Miami

Fantasztikus és közkedvelt tengerparti város Florida államban.

Másnap korán reggel érkeztünk meg Miamiba, a város még alig ébredezett. Miami... kellemes emlékek fűznek ide. Bulis emlékek, vad emlékek... elmosolyodtam magamban, míg a recepción vártam a szobákra. Persze megtehettem volna, hogy mindenki valami luxuslakosztályt kap, de nem akarom elkényeztetni a bagázst, még csak az hiányzik... így is hálásak lehetnek nekem. Jócskán hálásak. Sokuknak az életét mentettem meg tegnap este.
Végül a luxuslakosztályt magamnak vettem ki, egyedül, persze a többiek erről nem tudtak. Senkinek nem tartozom magyarázattal. A kezemben tartottam a végleges szobabeosztást, egy bizonyos szintig mindenkinek szabad választást adtam, ugyanis kétágyas szobákat vettem ki. Miután mindenkinek sikerült elhelyezkednie, leültünk a hallba és felolvastam a beosztást. Vevát persze magamtól osztottam Soraya mellé. Az úton úgy tűnt, azért tud rá vigyázni én meg féltettem a mi kis emberbarátunkat.
- Veva, Aya, ti egy szobában lesztek - fordultam feléjük, majd az utolsó párt is felolvastam. Morria volt rajta, az új lány és Cassandra, az egyik farkas.
- Morria, te Cassandrával leszel egy szobában.
Valahogy úgy hozta a sors, hogy mi öten egy asztalnál ültünk a kanapén és fotelokban, illetve Cassandra azelőtt csak a közelünkben állt, de most, hogy hallotta a nevét, odajött. Gondolom ismerkedni.
- Cassandra, ő itt Morria, a legújabb klántagunk - tájékoztattam, majd összehajtottam a lapot és elsüllyesztettem a méregdrága táskában.
- Pezsgőt? - kérdeztem a hölgyeket, majd a válaszukat meg sem várva rendeltem négy üveggel.
- Legalább letudjuk a reggeli előtti pár falatot... lesz benne eper - vigyorogtam. Ezután ismét a többiek felé is fordultam és felemeltem a hangom,mert azok láthatóan elkezdtek szedelődzködni.

- Hová, hová kulcs nélkül? Várnunk kell még egy fél-egy órát, mire elfoglalhatjuk a szobákat. Takarítás van... - mondtam, mire mindenki visszaült - De esetleg elmehettek reggelizni, vagy lenézhettek a tengerpartra. A motyót hagyjátok csak a buszon. Én veszem át mindenki kulcsát, tőlem lehet majd elkérni - mondtam, majd visszafordultam a kis társaság felé. Talán mi sem leszünk itt sokáig, de a mobilszámom mindenki tudja, ha kell neki a kulcs. És majd szépen odajön érte, ahol én vagyok.
Elnyomtam egy kisebb ásítást, majd kértem egy kávét is.
- Ti, kávét? Vagy jót aludtatok? - kérdeztem a lányokat. Én részemről nem tudtam ilyen kényelmetlenül aludni.
Amíg az italra vártunk, gyorsan megnéztem a telefonom. Éjjel, még az úton írtam Lokinak, hogy merre talál minket, ha esetleg megunta Erisbourne-t. Én részemről amellett, hogy megmentettem pár s*gget, jól éreztem magam a szikrázó napsütésben. Nemsokára megejtek egy bőséges reggelit, azután majd lenézek a tengerhez, shoppingolok kicsit és elfelejtem a gondjaim, hogy egy egész csoportra kell vigyáznom... mintha valami tanárnő lennék a nyári kiránduláson.

Az úton álomba szenderültem, többször is. Gyakran felébredtem tán csak tisztátalan lelki ismeretem nem hagyott álomba szenderülni. A mellettem ülő valószínűleg még akkor is nyomta a sódert mikor én aludtam, egész úton megállás nélkül járt a szája. Mire Miamiba értünk már aprólékosan elterveztem, hogy fogok végezni vele, épp csak a megvalósításra nem maradt időm. Lekecmeregtem a buszról, a vállamra dobtam a táskámat és Cherryt követve besétáltam a hotelba. Kinéztem a helyből egy kényelmes ágyat, tiszta fürdőszobát és valami normális ételt. Van Isten!
A Hotel előterében foglaltunk helyet a kényelmes kanapékon míg a vezér kihirdette a szobabeosztást. Én valami Cassandra nevű lányt kaptam szobatársamnak akit nemsokára Cherry be is mutatott nekem. Ezután pezsgőt ajánlott mire egy jókorát bólintottam, jól esne egy kis aranysárga hűsítő és itt momentán nem a sörre gondoltam. Cherry igazán beszédes figura volt tele jópofa beszólásokkal, amolyan humoros vezető féleség. Pont olyan volt amilyen én sosem lehetnék.

A pezsgő iszogatás közben támadt egy kisebb incidens de a Vadak Úrnője gyorsan lerendezte.
- Én kérnék - szólaltam meg órák óta először. Szükségem volt egy gőzölgő energiabombára, másként nemsokára a földről vakarhatnak fel. A kiszolgálás gyors volt ugyan de a kivitelezés nem felelt meg az általam megszokottnak, 10-ből 7 pontot adnék. A kávé íze sem volt az igazi de jelen pillanatban minden megtette, mellesleg itt volt még az eper is. Igen, az eper mindent megold.

Még szinte meg sem érkeztem Erisbourne-be, már le is kellett pattanni onnan. A busz út kissé hosszadalmas volt, de lényegében véve én elfértem, a többit meg nem veszem számításba. Miamiban már szikrázó napsütés fogadott minket, bejött a dolog. Míg leszálltunk a buszról, és elértük a hotel bejáratát, voltam kedves felvenni a napszemüvegem. Senkihez nem szóltam, még a kedves "főnökömhöz" se. Elvagyok én egymagamban. A hallban óriásik kényelmes fotelek, kanapék voltak, nem volt más hátra, minthogy legyem a kis s3ggem, és meghallgassam a "szentbeszédet". Szoba beosztás... Engem beosztott Veva mellé, akivel azért egész jól elbeszélgettem a buszon, még talán kedves is voltam, persze csak a magam módján. Biccentettem a "választásra", majd tovább lógattam a lábam. Jó volt azért kicsit kinyújtózni.
-Pezsgő? Bármilyen mennyiségben.-villantottam elismerő mosolyt Cherry-re, tisztelet a figyelmességért.  Aztán a kis afférra felnevettem, nem értem hová sietnek a többiek, én most tökéletesen el vagyok itt, meg a szoba sem érdekel annyira, reggeli után mehetnénk fürödni. Díjaznám, ha kicsit legeltethetném a szemem az itteni férfi kínálaton is. A kávéra nemet intettem, majd ahogy kiért a pezsgő felcsillantak a szemeim. Az első korty után fülig ért a szám.
-Jó választás volt.-emelem meg a poharam a Reinám felé, aztán új társaságot keresek magamnak. Kíváncsi vagyok mi lesz ha visszaérünk. A tulajdonképpen miért is kellett "menekülni" nem érdekel. Nem kellett ott maradnom, nem hagytak ott, nekem ennyi elég.
-Azt lehet tudni, hogy körülbelül meddig dekkolunk itt?-pillantok vissza a főnökömre és érdeklődő tekintettel várom a lehetséges válaszát.

A buszon alvás nagyon rosszul ment nekem, azalatt a rövidke idő alatt is félóránként megébredtem. A végén már azt sem tudtam hogy üljek, hogy kibírjam az utat. Nagy megkönnyebbülés volt végre megérkezni. Becammogtam a többiek után a hallba és természetesen Cherry és Soraya felé orientálódtam odabent is, tehát mellettük találtam egy üres fotelt, amit csöndben elfoglaltam. Hallgattam a szobabeosztásokat, de közben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen istenien kényelmes a fotelom a busz székéhez képest. Akkor figyeltem fel kicsit, mikor pakolászni kezdtek páran, én is gyorsan ráfogtam a csomagomra, de Cherry mindenkinek megálljt parancsolt. Nyugodtan vissza is dőltem és egy kicsit élveztem még a kényelmet. Le is hunytam szemem a teljes élmény kedvéért. Mikor felmerült a pezsgő vagy a kávé gondolata, tudom, hogy még nemet intettem a fejemmel enyhe mosoly kíséretében, aztán azt hiszem észrevétlenül elaludtam.

Veva kidőlt, Morriával és Ayával egy darabig még kávéztunk, pezsgőztünk... Cassandra meg hát nem volt valami aktív, csak ült bambán bambulva, néha belekortyolt az ásványvizébe... biztos fáradt, könyveltem el magamban.
Mikor csöngettek a recepción és engem kértek oda, felálltam és jólesően kinyújtóztattam tagjaim, majd válaszoltam Aya kérdésére:
- Egy, maximum két nap. Mini-szabi... vagy csapatépítő, ki hogyan fogja fel. Jobb, mint mindenkinek a csatornában bujkálni naphosszat. Minket nem zavarna, de ezek a kényes-prémes cicusok és farkasok... - rántottam meg a vállam, majd a legújabb klántag felé fordultam - Morria, csatlakozol? - kérdeztem, majd elindultam a recepció felé és átvettem a kulcsokat. A csapat kis része maradt, ezért azonnal odaszaladtak, kiadtam nekik a kulcsokat, a többiek majd nálam kereshetik. Morriának odaadtam az övét a recepció előtt és azon gondolkodtam, milyen programmal tudnám megragadni a figyelmét. Eddig elég furcsa ez a nő... és talán pont ezért a kifürkészhetetlen titokzatosságáért, szerettem volna jobban megismerni.
- Nincs kedved elmenni valamerre? A partra? Reggelizni? Shoppingolni? Vagy kaszinóba? - érdeklődtem, aztán gondolatban fel is pofoztam magam. Én, a reina, nem is, ÉN, a VADAK ÚRNŐJE, itt szűkölök azért, hogy közös programot csinálhassak egy kiismerhetetlen hiénával? Ööhm... ja, úgy tűnik. Nem is baj, hogy ezt itt, a többiektől távol kérdeztem meg. Odalenne a tekintélyem, vagy mi...
Visszabattyogtunk Ayáékhoz, átadtam neki a kulcsot. Vevára néztem, aki olyan szépen szendergett, el is mosolyodtam.
- Tessék Aya, a szobátok kulcsa. Kérlek vigyázz Vevára, oké?

Csapatépítő? A gondolatra majdnem felnevettem ám végül csak halványan elmosolyodtam. Az ember lány, aki a közelemben foglalt helyet elszundikált míg a barna szemű energikusan pattogott a helyén. Cassandra szintén elég szótlan formát öltött, ez mindenesetre örömteli hír volt számomra. Nem szívesen fecsegnék vele a pasikról vagy a jelenlegi köröm és hajtrendekről. Cherry hangja zavart fel, ahogy a nevemet mondta rögtön felé kaptam tekintetem majd felkeltem a fotelból és követtem őket a recepcióra. Még mindig mezítláb voltam de ez nem zavart különösebben, nosztalgikus érzés volt ahogy csupasz bőrömmel a talajt érinthettem. Még ha az márványpadló is volt a poros, köves föld helyett. Megkaptam a kulcsot aztán a Vadak Úrnője felém fordult, több kérdést is feltett egymás után. Mind valamiféle programajánló volt, kicsit hasonlított a buzgó értékesítőkre akik állandóan a kúriánk körül lebzseltek. Ha tudná, hogy ezt gondolom valószínűleg a földbe döngölne. Mindezek ellenére szívesebben lófráltam volna Cherryvel mint a szótlan Cassandraval. Félreértés ne essék, nincs vele semmi bajom csupán kiráz a hideg a gondolattól, hogy a négy fal között keljen töltenem ezt a napot.
- Köszönöm, szívesen veled tartok a partra - mosolyogtam halványan a nőre. Közben észre sem vettem, hogy elindultunk és már meg is érkeztünk az előzőleg felállt kis csapatunkhoz. Jómagam megragadtam a bőröndöm fülét majd Cassandrara néztem. Úgy gondoltam előbb felviszem a bőröndöt, átöltözök és idelent találkozhatunk. Persze a világért sem akartam én szervezkedni, abban úgy tűnik ez az intenzív személyiségű nő úgyis jobb.