minket egy mentő. Bár ez tudom nem valószínű, mert gyalog is jöttünk, meg ugyan miért tette volna, de nekem akkor is úgy tűnt. Ismétlem: durván be voltunk kenve. Valószínűleg ezért is tűnt olyan furcsán szürreálisnak minden.
Loki kikért egy kör whiskey-t meg sört én meg kitéptem a kezéből a gumikacsát, amit út közben összeszedtünk és a pultra csaptam. Felsípolt.
- Ezzel fogunk fizetni! - vigyorogtam a pultos lányra.
A következő pillanatban meg már egy marcona őr taperolta a karom és valami olyasmit mondott, hogy tilos félmeztelenül bejönni.
- Hé, de ne máár! - nyávogtam, mint egy kib*szott macska.

Utána kiesett egy rész, de azt hiszem megittuk a whiskey-t, rajtam meg volt egy egyszerű, fekete melltartó. A bizti-boy már nem állt mellettem, csak gonoszul, kicsit talán irigyekdve méregetett a bejárattól, a pultoscsaj dekoltázsán meg ott volt egy eredeti Johnny Dotson. Mármint aláírás. Mármint tollal...
- Mi...? - néztem Lokira, hátha ő meg tudja magyarázni az eseményeket.

Dülöngélve jutottunk el a kijelölt kocsmáig, hibátlanul érkeztünk meg a pulthoz s én már ki is kértem az első kört. Johnny kikapta a kezemből a gumikacsát, rávágta a pultra és közölte, hogy ezzel fogunk fizetni. Gyorsan odakaptam, hogy megmentsem a kacsát.
- Szó sem lehet róla – néztem rá morcosan és gyorsan a farzsebembe gyömöszöltem a veteránt. Közben egy hatalmas kétajtós szekrény lépett oda hozzánk. Az volt a problémája, hogy Johnnyn nincs póló.
- Persze te hüly€ mert az rajtam van! – húzogattam a szemem előtt a kezem jelezve, hogy elment az esze. Ekkor megragadta a tarkómat, hogy kitessékeljen de Johnny hősiesen felordított.
’- Hé hé! Szerzek én ide...most...ezt... – dadogott össze vissza majd odafordult a pincérlányhoz. Szerencséjére a csaj nagy Dotson rajongó volt így egy aláírás fejében átadta neki a MELLTARTÓJÁT! A szemeim gojóztak az elszabadult keblek láttán, csak úgy remegtek ahogy Johnny nyomatta rá a printet. Aztán a csávó felkapta a melltartót, satnyán üresnek tűntek a kosarak de legalább volt már rajta valami.
- Na mi van? Már nem fedetlen, te víziló! – mordultam rá mire jött volna az atyai pofon de a részegek Istene közbeszólt.
’’- Hagyd őket, igazuk van. – nevetett jóízűen a pultos lány. Végül a nagydarab pacák a szempillarebegtetés hatására feladta a küzdelmet. Lehet, hogy kupakolnak azért ez a nagy engedékenység. Pedig nem jó dolog keverni a munkát a magánélettel. Mondjuk ezekkel a cs*csökkel én is keverném... Johnny szakított félbe egy rövidke kérdéssel, úgy tűnik neki minden kiesett. Erre csak elvigyorodtam és hátbaveregettem.
- Nem fontos... nem fontos -  ráztam meg a fejem és már jött is a következő kör. Aztán a következő és a következő...

Loki csak annyit mondott, hogy nem fontos, én is megrántottam a vállam és ittunk tovább. Közben a melltartóban maradt feromonok, ami szerintem most olyan lehetett, mint a virágpor, beszivárogtak a bőrömbe, mert az egyik pohár whiskey után pozícióba vágtam magam, egyik feltartott kezemmel metálvillát ráztam, a másikat a csípőmre tettem és idegesítően magas, vinnyogós hangon sikítottam:
- Buli van, ribiiik!
Lokival nevettünk, de aztán mikor el akartam menni mellette, megbotlottam és földre is estem volna, de aztán, foglalmam sincs miért, de nem estem. Ellenben a fenekem Lokiénak nyomódott - bár azt sem tudom, miért álltam neki háttal - a kacsa meg felsípolt a farzsebében.
- Uppsz, bocsi - mondtam és csak néhány perccel utána jöttem rá, hogy nem is f*ngottam, csak a kacsa volt. De ezt az egészet már úgy érzem, nem is tudom megmagyarázni...
visszaérve Loki mellé lekönyököltem a pultra, majd rákérdeztem.
- T-te, Loki, ho... mi... neked, hogy a neved, vezeték?

A nagy ivászatban Dotson tejesen elvesztette az eszét én meg úgy szakadtam rajta, hogy majd kifolytak a szemeim.  Aztán valamiféle briliáns manőverrel állt elő, pont a hátam mögött állva fingot egy gumikacsa szerűt. Mindketten kissé értetlenül álltunk a sztorihoz de a végén, ugyan titkoltuk de rájöttünk, hogy a kacsa volt. Dotson ezután előállt egy furcsa kérdéssel.
- Nekem olyan... hát tudod csak úgy... – gesztikuláltam hevesen olyannyira, hogy p0fán vágtam saját magam.
- Szóval nincs – simogattam meg sajgó állkapcsomat. Közben úgy döntöttem leülök amit ismét egy sípolás követett... teljesen elfelejtettem a kacsát így ijedtemben felpattantam a pultra. Jött is a nagy tapsolás, zenegép felhangosítás a delikvensek részéről nekem meg nem volt más választásom, finoman elkezdtem táncolni. Előbb csak néhány óvatos csípőbillegtetéssel indítottam aztán elkezdtem belemozdulni testtel is. Alig telt bele 10 perc és istenesen benyomva ráztam magam, a piával teli poharak és az apró meg csak gyűltek körülöttem.

Úgy tűnt, a feromon elszállt és újra férfi voltam, rám is jött a fickós virtus... és akkor biz oda kell csapni! vagy kártyázni kell, vagy barkácsolni...
Mindenesetre Loki ön-állbavágást követő válasza, miszerint nincs vezetékneve nem volt kielégítő, ezért megragadtam a pólója nyakánál és ráordítottam:
- Ne kamuzz!
Szemeim kikerekedtek, akárcsak a nyakamon az erek, olyan voltam, mint egy díjnyertes bika. Nyálam Loki arcába fröcsögött, majd egy határozott mozdulattal megragadtam a pólóját, áthúztam a fején, bár egy rántással akartam elintézni, végül botladozva vagy fél percig szerencsétlenkedtünk... de elhatározásom nem lankadt, mikor végül lehúztam róla a pólót elkezdtem nyújtani, majd tépni, míg az anyag a varrásnál megadta magát és szétszakadt.
- WRÁÁÁÁH! - hirtelen vérengzős filmekbe illő, erős viking harcosnak éreztem magam, egészen kb. fél percig, míg Loki elkezdte előadni a Sakáltanyás magánszámát.
Onnantól én is ismét ribinek éreztem magam, mert egy ribivel lógok.

- Köszönöm, köszönöm! - rebegtettem szempilláimat miközben lesántikáltam a pultról. Leültem s csak ekkor tértem magamhoz, nem volt rajtam póló. Mintha a normál élet szabályai felcserélődtek volna felsejlettek előttem az oly' életszerű emlékek. Dotson addig ügyeskedett míg vad bika módjára letépte rólam a pólóját arcomat whiskyvel keveredett nyálával borította be.
- Dots... – ordítottam de már késő volt, a varrás megadta magát és a póló elszakadt.
- son... ez a te pólód volt - fejeztem be végül aztán egy együtt érző hátbaveregetést követően leültem. Előtte eszembe jutott még a kacsa is amit akkurátusan a poharaim mellé helyeztem. A nekem rendelt italokat elosztottuk ám ekkor ismét jött az óriás. Ránéztem majd elővettem egy nagy köteg pénzt, fogalmam sincs mennyi volt de a fäszi kezébe nyomtam.
- Ha odaadod a mellényedet akkor tiéd a pénz – üzleteltem vérbeli, sunyi patkány módjára. A fickó nem tudott ellenálni a csokor zöldhasúnak így átadta a mellényét amit én rögtön fel is öltöttem, kábé a térdemig ért. Olyan voltam benne mint egy esetlen kisgyerek, de legalább nem jöhetett ismét a „fedetlen test” dumával. Egyébként is, a tömeg engem akar.
- Disz iz dö bigining ov a bjútifúl frendsip – koccintottunk Johnnyval, a szavakat szinte teljesen egyszerre mondtuk ki.
- A franc, Johnny... – és ekkor megvilágosodva felemeltem a mutatóujjam – szeretnék egy Dotsont tetováltatni a pónim mellé.

Úgy tűnik, széttéptem a saját pólómat. Őzikeszemekkel bámultam a maradékát, elfektettem a kezemben, úgy tartottam, mintha legalább aranyból lenne.
- Állat vagyok... - rebegtem, majd megrántottam a vállam és a nyakam köré tekertem az anyagot. Ekkor jöttem rá, hogy Loki öve még mindig a fejem köré van tekerve... levettem azt is és keresztben a mellkasomon erősítettem a testemre. Így olyan voltam, mint Michelle Rodriguez a Machetében, egy szál cicifixben, töltényövvel. Kib*szott szexi vagyok és kívánatos.
Mikor Loki lemászott, a biztonsági őr már jött is oda zabot hegyezni, de Loki megoldotta, én meg csak néztem, mint borjú az új... mire is? Abszolút nem jutott eszembe...
- Mi vagy te b*zd meg, egy sétáló ATM? - kérdeztem, mikor Loki csak úgy simán megvette az őr mellényét. A hátulján az állt: Security. Felnevettem.
- Csak ne legyen ilyen nagy a mellényed, haver! - viccelődtem az ismert mondással, amit jelen esetben szó szerint is lehetett venni.
Ezek után egyszerre idéztünk a Macskajajból, majd összenéztünk, már-már szerelmes pillantással. Az alkohol összehozza az embereket, kiváltképp az állatabb fajtából, mindig ezt mondom...
- Megoldjuk - nyugtáztam, mikor bejelentette, hogy "szeretne egy Dotsont a pónijára". Tetoválás, aláírás, össze tudtam rakni. A póni a karja lehet, vagy a lába, vagy a háta, végül is, van aki virgácsnak hívja, vagy hátnak, vagy karnak... van, aki virgácsnak... ő póninak.

Az izgalom a tetőfokára hágott mikor Dotson kijelentette, hogy megoldható a tetkó dolog.
- Mi a p*csöm? Hát akkor mire várunk... ember... menjen a... csináljuk oszt' jóvan - ugrabugráltam. Addig addig pattogtam míg a gyomrom feladta. Jött az a tipikus érzés én meg felpattantam és megpróbáltam elr0hanni, mégsem akartam leokádni Johnnyt. Nem jutottam túlzottan messzire, csupán a  táncparkettig ahol is elrejtve a tömegben szépen kispriccelt belőlem a whisky... meg a többiek. Sebaj, legalább több fér.
Néhány sikkantás adta csupán jelét tettemnek, négykézláb kúszva settenkedtem ki a tömegből majd a pultnál felegyenesedtem. Méltóságteljesen töröltem bele az óriási mellénybe a számon maradt hányást majd lehuppantam és leöblítettem a témát egy jó whiskyvel.
- Asszem menni kéne -  azzal felemeltem a kezem és még vettem két üveg piát. A szemem sarkából láttam közeledni a nagy darab Security-s mellény nélküli biztonsági őrt. Eléggé ránk cuppant a fürtöske...
- Hol csináljuk? - érdeklődtem izgatottan háborgó gyomromat egy-egy korty lőrével nyugtatva. Intettem a dagadtnak, hogy nyugi van megyünk.

//Ring of Fire - Sailor Rose//

- Ja, hogy most? - néztem Lokira, miután visszatért. Egyszer csak rohanva eltűnt valahová, addig én a pultos lányt tartottam szóval, illetve hát szavakat már nehezen formáltam, inkább csak szó-kezdeményeket. Végül aztán kértem némi tonicot, hogy picit tisztább legyen a fejem.
Loki sietősen akart távozni, végül is, gondoltam, aláírni biztos részegen is tudok... a tetoválást még nem próbáltam, de hát nem szabad h*lyén meghalni.
Elindultunk andalogva, út közben leh*gyoztunk néhány falat és fát, meg dudorásztunk. Szerencsére nem volt olyan messze, így lesétáltuk a távot. Még nagyobb szerencse, hogy nálam volt a kulcs. Bár az utcán sokan nevettek egy a szekus mellényét kihízott kis p*rbafingó és egy melltartós gorilla látványán, minket nem zavart, sőt... különlegesnek éreztem magam. És még mindig szexisnek.

//Ring of Fire - Sailor Rose//