Bunyós Ed nagyon elégedetten nézett rám. Egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy talán elhamarkodtam ezt az üzlet dolgot... de a friss suska, amit a melóért kaphatnék eloszlatta minden negatív gondolatomat. A pénzből talán még lakást is bérelhetnék, aztán oda még Peggy is eljöhetne...
-Te Ed, mennyi lét kapok a melóért? -kérdeztem, miközben a pult vége felé nyújtózkodtam a hamutárca után.
-Sam én aztat nem tudhatom, egy kiló fejenként mindenképp jár, aztán meglátjuk. Az igazság az, hogy nem az én bulim, hanem a Rottyantós Billé, de gondoltam beajánlak, mert aztán mégiscsak spanok vagyunk és nem járja, hogy az utcán élj... régen azért olyan fasza gyerek vótál Sam... -annyi szánalom volt a szemében, hogy nem bírtam elviselni.
-Ide figyelj Ed, nekem így megfelel jelenleg, elvagyunk Morzsival kettecskén, nincs szükségem senkire és semmire! Igaz a lé mindig jól jön, igyunk meg egy kevertet szerintem erre a nagy üzletre. -a pincérnő felé fordultam, aki épp előttünk törölgetett egy poharat . -Aranyoskám töltsön má' nekünk két kevertet.-mosolyogtam kedvesen a lányra - Te pedig, Ed, ha még egyszer így bámulsz rám én esküszöm oda baszok, de olyat, hogy egybő' össze szarod magad.
-Jó' van má', baszod, az ember csak jót akar, oszt az se jó má', eriggyé' Sam a halál véreres f*szára...-nézett rám morcosan, miközben a csinos pincérnő elénk tette a poharakat.
-No cső. -koccintottunk végre, én pedig az első korty után éreztem, hogy egész nap erre a pillanatra vártam.
Miután beszélgettünk a régi szép időkről és megittunk egy - egy liter pálinkát fejenként, Ed kifizette a számlát és elindultunk az utcára, enyhén dőlöngélve. Abban maradtunk, hogy holnap délután megejtjük az akciót. Ed távolodó alakját nézve eszembe jutott viszont, hogy az akcióról semmi konkrétat nem mondott az este, kicsit gyanús volt, de inkább csak megrántottam a vállam és elindultam az ellenkező irányba. A sarki non-stop vegyes bolt felé vettem az irányt, mert éreztem, hogy még nem értem el a megfelelő alkoholszintet.
//Gettó/Park//