Ring of Fire - Sailor Rose

A Ring of Fire egy zene- és hangszerbolt a belvárosban, a huszonnegyedik és háromszáznegyedik utca sarkán. A földszinten válogathatnak a betérő látogatók a különféle hangszerekből, akár ki is próbálhatják őket. Felette, a galérián megannyi hanglemez, amelyekbe akár helyben bele is hallgathatnak a zenerajongók. A zenebolton keresztül lehet eljutni hátra a Sailor Rose tetováló és piercinges szalonba. A bolt tulajdonosa Johnny Dotson.

Mire elértük a kis birodalmam, a séta picit fellazította bennem az a masszív alkoholrostokat, de Loki továbbra is kurjongatott és úgy nézett ki, nem akar lemondani a tetkóról a... hová is szeretné? Ja, a pónijára. Még mindig f*ngom nem volta arról, mit nevez póninak. Remélem azért, nem a farkát. Azt azért nem vállalom. Vagy innom kéne előtte. Még. Sokat.
- A kulcs, a kulcs! A KULCS! A KULCS!!! - ismételgettem magamban vehemensen, miközben a zárral bajlódtam. Végül némi szerencsétlenkedés után bejutottunk, felkapcsoltam a villanyt. Miután hozzászokott a szemünk a fényhez, Lokinak megmutogattam a földszinten található zeneboltot, de nem nagyon kötötték le most a hangszerek, a tetoválásra vágyott. Átvezettem a bolton egy kis hátsó zugba, ahol tetováltunk, vagy szúrtuk a piercingeket. A falakat legszebb munkáink díszítették.
- Na és akkor most mit, meg miként? Színessel? És csak írjam alá? A vezetéknevem elég? - kezdtem máris faggatózásba, de közben én is izgatott lettem, mozgolódtam, mint egy sajtkukac, egyik lábamról a másikra álltam.
- Annyira rápörögtem a témára most, hogy beléptünk ide... egy új Johnny lettem, egy dinamikus ember! Egy dinamó, egy atomerőmű! Egy érzelmekkel és hajtóerővel teli, dinamikus James John Dotson! Wáá, ez az, csináljuk, gyerünk Loki! Feladatokat akarok, kérdéseket akarok, pörögni akarok EZAAZ!... TOPPON VAGYOK LOKIIII! - üvöltöttem mélyített hangon újdonsült barátom arcába egyenesen.

Szinte az egész utat szökdécselve tettem meg, örültem mint a kisgyerek a nyalókának. Már mindent elképzeltem. Tudtam, hogy pontosan hova akarom és szerettem volna némi átalakítást kieszközölni a pónin. Szerettem volna ha legalább egy kicsit hasonlít Dotsonra. Nemsokára megérkeztünk, toporogtam meg nyüsszögtem mint a fába szorult féreg. Csak a hangszerboltban tudatosult bennem, hogy hol is vagyok és mire készülök. Ettől csak még izgatottabb lettem, odabent eléggé lekötöttek a munkák. Alaposan tanulmányozni akartam őket de Dotsi úgy bepörgött, hogy a végén a p0fámba üvöltötte a nevem, így nem tudtam annyira koncentrálni a műalkotásokra. Elkerekedett szemekkel bámultam aztán letörölve a nyálát az arcomról levetettem magam az egyik tetováló székébe.
- Nnna, arról lenne szó, hogy a póni alá szeretném tán egy kicsit ívesen... de persze csak add bele a saját stílusodat. Lehet színes mondjuk fekete vörös kontúrral, meg a pónit is turbózd fel. Azt szeretném ha kicsit hasonlítana rád, tegyé' rá hajat meg ruhát meg cipőt és tetkókat. Ne tudod mit? Inkább a póni fölé mert ha alatt lenne az már sok lenne, meg lehet belelógna a szivárványba. De az alapvető rózsaszín színvilágból azért hagyj benne valamennyit... - magyaráztam majd felugrottam és kicsatoltam az övemet, aztán a gombokkal bajlódva néztem értetlen tekintetű cimborámra.
- Ja a izé a s&ggemre kéne - világosítottam fel majd azzal lendülettel letoltam a gatyámat, így már alsó tájékom anyaszült meztelenül tárult a művész elé. Megfordultam, hogy megmutassam a jobb farpofán díszelgő remekművet, íme a vászon. Egy nyikkanás se hallottam így hátrafordultam.
- Na mi van?! Ja.. van borotvád? - kérdeztem vigyorogva.

Végighallgattam Loki mondandóját, mindent memorizáltam, de... valahogy mégsem állt össze a kép teljes egészében. Persze mikor letolta a gatyáját, már összeállt. Én meg csak bámultam. Volt már pár vad kérésem, de azt hiszem az, hogy valaki a s*ggére tetovált rózsaszín, szivárványt meglovagoló póniját szeretné, ha kicsit rám hasonlítana, meg aláírást, meg ruhát rá... az mindent überelt.
- Na jó, de te fogod leborotválni a s*gged - tettem fel a kezem és csak röhögtem magamban. Adtam Lokinak borotvát meg tükröt és némi folyékony szappant én meg leültem az asztalomhoz. Nagyjából megterveztem indigóval, amit ki szeretnék hozni belőle, elővettem a megfelelő színű tintákat, beállítottam a tűket, amíg ő szőrözött... Ha-ha! Szőrözött! Ezt el kell neki mondanom!
- Haver... sokáig szőrözöl még? - kérdeztem, amíg felhúztam a gumikesztyűt és vártam és néztem rá, amíg le nem esett neki a poén és nem nevetett. Kínosan hosszúra nyúló pillanat volt. Miután lemosta a babapopsi-finom-és-hamvas-szőrtelen-s*ggéről a levágott szőrdarabokat, megtörölte és ráfeküdt a padra, rátettem az indigót, majd nekiláttam a munkának...

Durván két óra elteltével, az utolsó árnyalásokat is befejezve felálltam, majd elkezdtem pakolni.
- Na, nézd meg! - mondtam Lokinak, majd a kezébe adtam egy nagyobb tükröt. Reméltem, hogy tetszeni fog neki, szerintem nagyon atom lett, bár még mindig nem tudtam, akarom -e, hogy valaki a s*ggén viselje a nevem és a póni-önmagam... de akkor is jó buli volt, b*ssza meg! És ez egy mestermű! Ha le tudom kapni úgy, hogy nem lesz benne az án*szrózsája, még a falra is kiteszem.
Elővettem egy üveg dugi-whisky-t, hogy koccintsunk erre a nagy pillanatra.

Ahogy sejtettem végül Dotsi belement, számomra ez nem tűnt olyan vad kérésnek. Végül megkaptam a borotvát, tükröt meg folyékony szappant. Miután találtam egy mosdót akkurátusan leborotváltam a pónit s annak környékét. Kissé féltem, hogy megvágom a sÄggem de végül szerencsésen sérülés nélkül vészeltem át a műveletet. Közben eszembe jutott a kacsa és éppen azon agyaltam, hogy mellé lehetne esetleg tetováltatni... vagy mondjuk azt a jelentet amikor zuhan az erkélyről. Szükségesnek éreztem megörökíteni egy ekkora hős elbukásának pillanatát. Épp mosdattam a popsimat amikor Dotson benyögött egy poént. Egy darabig nem esett le de aztán annál inkább viccesnek találtam. Rötyögve törölgettem le a "vásznat" majd felfeküdtem a padra. Hosszú ideig nem tudtuk elkezdeni a tetoválást mert hullámokban tört rám a röhögés... szőrözök, érted?!

Két órán át megállás nélkül p0fáztam, na jó azért a vége felé már alaposan sajgott a valagam úgyhogy hallgatagra vettem a figurát. Aztán egyszer csak vége lett, felpattantam ügyelve arra nehogy ráüljek a jobb farpofára és izgatottan kaptam a felém nyújtott tükör után. Könnybe lábadtak a szemeim amikor megláttam a remekművet, pilláimat rebegtetve néztem fel Dotsonra.
- Ember... te egy zseni vagy. Tán ez még az én legjobb munkámnál is szebb lett. Sőt, biztosan - vissza kellett fognom magam, hogy ne boruljak rögvest a nyakába. Mentésképpen előkerült egy üveg whisky ami csak még ünnepélyesebbé tette a hangulatot. Ollé!

Lokinak tetszett a végeredmény, aminek nagyon örültem. Összecsaptam a tenyerem, majd amíg figyelmetlen volt, villantottam egy fotót a szebbik feléről. Mikor azt mondta, talán szebb, mint az ő munkája, felvontam a fél szemöldököm.
- Mi a pékf*sz? Te is tintázol, ember? Azt mondjuk már tudom, hogy tintás vagy - böktem oldalba retardált vigyorral... érted, tintás... szereted a tütükét... majd folytattam:
- Szóval, mit meg hogyan? Merre és miért? - érdeklődtem, miközben felpattantam az asztalomra. Elnyomtam egy ásítást, nem akartam, hogy meghaljon a buli, de szó mi szó, fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna, mint a macskatej. Macskatej?... mi van?!
- Macs-kka-ttejjj - szótagoltam szórakozottan, ami az eszembe jutott és lóbáltam a lábam.
Megvakartam a melltartóm, bár eredetileg a mellkasomat akartam, de a szövet akadályozott, aztán már sz*rtam rá... majd dudorászni kezdtem.
- Love mee... tender... love mee... sweet... never... let mee... gooo....

- Láttam ám b@zdmeg...- morogtam a fotóra célozva.
- Szólhattál volna akkor bepózolok - azzal meg is húztam a whisky-s üveget. Ezután Johnny érdeklődni kezdett, hogy mit merre meg hogyan vázolmányozok.
- Hát még anno Vegasban nyomtam jó pár évig. Rajzoltam ennek annak...most, hogy mondod hiányzik is ember - bólogattam elmélázva aztán ivócimborám valami macskatejről kezdett el vakerálni. Először nem értettem de aztán megéreztem szavaiban a humor fűszerét s elkapott a röhöghetnék. Egy darabig vihorásztam aztán meg csatlakoztam az énekelgetéshez. Felsorakoztattuk a komplett repertoárunkat mire azon kaptam magam, hogy ismét a padon fekszek és mindjárt elalszok. Jó volt ugyan a buli de tartalékaim már a végéhez értek a sÄggem meg sajgott.